dehogy módsz 0

1. ’〈a mondat lényegi, új információt hordozó része előtt (az előzmények alapján várható) állítás hangsúlyos tagadásának kif-ére〉’ ❖ Ha módom Lenne [az ország határait terjeszteni], de-hogy múlatnám-el! (1786 Baróti Szabó Dávid ford.–Friz C0821, 35) | Be szomorú lakodalom! […] Dehogy lennék menyasszonya (1847 Arany János C0646, 28) | Tengerszéles alföld! Mi fut rajta végig? A betyárnak lova, (Utól dehogy érik!) (1877 Zichy Géza 8538011, 37) | Ha tudták volna, hogy az alvadt szegénységért mennek, dehogy mentek volna, semmi pénzért nem mentek volna el Csécsére értük (1939 Móricz Zsigmond 9462031, 255) | Derült égből dehogy villámok csapkodnak manapság, inkább a Nap tör ki mind gyakrabban és mind fényesebben a fejünk felett (2000 Magyar Hírlap CD09).

1a. ’〈vmely kijelentésben v. eldöntendő kérdésben megfogalmazott állítást követően, annak hangsúlyos tagadására v. elutasítására〉’ ❖ [A béka megirigyelve az ökör nagyságát] Régi rántzos brét mint tudja fel-fújja, Kérdi a’ tarsától: vagyok-é már olly’ nagy? De hogy vagy, felel az (1788 Péczeli József ford.–Aiszóposz 7267011, 185) | Igy, reménylem, e ház ellen nem lehet kifogása, – szólt Margit mosolyogva – im ott a nagy kályha mellett áll a lócza, a ama setét tölgyasztal körül a bőrszékek, melyeknek puhasága ellen legalább eddig senki sem panaszkodott. Dehogy nincs kifogásom (1857 Eötvös József 8126019, 163) | Mikor az utolsó harcikocsi is elment, vonultunk tovább; a Kerepesi-útra mentünk, megállottunk a Kisokpálya kapujában. Dehogy állottunk meg, betereltek a kapun bennünket (1945 Szép Ernő 9665040, 43) | – Én a vadász vagyok. Ha nem állsz meg, lelőlek. – Dehogy lősz – nevetett Brunella –, ki hallott már olyat, egy kislányt lelőni! (1973 Lázár Ervin 9388004, 92).

2. ’〈tagadó formában megfogalmazott kijelentés (ismétléses) nyomatékosítására, ill. tagadó felszólítás v. tagadó eldöntendő kérdésben megfogalmazott állítás igenlő elfogadására v. megválaszolására〉’ ❖ Ravaſzi. Ah! kérem, tsak az Öregünknek ne ſzóllyon valamit az Úr; mert a’ brünkben ſem maradunk majd meg. Mátyus. De hogy ſzóllok. Ne féllyetek, tlem ſemmit ſem fog meg-tudni (1788–1789 Magyar Múzeum C0352, 248) | Kérdezzétek meg csak: ha vajon boldog-e? Én nem hiszem, hogy az; dehogy boldog, dehogy! (1846 Petőfi Sándor 8366300, 86) | Ne felejtse el kérem megmondani, miszerint remélem, hogy még ma lesz szerencsém. El ne feledje, (El.) Vendéglős.: Oh, dehogy felejtem! (1872 Toldy István 8482001, 5) | szerelmet vallottam ugyan egy asszonynak, de se lelkem, se testem nem beszélt belőlem, dehogy (1942 Szentkuthy Miklós 9664006, 90) | – Nem fogták fel [a színészek], hogy ők épp Székelytől és Zsámbékitól [ti. a színház két akkori rendezőjétől] újultak meg? – Dehogy fogták föl, azt gondolták, ők csinálták meg a belépőt ezeknek a „jöttmenteknek” (1995 Magyar Hírlap CD09).

J: dehogyis.

Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.; ÚMTsz.

dehogy ❖ módosítószó ◦ 0 ◦
permalink
1.
〈a mondat lényegi, új információt hordozó része előtt (az előzmények alapján várható) állítás hangsúlyos tagadásának kif-ére〉
Ha módom Lenne [az ország határait terjeszteni], de-hogy múlatnám-el!
(1786 Baróti Szabó Dávid ford.–Friz)
Be szomorú lakodalom! […] Dehogy lennék menyasszonya
(1847 Arany János)
Tengerszéles alföld! Mi fut rajta végig? A betyárnak lova, (Utól dehogy érik!)
(1877 Zichy Géza)
Ha tudták volna, hogy az alvadt szegénységért mennek, dehogy mentek volna, semmi pénzért nem mentek volna el Csécsére értük
(1939 Móricz Zsigmond)
Derült égből dehogy villámok csapkodnak manapság, inkább a Nap tör ki mind gyakrabban és mind fényesebben a fejünk felett
(2000 Magyar Hírlap)
1a.
〈vmely kijelentésben v. eldöntendő kérdésben megfogalmazott állítást követően, annak hangsúlyos tagadására v. elutasítására〉
[A béka megirigyelve az ökör nagyságát] Régi rántzos brét mint tudja fel-fújja, Kérdi a’ tarsától: vagyok-é már olly’ nagy? De hogy vagy, felel az
(1788 Péczeli József ford.–Aiszóposz)
Igy, reménylem, e ház ellen nem lehet kifogása, – szólt Margit mosolyogva – im ott a nagy kályha mellett áll a lócza, a ama setét tölgyasztal körül a bőrszékek, melyeknek puhasága ellen legalább eddig senki sem panaszkodott. Dehogy nincs kifogásom
(1857 Eötvös József)
Mikor az utolsó harcikocsi is elment, vonultunk tovább; a Kerepesi-útra mentünk, megállottunk a Kisokpálya kapujában. Dehogy állottunk meg, betereltek a kapun bennünket
(1945 Szép Ernő)
– Én a vadász vagyok. Ha nem állsz meg, lelőlek. – Dehogy lősz – nevetett Brunella –, ki hallott már olyat, egy kislányt lelőni!
(1973 Lázár Ervin)
2.
〈tagadó formában megfogalmazott kijelentés (ismétléses) nyomatékosítására, ill. tagadó felszólítás v. tagadó eldöntendő kérdésben megfogalmazott állítás igenlő elfogadására v. megválaszolására〉
Ravaſzi. Ah! kérem, tsak az Öregünknek ne ſzóllyon valamit az Úr; mert a’ brünkben ſem maradunk majd meg. Mátyus. De hogy ſzóllok. Ne féllyetek, tlem ſemmit ſem fog meg-tudni
(1788–1789 Magyar Múzeum)
Kérdezzétek meg csak: ha vajon boldog-e? Én nem hiszem, hogy az; dehogy boldog, dehogy!
(1846 Petőfi Sándor)
Ne felejtse el kérem megmondani, miszerint remélem, hogy még ma lesz szerencsém. El ne feledje, (El.) Vendéglős.: Oh, dehogy felejtem!
(1872 Toldy István)
szerelmet vallottam ugyan egy asszonynak, de se lelkem, se testem nem beszélt belőlem, dehogy
(1942 Szentkuthy Miklós)
– Nem fogták fel [a színészek], hogy ők épp Székelytől és Zsámbékitól [ti. a színház két akkori rendezőjétől] újultak meg? – Dehogy fogták föl, azt gondolták, ők csinálták meg a belépőt ezeknek a „jöttmenteknek”
(1995 Magyar Hírlap)
J: dehogyis
Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.; ÚMTsz.

Beállítások