delejtű fn 1C (kissé rég)

’az észak-déli irányt jelző, függőleges tengely körül szabadon elforduló mágnestű (az azt magában foglaló szerkezettel, tartóval együtt)’ ❖ Midőn egy megedzett aczélbul készített deléjzett vesszőcskét hegyes támaszra ollykép alkalmazunk, hogy fekmentes irányában minden tájék felé szabadon mozoghat, akkor az úgy nevezett deléjtűt (acus magnetica) állítottuk föl (1837 Bugát Pál ford.–Tscharner C7215, 257) | a délejtő fölébe vezetett villanyfolyam, ezt rendes állásából délről északfelé kimozdulni kényszeriti (1856 Vasárnapi Újság CD56) | [Csáki Pál] szerette a macskanadrágot, valamint az óraláncon a delejtűt (1910 Krúdy Gyula CD10).

a. (vál) ’olyan dolog, amelyhez biztonsággal lehet igazodni’ ❖ [A hízelgőknek] önérdek a’ delejtő, melly sajkájokat vezérli az udvariság sikos hullámain (1844 Rónay Jácint 8669001, 14) | [Az idő szava] az egyedüli delejtű, melynek utmutatása nem hibázik soha (1863 Zilahy Károly 8539019, 140) | a modern ínyes-irodalom megállapítása szerint „az orr a gyomor delejtűje(1957 Ráth-Végh István 9556007, 732).

J: iránytű.

Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. delej; ÉKsz.; ÚMTsz.

delejtű főnév 1C (kissé rég)
az észak-déli irányt jelző, függőleges tengely körül szabadon elforduló mágnestű (az azt magában foglaló szerkezettel, tartóval együtt)
Midőn egy megedzett aczélbul készített deléjzett vesszőcskét hegyes támaszra ollykép alkalmazunk, hogy fekmentes irányában minden tájék felé szabadon mozoghat, akkor az úgy nevezett deléjtűt (acus magnetica) állítottuk föl
(1837 Bugát Pál ford.Tscharner)
a délejtő fölébe vezetett villanyfolyam, ezt rendes állásából délről északfelé kimozdulni kényszeriti
(1856 Vasárnapi Újság)
[Csáki Pál] szerette a macskanadrágot, valamint az óraláncon a delejtűt
(1910 Krúdy Gyula)
a. (vál)
olyan dolog, amelyhez biztonsággal lehet igazodni
[A hízelgőknek] önérdek a’ delejtő, melly sajkájokat vezérli az udvariság sikos hullámain
(1844 Rónay Jácint)
[Az idő szava] az egyedüli delejtű, melynek utmutatása nem hibázik soha
(1863 Zilahy Károly)
a modern ínyes-irodalom megállapítása szerint „az orr a gyomor delejtűje
(1957 Ráth-Végh István)
Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. delej; ÉKsz.; ÚMTsz.

Beállítások