derület fn 3B (rég)

1. (hajnali) világosság, fény(sugár), ill. (napfényes,) derült idő’ ❖ a’ tsendes hajnallásnak derületén (1775 Kónyi János ford.–Gessner C2732, 7) | [a napnak] els Derlettyén […] Ki-szállt már a’ Madár fészkébl (1803 Perecsényi Nagy László C3475, 149) | A keleti égen halvány derület piroslott át a felhőkön (1864 Kazár Emil C2508, 137) | [A borulat] nagyságát a 0–10-ig terjedő borulási skála fokaiban (0 = derület, 10 = teljesen borult) szokás adni (1893 PallasLex. CD02) | Alkonyodott. De az ég felhősátora mintha kezdett volna széjjelszakadozni és mi egyre beljebb rohannánk a derületbe (1922 Halász Gyula CD10).

1a. ’az a folyamat, hogy az ég tisztává, derültté válik, ill. az ég felhőtlen darabja’ ❖ Úgy ragyognak tiszta arczán Szép sugárú szemei, Mint az ég’ derűletében A’ setét éj’ csillagi (1822 Vörösmarty Mihály 8524098, 199) | Oszoljatok fölűlem fellegek: Hadd lássam a nagy ég derűletét (1826 Vörösmarty Mihály C4540, 176) | bejárta lelkem pillantása Az ég magasztos kék derületét (1861 e. Kovács Gyula¹ C2759, 33).

1b. ’felvirágzás, fejlődés, ill. virágzó állapot’ ❖ Én itt várom felkeltemet ujabb életre, Hol minden test fölserkenik szebb derületre (1784 e. Ányos Pál C0622, 262) | A’ munkás pór, szegény, Bár észrevétlen, dolgozik A’ hon derűletén (1843 Vörösmarty Mihály 8524314, 72) | Uj derület szállt a hazára (1861 Fejes István¹ C1742, 180).

2. ’derűs, vidám lelkiállapot, jókedv, ill. annak kül. az arcon tükröződő jele’ ❖ a’ Léleknek tiszta derletje a’ testnek egésséges (1793 Láczai Szabó József ford.–Luntz C2874, 35) | Úgy hittem, az útazás derűletet szerzend a’ báróné lelkének (1830 Bajza József ford.–Schröder¹ C0728, 124) | Salvator arczán egy derület villant meg (1855 Degré Alajos C1403, 234) | Bágyadt arczáról nem tünt el az a tiszta derület, mely lelkének harmóniájából eredt (1899 Vadnay Károly C0067, 180).

derület főnév 3B (rég)
1.
(hajnali) világosság, fény(sugár), ill. (napfényes,) derült idő
a’ tsendes hajnallásnak derületén
(1775 Kónyi János ford.Gessner)
[a napnak] els Derlettyén […] Ki-szállt már a’ Madár fészkébl
(1803 Perecsényi Nagy László)
A keleti égen halvány derület piroslott át a felhőkön
(1864 Kazár Emil)
[A borulat] nagyságát a 0–10-ig terjedő borulási skála fokaiban (0 = derület, 10 = teljesen borult) szokás adni
(1893 PallasLex.)
Alkonyodott. De az ég felhősátora mintha kezdett volna széjjelszakadozni és mi egyre beljebb rohannánk a derületbe
(1922 Halász Gyula)
1a.
az a folyamat, hogy az ég tisztává, derültté válik, ill. az ég felhőtlen darabja
Úgy ragyognak tiszta arczán Szép sugárú szemei, Mint az ég’ derűletében A’ setét éj’ csillagi
(1822 Vörösmarty Mihály)
Oszoljatok fölűlem fellegek: Hadd lássam a nagy ég derűletét
(1826 Vörösmarty Mihály)
bejárta lelkem pillantása Az ég magasztos kék derületét
(1861 e. Kovács Gyula¹)
1b.
felvirágzás, fejlődés, ill. virágzó állapot
Én itt várom felkeltemet ujabb életre, Hol minden test fölserkenik szebb derületre
(1784 e. Ányos Pál)
A’ munkás pór, szegény, Bár észrevétlen, dolgozik A’ hon derűletén
(1843 Vörösmarty Mihály)
Uj derület szállt a hazára
(1861 Fejes István¹)
2.
derűs, vidám lelkiállapot, jókedv, ill. annak kül. az arcon tükröződő jele
a’ Léleknek tiszta derletje a’ testnek egésséges
(1793 Láczai Szabó József ford.Luntz)
Úgy hittem, az útazás derűletet szerzend a’ báróné lelkének
(1830 Bajza József ford.Schröder¹)
Salvator arczán egy derület villant meg
(1855 Degré Alajos)
Bágyadt arczáról nem tünt el az a tiszta derület, mely lelkének harmóniájából eredt
(1899 Vadnay Károly)

Beállítások