dekadens mn és fn
I. mn 12B4
1. (vál, pejor is) ’szellemi, erkölcsi v. kulturális hanyatlás, romlás jegyeit mutató 〈korszak, állapot, (társadalmi) rendszer stb.〉, ill. ilyen állapotra, korszakra jellemző, azzal kapcs., abban szokásos 〈dolog, jelenség〉’ ❖ egy nagy dekadens kor készülődik újra születni (1901 Ady Endre C0534, 454) | dekadens kultúra (1914 Felvinczi Takáts Zoltán CD10) | a rómaiak beletévedtek a dekadens görög konyhaművészet labirintusába (1927 TolnaiÚjLex. C5726, 70) | [a Mas-d’Azil barlangban] Piette francia búvár 1887-ben a magdalénienből a csiszolt kőkor-szakba átvezető réteget tárt föl, melyben magdaléni típusú kőeszközök mellett dekadens csontszerszámok […] fordultak elő (1935 RévaiNagyLex. C5717, 590) | eszpresszók dekadens félhomályában (1985 Borbándi Gyula 9811009, 218) | dekadens, megújulásra képtelen, a parlament túlsúlyára épülő demokratikus rendszer (1995 Boros Zsuzsanna CD17).
1a. (vál, pejor is) ’az ilyen korszak közerkölcsének megfelelően viselkedő, kiábrándult, erkölcsileg züllött 〈személy〉, ill. ilyen személyekből álló 〈csoport〉 v. ilyen személyre jellemző 〈megnyilvánulás, tulajdonság stb.〉’ ❖ [Egy orosz fiatalember] azt írta, hogy Franciaország süllyed, s ma már csak a női divatban és az automobilsportban vezető nép a dekadens francia (1904 Ady Endre CD0801) | [Emil Alphons Reinhardt] hőseinek dekadens és arisztokratikus passzivitása minden realizációtól irtózik (1917 Balázs Béla CD10) | [Radnóti első verseskötetének megjelenése idején] még a pénzintézeti gyakornokok is kissé dekadensek és sűrűn gondolnak az elmúlásra (1937 Bálint György 2045022, 89) | [II. Rudolf császár] világképe, életvitele határozottan dekadens volt (1978 Szőnyi György Endre 1150002, 113).
2. (Ars) ’〈a 19. század közepétől az első világháborúig tartó időszakban:〉 a saját eszményeinek meg nem felelő polgári társadalomból való kiábrándulást és a társadalom hanyatlásának érzetét tükröző irodalmi, ill. képzőművészeti v. zenei 〈irányzat〉, ill. abban alkotó, azt követő 〈művész〉’ ❖ a dekadens iskola csak egy bizonyost, egy lehető célt ismer el: az érzelmet, a sziv és az érzékek élvezetét (1893 PallasLex. CD02) | [Baudelaire] az újabb dekadens költői irányzat egyik megalapítója lett (1911 RévaiNagyLex. C5698, 707) | A francia formalizmus az orosz temperamentumban azonban lényegesen átalakult […]. Ennek a kétségkívül dekadens típusnak az orosz zeneszerzésben Prokofjev a képviselője (1925 Tóth Aladár CD10) | [Picasso] az élvonal „legdekadensebb” festője (1974 Dénes Zsófia 9106004, 165).
2a. (Ars) ’ilyen művésztől származó, a dekadencia jellegzetességeit mutató 〈mű(alkotás) v. szellemi jelenség〉, ill. ilyen műalkotásra jellemző 〈tulajdonság, vonás〉’ ❖ az érzéki szende az első dekadens vonás az esztétikában (1897 Heltai Jenő C2058, 82) | Granichstädten zenéje a stílus [ti. az operett] dekadens szélsőségeit halmozza (1925 Lányi Viktor CD10) | [Kees van Dongen arcképei] lágyak, dekadensek és csak külsőségeikben modernek (1930 TolnaiÚjLex. C5734, 255) | Poe dekadens álomvilága (1986 Kenyeres Zoltán CD53) | [Oscar Wilde] magas szinten művelte […] a dekadensen erotikus, […] dekorativitásra törő, prózában is versszerű hatást keltő drámai kompozíciót (Salomé) (2000 Új Könyvek CD29).
II. fn 4B3
1. (Ars) ’a dekadencia irányzatát képviselő, annak szellemében alkotó művész’ ❖ Guy de Maupassant és a dekadensek (1892 PallasLex. CD02) | Mi, akkori fiatalok, dekadensek – a szó jobbik értelmében – Toulouse Lautrec társaságában […] csak Durand-Ruel-nél láthattuk a kiváló mester műveit (1917 Rippl-Rónai József CD10) | A dekadenst általában két dolog jellemzi: hogy régi formákat használ és hogy uj témákat dolgoz fel (1924 Gáspár Endre 9175001, 21) | [a Mario Vargas Llosa Don Rigoberto feljegyzései című regényében szereplő fiú] hasonlít a századvég dekadenseihez és a Jugendstil megbotránkoztatóan merész újítóihoz (1998 Magyar Hírlap CD09).
2. (vál, pejor is) ’vmely hanyatló, romlott korszakban élő, az ilyen korszak közerkölcsének megfelelően viselkedő, kiábrándult, erkölcsileg züllött személy’ ❖ Harmonikus és minden irányban kifejlett embereket kell nevelni ama dekadensek helyébe, a kik kimerült idegrendszerének csak az erotika okoz örvendetes izgalmat (1904 Jászi Oszkár 9277001, 347) | a szétzüllő imperium [ti. a Római Birodalom] raffinált idegű dekadensei (1912 Szabó Dezső 9623021, 125) | Ebben a bécsies etikettben és a vidéki ripacsok közt nő fel Zoltánka, Krúdy Gyula hősöcskéje, a magyar dekadens (1913 Kosztolányi Dezső CD10) | A posztmodernista dekadensek koalíciója és a divatosan cinikus technokraták bizonyosan halálra röhögik magukat [Václav Havel politikai felfogásán] (1998 Magyar Hírlap ford. CD09).
Vö. ÉrtSz.; TESz. dekadencia; ÉKsz.; IdSz.