destruál ts ige 1a (vál)
1. (tárgy n. is) ’〈rendet〉 megzavar, megingat, 〈értéket〉 megkérdőjelez, veszélyeztet, ill. ezáltal bomlaszt, zülleszt, rombol vmit’ ❖ Széchényi volt, ki tiz évi izgatás után, először mondá, hogy már oly kezek vették át a’ reformok’ vezényletét, melyek a’ fenállót kiméletlenül destruálni, az érdekeket gondatlanul sérteni, […] és a’ forradalmat előidézni fogják (1851 Kemény Zsigmond C2605, 47) | A közoktatásügy minisztere, igaz, sokat épít, hanem csak téglából. Szellemileg azonban destruál és destruálni enged (1882 Mikszáth Kálmán CD04) | a Shaw-féle dráma […] már magát a drámai forma elvét kritizálja és destruálja (1927 Babits Mihály C0697, 170) | hazudhatnék, ha azt mondanám, az irodalom nem érdekel. Ami viszont nem érdekel, az a hatalom. Csak ha destruálni kell (1995 Magyar Hírlap CD09).
1a. (tárgy n. is) ’〈közösséget〉 összetartó erejének, egységének gyengítésével bomlásra, feloszlásra késztet’ ❖ [Páter Gyarmathy] holmi esetlen megjegyzésekkel és előttünk elejtett szavakkal, mintha a karlisták [= IV. Károly legitimista hívei] műve volna az egész felkelés, destruálni próbálkozott közöttünk (1921 Prónay Pál² CD52) | Minden áron meg kell akadályoznunk, hogy a forradalom destruálja a hadsereget (1932 e. Németh Andor 9480002, 83) | [a köztársasági elnök elleni kampány Szlovákiában] rombolja az erkölcsi értékeket és destruálja a társadalmat (1995 Magyar Hírlap CD09).
2. (tárgy n. is) ’〈személyt〉 testileg, lelkileg v. anyagilag romlásba, pusztulásba dönt, ill. 〈lelket, személyiséget〉 tönkretesz, eltorzít vmi v. vki’ ❖ [1919 őszén] kizárták Király Györgyöt a hivatalos tudományból és kizárták az iskolából. Nem tartották méltónak arra sem, hogy a belvárosi reálban […] magyar irodalomtörténettel destruálja az ifjúság lelkét (1922 Benedek Marcell CD10) | a testek enerváltak, a lelkek gyávák. A szegénység gyötrelmesen destruál (1930 Móricz Zsigmond CD10) | Túlmentek [a terhek] azon a határon, amely az emberek számára elviselhető. Most […] a többség tehetetlenül vergődve hallgat és inkább destruálja önmagát (1995 Magyar Hírlap CD09).
3. (kissé rég, átv is) ’megrongál, tönkretesz vmit, kárt tesz vmiben’ ❖ az útfélen lelem kalapomat, de horrende [= iszonyatosan] öszvezúzva. Mérgelődve térék Lépfalvihoz, elébe tartván a’ destruált jószágot (1822 Kisfaludy Károly 8242032, 53) | destruálták gloriosus plánomat [= dicső tervemet] (1836 Gaal József C1790, 146) | [Ágoston Péter A magyar világi nagybirtok története című művében] a nagybirtok csak mint destruktív eszköz és destruálható közvagyontárgy szerepel (1914 Lippay Zoltán CD10) | Az árvíz, a vulkán, a vihar sok százezer év óta így destruálja a földet (1929 Nagy Endre CD10).
Vö. ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; SzT.; IdSz.