dehogynem módsz 0

1. ’〈tagadó formában megfogalmazott kijelentés, felszólítás után, annak tagadására v. elutasítására, ill. tagadó eldöntendő kérdés ellenkezést kifejező megválaszolására〉’ ❖ Fodor.: […] nem szeretsz úgy, mint én Téged’. Juli.: De hogy nem szeretem, hiszen lám mondom, hogy szint úgy szeretem (1815 Pálóczi Horváth Ádám 8352014, 36) | – Csitt! Ne beszélj úgy. – Óh, dehogynem (1860 Jókai Mór CD18) | Prospero.: Hazudsz, gonosz. Feledted már a vén Boszorkát, Sycoraxot, kit gyürűbe Görbitett kor s irigység? Elfeledted? Ariel.: Dehogy. Prospero.: Dehogynem. Nos, hová való volt? Beszélj (1916 Babits Mihály ford.–Shakespeare 9014141, 29) | Nem gondolt arra, hogy más színházban, más „mezőnyben” nem feltétlenül kapott volna ilyen fontos szerepeket? Dehogynem gondoltam (1995 Magyar Hírlap CD09).

2. (állító mondat után) (rég) ’〈együttműködést jelezve vmely állítás feltételezett v. esetleges tagadásának v. kérdés esetleges tagadó megválaszolásának elutasítására〉’ ❖ – Ráismernél-e arra az emberre, ha most elébed kerülne? – Dehogynem ismernék rá, csúnya ripacsos képe volt, az állának fele le volt vágva, szörnyű csúnya ember volt (1846 Jókai Mór CD18) | hogy ne mennék véled, A világ végére dehogy nem kisérlek! (1854 Vajda János 8503061, 94) | – Nyiss ajtót, Éliás, én vagyok, a Lapaj. – Nyitom már – hangzott belülről –, dehogynem nyitom (1881 Mikszáth Kálmán 8312029, 83).

J: dehogyisnem.

Vö. ÉrtSz.; ÉKsz.; ÚMTsz.

dehogynem módosítószó 0
1.
〈tagadó formában megfogalmazott kijelentés, felszólítás után, annak tagadására v. elutasítására, ill. tagadó eldöntendő kérdés ellenkezést kifejező megválaszolására〉
Fodor.: […] nem szeretsz úgy, mint én Téged’. Juli.: De hogy nem szeretem, hiszen lám mondom, hogy szint úgy szeretem
(1815 Pálóczi Horváth Ádám)
– Csitt! Ne beszélj úgy. – Óh, dehogynem
(1860 Jókai Mór)
Prospero.: Hazudsz, gonosz. Feledted már a vén Boszorkát, Sycoraxot, kit gyürűbe Görbitett kor s irigység? Elfeledted? Ariel.: Dehogy. Prospero.: Dehogynem. Nos, hová való volt? Beszélj
(1916 Babits Mihály ford.Shakespeare)
Nem gondolt arra, hogy más színházban, más „mezőnyben” nem feltétlenül kapott volna ilyen fontos szerepeket? Dehogynem gondoltam
(1995 Magyar Hírlap)
2. (állító mondat után) (rég)
〈együttműködést jelezve vmely állítás feltételezett v. esetleges tagadásának v. kérdés esetleges tagadó megválaszolásának elutasítására〉
– Ráismernél-e arra az emberre, ha most elébed kerülne? – Dehogynem ismernék rá, csúnya ripacsos képe volt, az állának fele le volt vágva, szörnyű csúnya ember volt
(1846 Jókai Mór)
hogy ne mennék véled, A világ végére dehogy nem kisérlek!
(1854 Vajda János)
– Nyiss ajtót, Éliás, én vagyok, a Lapaj. – Nyitom már – hangzott belülről –, dehogynem nyitom
(1881 Mikszáth Kálmán)
Vö. ÉrtSz.; ÉKsz.; ÚMTsz.

Beállítások