dédapa fn 9A

1. ’az a férfi, akinek harmadfokú egyenes ági leszármazottja, dédunokája van, ill. 〈dédunokájához való viszonyában:〉 harmadfokú egyenes ági felmenő férfi rokon, vmelyik nagyszülő apja; dédnagyapa, dédpapa’ ❖ Dédapámat jól esmeri a’ magyar világ (1834 Garasos Tár 8625001, 69) | Patruus […], az apai nagybátya, az apa férfitestvére; Patruus magnus a nagyapa; Patruus major a dédapa (1896 PallasLex. CD02) | testemben egymás mögé zsúfolódva lökött az apám, a nagyapám, a dédapám (1919 Szabó Dezső 9623005, 256) | [Féja Géza] nagyapja, dédapjai mind citoyenek, patríciusok voltak (1958 Nagy Magda 2025130, 761) | a férfi már 20 éves kora előtt apa, 40 éves kora előtt nagyapa, 55-60 éves korára dédapa lehetett (1993 BibliaiLex. CD1207) | A köszöntés az írónak, kritikusnak, fordítónak, lektornak, nagykövetnek, száműzött, majd hálával visszafogadott emigránsnak, a férjnek, apának, nagyapának és dédapának szól (2000 Magyar Hírlap CD09).

2. (rég, ritk) ’az a férfi, akinek negyedfokú egyenes ági leszármazottja, ükunokája van, ill. 〈ükunokájához való viszonyában:〉 negyedfokú egyenes ági felmenő férfi rokon, vmelyik nagyapa nagyapja’ ❖ Dédapa, apai ősapa, nagyapai nagyapa v. ősapai apa (1834 Szófüzér C2854, 15) | Déd, dédős, rokonsági név, mellyel a nagyszülők, a nagyapa és nagyanya nagyszüleit, a dédapát és dédanyát, tehát fölfelémenőleg egyenes ágon a negyedizi rokonokat értjük (1912 RévaiNagyLex. C5701, 364) | találkozom majd őseimmel, a dédapámmal, szépapámmal, öregapámmal és apámmal s fiammal is (1933 Kosztolányi Dezső CD01).

3. (rég) ’vkinek, vmely nemzetségnek, ill. közösségnek (alapító) őse, ősapja’ ❖ vasgyúró dédapák utódai (1843 Zerffi Gusztáv C4575, 42) | szintugy bevándorlott nép ők [ti. a szlovákok] is, mint mi, s még ősiségi jogot is erősbet tudnánk fölmutatni t. i. Atilla dédapánktól (1848 Kossuth Hírlapja CD61) | minden csapatnak az elején ott állt a vezér; egy-egy őscsaládból való tuhudun, akinek az eredetét fel kellett vinni egész Tuhutum dédapáig (1882 Jókai Mór CD18).

4. (tbsz-ban) (vál) ’〈nem vérségi kapcsolatban, vmely későbbi nemzedék tagjaihoz való viszonyában:〉 a mintegy nyolcvan-száz évvel korábban élt nemzedék férfi tagja’ ❖ a dédapák korában ez is egészen máskép volt (1938 Szerb Antal 9668005, 60) | dédapáink egetverő elvi vitáiban Ingres és Delacroix hívei még vérre mentek (1983 Cs. Szabó László 9093003, 203).

Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. déd-; ÉKsz.

dédapa főnév 9A
1.
az a férfi, akinek harmadfokú egyenes ági leszármazottja, dédunokája van, ill. 〈dédunokájához való viszonyában:〉 harmadfokú egyenes ági felmenő férfi rokon, vmelyik nagyszülő apja; dédnagyapa, dédpapa
Dédapámat jól esmeri a’ magyar világ
(1834 Garasos Tár)
Patruus […], az apai nagybátya, az apa férfitestvére; Patruus magnus a nagyapa; Patruus major a dédapa
(1896 PallasLex.)
testemben egymás mögé zsúfolódva lökött az apám, a nagyapám, a dédapám
(1919 Szabó Dezső)
[Féja Géza] nagyapja, dédapjai mind citoyenek, patríciusok voltak
(1958 Nagy Magda)
a férfi már 20 éves kora előtt apa, 40 éves kora előtt nagyapa, 55-60 éves korára dédapa lehetett
(1993 BibliaiLex.)
A köszöntés az írónak, kritikusnak, fordítónak, lektornak, nagykövetnek, száműzött, majd hálával visszafogadott emigránsnak, a férjnek, apának, nagyapának és dédapának szól
(2000 Magyar Hírlap)
2. (rég, ritk)
az a férfi, akinek negyedfokú egyenes ági leszármazottja, ükunokája van, ill. 〈ükunokájához való viszonyában:〉 negyedfokú egyenes ági felmenő férfi rokon, vmelyik nagyapa nagyapja
Dédapa, apai ősapa, nagyapai nagyapa v.vagy ősapai apa
(1834 Szófüzér)
Déd, dédős, rokonsági név, mellyel a nagyszülők, a nagyapa és nagyanya nagyszüleit, a dédapát és dédanyát, tehát fölfelémenőleg egyenes ágon a negyedizi rokonokat értjük
(1912 RévaiNagyLex.)
találkozom majd őseimmel, a dédapámmal, szépapámmal, öregapámmal és apámmal s fiammal is
(1933 Kosztolányi Dezső)
3. (rég)
vkinek, vmely nemzetségnek, ill. közösségnek (alapító) őse, ősapja
vasgyúró dédapák utódai
(1843 Zerffi Gusztáv)
szintugy bevándorlott nép ők [ti. a szlovákok] is, mint mi, s még ősiségi jogot is erősbet tudnánk fölmutatni t. i.tudniillik Atilla dédapánktól
(1848 Kossuth Hírlapja)
minden csapatnak az elején ott állt a vezér; egy-egy őscsaládból való tuhudun, akinek az eredetét fel kellett vinni egész Tuhutum dédapáig
(1882 Jókai Mór)
4. (tbsz-ban) (vál)
〈nem vérségi kapcsolatban, vmely későbbi nemzedék tagjaihoz való viszonyában:〉 a mintegy nyolcvan-száz évvel korábban élt nemzedék férfi tagja
a dédapák korában ez is egészen máskép volt
(1938 Szerb Antal)
dédapáink egetverő elvi vitáiban Ingres és Delacroix hívei még vérre mentek
(1983 Cs. Szabó László)
Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. déd-; ÉKsz.

Beállítások