dejszen ksz és msz 0 (rég v. nyj)

I. ksz

1. ’〈vmely kijelentéssel kapcs. csodálkozó ellenvetés bevezetésére, ill. vmely lehetséges v. feltételezett megnyilvánulás, cselekedet (méltatlankodó) elutasításaként〉’ ❖ Peti: Ej pedig vajmi nagyon kivánnék megütközni vele. […] Még gyomrából is kikapálnám az ördögöt. Andris: Én meg kiásnám mind a’ két szemét, aztán viszsza kergetném pokol’ tornáczába. Az Aszszony jő[.] Dejszen ne is beszéljetek; mert abból semmi sem lesz (1824 Vörösmarty Mihály 8524394, 289) | „Ugyan barátom”, mond a bihari, „nem tudod már kivetni ezt a képet szobádból?” „Dejszen, barátom”, felelé a békési, „hamarább kivetlek én téged, mint ezt a képet.” (1842 Erdélyi János² 8131102, 57) | annak tudása nélkül a mi e könyvben foglaltatik, nem eszünk becsületes kenyeret, és nem lesz tisztességes ruhánk. – felelé János gazda. – Dejszen könyvből nem sütünk kenyeret (1856 Vasárnapi Újság CD56) | – Mit tett nagyapó? – Agyonlőtte a tükröt; – feleltek a gyerekek. A nagyapó is egy darabig ijedt arccal állott ottan, de aztán így szólt: – No ne búsúljatok, megcsinálom. – Dejszen nem lehet a tükröt úgy összeragasztani, mint a papirost, – mondta a cseléd (1913 Gárdonyi Géza 9173009, 33) | – Megöltétek, mi, az onokámat?… – hördült rájuk. – Dejszen nincs semmi baja, csak… És ott van a kántoréknál… – védekezett Béla izgatottan (1971 Szemlér Ferenc 9655002, 231).

2. ’〈vmely állítás okának, magyarázatának bevezetésére, annak nyilvánvaló(an helyes) v. természetes voltára utalva:〉 hiszen’ ❖ Árván maradt öccsét parasztnak nevelte, Mert nagy erőt sejtett benne s irígyelte, Mert attól félt, hogy a Miklós erős karja Az ő hírét-nevét homályba takarja; Mert – de’jszen tudja azt az ő gonosz lelke, Öccsét rangja szerint miért nem nevelte (1846 Arany János 8014001, 150) | A betörő, az nem tompaeszű, agyalágyult ember. Dejszen akkor elment volna nyugdíjas állami állásba (1988 Lengyel Péter 9397008, 303).

II. msz

’〈vmely kijelentést, felszólítást v. eldöntendő kérdésben megfogalmazott állítást követő ellenvetés, ellenkezés, elutasítás kif-ére〉’ ❖ Azt gondolhatná valaki, hogy ezen végzésnek [ti. Lafayette ártatlanságáról szólónak] hallására […] a’ Gylésbeli Hallgatók: tsak ugyan nem kiabáltak már többé az ellen. – Dejſzen! – nem tsak az, hogy kiabáltak; hanem még rettenetesen is fenyegetdztek a’ Nemzet-Gylése ellen (1792 Magyar Hírmondó C5809, 276) | Azt gondolja az úr, hogy megköszönte? Dejszen! Befagytak ajkai! (1818 Szemere Pál C3948, 223) | Eszter.: Távozzék, távozzék, az istenre kérem! Széky.: Dejszen, azt nem teszem. Futni sem akarok, meg dolgom is van itt (1875 Margitay Dezső 8294003, 51) | – Mert vóna csak idegen egy ujjal is nyúlni hozzá. Dejszen! (1913 F. Kernách Ilona CD10).

Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.; ÚMTsz. dehiszen

dejszen ❖ kötőszó és mondatszó ◦ 0 ◦ (rég v. nyj)
permalink
I. kötőszó
1.
〈vmely kijelentéssel kapcs. csodálkozó ellenvetés bevezetésére, ill. vmely lehetséges v. feltételezett megnyilvánulás, cselekedet (méltatlankodó) elutasításaként〉
Peti: Ej pedig vajmi nagyon kivánnék megütközni vele. […] Még gyomrából is kikapálnám az ördögöt. Andris: Én meg kiásnám mind a’ két szemét, aztán viszsza kergetném pokol’ tornáczába. Az Aszszony jő[.] Dejszen ne is beszéljetek; mert abból semmi sem lesz
(1824 Vörösmarty Mihály)
„Ugyan barátom”, mond a bihari, „nem tudod már kivetni ezt a képet szobádból?” „Dejszen, barátom”, felelé a békési, „hamarább kivetlek én téged, mint ezt a képet.”
(1842 Erdélyi János²)
annak tudása nélkül a mi e könyvben foglaltatik, nem eszünk becsületes kenyeret, és nem lesz tisztességes ruhánk. – felelé János gazda. – Dejszen könyvből nem sütünk kenyeret
(1856 Vasárnapi Újság)
– Mit tett nagyapó? – Agyonlőtte a tükröt; – feleltek a gyerekek. A nagyapó is egy darabig ijedt arccal állott ottan, de aztán így szólt: – No ne búsúljatok, megcsinálom. – Dejszen nem lehet a tükröt úgy összeragasztani, mint a papirost, – mondta a cseléd
(1913 Gárdonyi Géza)
– Megöltétek, mi, az onokámat?… – hördült rájuk. – Dejszen nincs semmi baja, csak… És ott van a kántoréknál… – védekezett Béla izgatottan
(1971 Szemlér Ferenc)
2.
〈vmely állítás okának, magyarázatának bevezetésére, annak nyilvánvaló(an helyes) v. természetes voltára utalva:〉 hiszen
Árván maradt öccsét parasztnak nevelte, Mert nagy erőt sejtett benne s irígyelte, Mert attól félt, hogy a Miklós erős karja Az ő hírét-nevét homályba takarja; Mert – de’jszen tudja azt az ő gonosz lelke, Öccsét rangja szerint miért nem nevelte
(1846 Arany János)
A betörő, az nem tompaeszű, agyalágyult ember. Dejszen akkor elment volna nyugdíjas állami állásba
(1988 Lengyel Péter)
II. mondatszó
〈vmely kijelentést, felszólítást v. eldöntendő kérdésben megfogalmazott állítást követő ellenvetés, ellenkezés, elutasítás kif-ére〉
Azt gondolhatná valaki, hogy ezen végzésnek [ti. Lafayette ártatlanságáról szólónak] hallására […] a’ Gylésbeli Hallgatók: tsak ugyan nem kiabáltak már többé az ellen. – Dejſzen! – nem tsak az, hogy kiabáltak; hanem még rettenetesen is fenyegetdztek a’ Nemzet-Gylése ellen
(1792 Magyar Hírmondó)
Azt gondolja az úr, hogy megköszönte? Dejszen! Befagytak ajkai!
(1818 Szemere Pál)
Eszter.: Távozzék, távozzék, az istenre kérem! Széky.: Dejszen, azt nem teszem. Futni sem akarok, meg dolgom is van itt
(1875 Margitay Dezső)
– Mert vóna csak idegen egy ujjal is nyúlni hozzá. Dejszen!
(1913 F. Kernách Ilona)
Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.; ÚMTsz. dehiszen

Beállítások