acél fn és mn 4A9
I. fn
1. ’kis széntartalmú, izzó állapotban jól alakítható, ill. edzhető vas(ötvözet)’ ❖ Réz, vas, atzél vásik, törik a’ gyémánt is idvel (1774 Révai Miklós ford.–Beniczky 7283004, 14) | A jó acél a vert vas hajlékonyságával (Geschmeidigkeit) a nyers vas keménységét öszszeköti [= egyesíti] (1844 Nendtvich Károly 8330011, 294) | [a puska gyártása során] mikor már az alkatrészek teljesen kialakultak, akkor ujból edzik az acélt, vagyis megszüntetik a puhaságát olyképpen, hogy magas hőfokra hevitik és hirtelen lehütik (1939 Független Újság 2126001, 4) | Hat munkást leforrázott az olvasztott acél (1947 Szabad Föld aug. 3. C1537, 2) | 1957 és 1965 között a hengerelt acél termelését 56%-kal növelik (1983 Berend T. Iván 9049007, 329).
2. ’ebből készült eszköz, szerszám, ill. vmilyen eszköznek ebből készült része’ ❖ Tüzelt atzél, kova; a’ puskák ropogtak (1772 Bessenyei György¹ 7044025, 14) | mivel ő Ellensége vala a gyufának, tehát Zsebéből kivette az aczélt [ti. a tűzszerszámot] és kovát, Kicsiholt rágyujtott (1860 Tatár Péter 8303004, 37).
2a. (rég, irod) ’ebből készült harci eszköz, fegyver, kül. kard(penge), ill. páncél’ ❖ más karddal, atzéllal [keresi az istenek kedvét], Légyen rettenetes, ’s hartz’ mezejébe való (1773 Révai Miklós ford.–Tibullus 7283001, 7) | Puskák pattognak, kard cseng a’ kardok’ aczélán (1827 Vörösmarty Mihály 8524384, 169) | Jaj a rozsdaett acélnak [ti. kardnak], melyet már nem fényesít [a hős] (1879 Arany János C0654, 516) | a Maroshoz ért […] Báthory István acélba [ti. páncélba] öltözött derékhada (1948 Gergely Sándor 9188004, 168).
3. (birtokszóként) (irod) ’testi erőben megnyilvánuló edzettség, keménység’ ❖ Dávid egy meleg kéz szorítását érzé vasöklén, mely annak visszaadta elvesztett acélát (1872 Jókai Mór CD18) | Miénk az izmok acélja, a pénz, az egészség (1928 Kosztolányi Dezső C5104, 311).
4. (birtokszóként) (irod) ’〈jellemben, érzelemben megnyilvánuló〉 határozottság, hajlíthatatlanság’ ❖ [Árpád szavait meghallgatva] Viddin gondokba merűle; de büszke Szíve’ aczéláról a’ szó’ nyila végre [= végül] lepattant (1823–1824 Vörösmarty Mihály 8524378, 219) | A hideg lég és a düh visszaadák lassankint Ali lelkének acélát (1854 Jókai Mór CD18) | nagy korok hősi jellemeket szülnek, de a mozdulatlanság néma évei kikezdik a jellem acélját (1979 Esterházy Péter 9129002, 308).
5. (birtokszóként) (rég, ritk) ’gabona(szem) teltsége, tömörsége’ ❖ [a földet] bevetették […] azokkal a drága angol búzafajokkal, amiknek acéla és sikere kitesz a bánáti búzán (1866 Jókai Mór CD18).
II. mn
1. ’ebből készült 〈tárgy, eszköz〉’ ❖ atzél öv kapots (1830 Némethy József ford. 8333003, 62) | [a pincér] vadonatújnak látszó acél dugóhúzót vett elő a zsebéből (1929 Krúdy Gyula C2836, 164) | acél szemüvegkeret (1978 Lengyel Péter 9397004, 398).
2. (irod) ’edzett, kemény 〈test(rész)〉’ ❖ [medve] Atzél foga (1786 Péczeli József ford.–Voltaire 7267016, 159) | Aczél most a’ karom (1817 Kisfaludy Károly C2667, 2) | a combja erős, az izma acél, a karja kemény, mint az öntött vas (1921 Kosztolányi Dezső ford.–Huysmans 9359133, 94).
3. (irod) ’határozott, megingathatatlan 〈jellem, érzelem, ill. érv, meggyőződés〉’ ❖ Rettenetes vas fegyvernek ki találta fel els Bús keletét? vad vólt ſzíve, vagy épen atzél! (1773 Révai Miklós ford.–Tibullus 7283001, 6) | Tsupa atzél a’ szívek [= szívük], mint az oroszlányoknak (1796 Karádi István ford. C2490, 61) | Csak aczél okokkal tudta buzgó ſzíveket fegyveres rserege a’ rendnek arra birni, hogy a’ puſzta ſzitkoknál megállapodgyanak (1806 Verseghy Ferenc 8518013, 51) | sodrában a szörnyü Malomnak, mely […] százados korlátokat roppantva tör szét, érczabolát, multak acél hiteit (1916 Babits Mihály C0695, 232).
Ö: beton~, fenő~, finom~, idom~, nemes~, nyers~, svéd~, szerszám-~, tégely~.
ÖU: cement~, jég~, kék~, kemény~, króm~, lágy~, nikkel~, szög~.
ÖE: ~abroncs, ~áru, ~beton, ~borítás, ~erő, ~fegyver, ~fekete, ~fényű, ~finomítás, ~fűrész, ~gomb, ~gyártás, ~gyűrű, ~hegyű, ~idegzet, ~ing, ~izmú, ~kard, ~kemence, ~kemény, ~kép, ~kerék, ~kombinát, ~kötél, ~mágnes, ~metszés, ~munkás, ~nemesítő, ~nyersvas, ~ököl, ~öntő, ~ötvözet, ~páncél, ~rúd, ~sisak, ~sodrony, ~szerkezet, ~szívű, ~termelés, ~toll, ~tű, ~vért, ~víz.
Vö. CzF.; ÉrtSz.; SzólKm.; TESz.; ÉKsz.; SzT. ~, acél gálakoszperd, acélpecsétnyomó, acél-spanyolspádé; ÚMTsz.