deista mn és fn 6A (Fil)
I. mn
1. ’a deizmus eszméit valló, ill. a deizmus tanításaiban hívő 〈személy〉’ ❖ Locke és talán Cosway volt a’ másiknak neve, két egymással hevesen ellenkező fél’ pártosai voltak: Locke keresztyén, a’ másik Deista (1804 Kazinczy Ferenc C2556, 152) | [Gvadányi József Egy falusi nótárius című regényének címszereplője] elmagyarázza a maga életfilozófiáját s megragadja az alkalmat, hogy leszámoljon az ateista, deista és naturalista filozófusokkal (1931 Pintér Jenő CD44) | hazánkban nemcsak ateista, deista és panteista (állam)polgárok élnek (1997 Magyar Hírlap CD09).
2. ’a deizmus eszméit tükröző, azzal, ill. annak követőjével kapcs., arra jellemző 〈filozófia, nézet, megnyilvánulás stb.〉’ ❖ [a középkori egyház, amelyet a] protestans és deista elfogúltság a legtorzabb vonásokban szeret föltűntetni (1873 Pauler Gyula CD57) | [Mária Terézia uralkodása alatt] a bécsi udvarban érvényesülő szabadkőműves és deista hatások már-már elsöpréssel fenyegetik [az egyház] egész irányító szereplését a nemzet életében (1941 Wellmann Imre CD43) | Voltaire és a szabadkőművesek deista etikája (1965 Szauder József CD53) | [A monoteista vallások mellett] az európai kultúra másik nagy áramlata a végső létezőt személytelen formában képzeli el. Ide sorolhatók például a deista filozófiák (Voltaire), a panteizmus (Spinoza), és a monista (másképp: materialista) világkép (2000 Természet Világa CD50).
2a. (rég, ritk) ’olyan 〈kultúrtörténeti korszak〉, amelyben a deizmus eszméi uralkodnak’ ❖ Az új bölcselet Francziaországban érte el virágzásának tetőfokát. Első korszaka a XVIII. század közepéig deista volt (1873 Pauler Gyula CD57).
II. fn
’a deizmus eszméit valló személy’ ❖ Azon Deiſtákról-is, kik Pünköſt havának 24dik napján Temesvárra érkeztenek, […] némelly levelekben ezen jó hírek írattatnak (1783 Magyar Hírmondó 7444041, 518) | A Kátholikussá-tétel védelme a mostani időben verbuváló Deisták vádgya s lármája ellen (1819 Magyar írók élete CD27) | Clarke, a deisták ellenfele, négyféle deistát különböztet meg: vannak, kik szerint isten alkotta a világot, de azután nem törődvén vele, magára hagyta; mások szerint isten gondoskodik ugyan a világról, de nem forrása az erkölcsnek; ismét mások nem hisznek a jövő életben; végül vannak, akik csak a kinyilatkoztatást vetik el, de nem a természetes vallás igazságait (1893 PallasLex. CD02) | A magam részéről filozófiai deista vagyok [ti. Martin Gardner], aki […] abban hisz, hogy Isten valójában egy nagy matematikus (1998 Természet Világa ford. CD50).
Vö. IdSz.