déd fn 3B4 (rég)

1. ’az a személy, akinek harmadfokú egyenes ági leszármazottja, dédunokája van, ill. 〈dédunokájához való viszonyában:〉 harmadfokú egyenes ági felmenő rokon, vmelyik nagyszülő apja v. anyja’ ❖ ? dédje … dédgye (1793 Verseghy Ferenc C4437, 79) | déd: der Vater des Grossvaters (1805 Verseghy Ferenc C4436, 187) | Jól ismerem minden nemének Apját, nagyapját dédeit (1871 Balogh Zoltán¹ C0772, 118) | Apjuk, nagyapjuk, dédjük lettem, kiknek a térdein ügettem (1968 Illyés Gyula 9274247, 55).

2. ’az a személy, akinek negyedfokú egyenes ági leszármazottja, ükunokája van’ ❖ Déd, negyed izbeli eldőd (1834 Szófüzér C2854, 15) | Déd, dédős, rokonsági név, mellyel a nagyszülők, a nagyapa és nagyanya nagyszüleit, a dédapát és dédanyát, tehát fölfelémenőleg egyenes ágon a negyedizi rokonokat értjük (1912 RévaiNagyLex. C5701, 364).

3. ’az a személy, akinek pontosan meg nem határozott fokú, kései utódja, leszármazottja van, ill. 〈vérségi kapcsolatban, vmely leszármazottjához való viszonyában:〉 pontosan meg nem határozott fokú, távolabbi felmenő ági ős, előd’ ❖ Déd. Avus (1803 Toldalék a Magyar–deák szókönyvhez C3667, 41) | Déd, der Ahn (1816 Vocabularium C1948, 12) | egy pazarló utódnak […] kicsapongása könnyedén keresztűl rántja a tervező dédek számításait (1855 Aszalay József C0680, 7) | [a plebejusoknak] a jó közigazgatás már mellékes volt, nem úgy, mint a régi patríciusoknak, kiknek dédjei a várost alapították (1914 Boross László CD10) | a kezdő írók pirulva hallgatták el államtitkár és lámpagyáros dédjeiket s kocsisgazdák fiai óhajtottak volna lenni (1939 Illyés Gyula 9274074, 74).

ÖE: ~anyó, ~apó, ~nagybácsi, ~nagybáty, ~öregapa.

Vö. CzF. déd¹; TESz. déd-

déd főnév 3B4 (rég)
1.
az a személy, akinek harmadfokú egyenes ági leszármazottja, dédunokája van, ill. 〈dédunokájához való viszonyában:〉 harmadfokú egyenes ági felmenő rokon, vmelyik nagyszülő apja v. anyja
?
dédje … dédgye
(1793 Verseghy Ferenc)
déd: der Vater des Grossvaters
(1805 Verseghy Ferenc)
Jól ismerem minden nemének Apját, nagyapját dédeit
(1871 Balogh Zoltán¹)
Apjuk, nagyapjuk, dédjük lettem, kiknek a térdein ügettem
(1968 Illyés Gyula)
2.
az a személy, akinek negyedfokú egyenes ági leszármazottja, ükunokája van
Déd, negyed izbeli eldőd
(1834 Szófüzér)
Déd, dédős, rokonsági név, mellyel a nagyszülők, a nagyapa és nagyanya nagyszüleit, a dédapát és dédanyát, tehát fölfelémenőleg egyenes ágon a negyedizi rokonokat értjük
(1912 RévaiNagyLex.)
3.
az a személy, akinek pontosan meg nem határozott fokú, kései utódja, leszármazottja van, ill. 〈vérségi kapcsolatban, vmely leszármazottjához való viszonyában:〉 pontosan meg nem határozott fokú, távolabbi felmenő ági ős, előd
Déd. Avus
(1803 Toldalék a Magyar–deák szókönyvhez)
Déd, der Ahn
(1816 Vocabularium)
egy pazarló utódnak […] kicsapongása könnyedén keresztűl rántja a tervező dédek számításait
(1855 Aszalay József)
[a plebejusoknak] a jó közigazgatás már mellékes volt, nem úgy, mint a régi patríciusoknak, kiknek dédjei a várost alapították
(1914 Boross László)
a kezdő írók pirulva hallgatták el államtitkár és lámpagyáros dédjeiket s kocsisgazdák fiai óhajtottak volna lenni
(1939 Illyés Gyula)
ÖE: dédanyó, dédapó, dédnagybácsi, dédnagybáty, dédöregapa
Vö. CzF. déd¹; TESz. déd-

Beállítások