destrukció fn 1A

1. (vál) ’vmilyen rendnek, értéknek v. vmely rendezett, értékes dolognak a (le)rombolása, bomlasztása, pusztítása, ill. annak eredményeként bekövetkező romlása, hanyatlása, pusztulása’ ❖ [Széchenyi István nélkül] sok ugynevezett korigény szendergett volna még; de sok fontolatlan destructio is, melly elhallgattaték, müködendett vala (1843 Kemény Zsigmond 8235002, 39) | A régi morál destrukciójában (a köztudatban) kétségtelenül az irodalomnak jut ki az oroszlánrész (1912 Szabó Dezső CD10) | [a városháza] gyűlésén valaki hangosan kikelt a régi utcaképeket megbontó ízléstelen épületek ellen s e „destrukcióval” szemben valami cenzúrát követelt (1923 Lengyel Géza CD10) | A családszerkezetben fellépő negatív változásokat, a család destrukcióját igyekszünk kivédeni (1989 Polcz Alaine 1120002, 105).

2. (birtokszóként) (Biol) ’a szervezetben v. vmely élőhelyben bekövetkező leépülés, romlás’ ❖ [a sorvadás] a szövetek plazmás szerkezetének nekrobiotikus [= természetes elhalásos] és infekciózus [= fertőző] destrukciója (1933 Az állatok világa ford. CD46) | [a szteroidkiáramlás] a kollagén rostok destructióját nyugalmi helyzetbe segíti, csökkenti az izületi betegség aktivitását (1986 Nagy László⁴ CD52) | [A szumátrai Bento-tó mellett] az őshonos növényzet 80%-át már kiirtották, és a helyét rizsültetvények foglalják el. A terület […] destrukciója folyamatos (1998 Természet Világa CD50).

Vö. ÉrtSz.; TESz. destruál; ÉKsz.; IdSz.

destrukció főnév 1A
1. (vál)
vmilyen rendnek, értéknek v. vmely rendezett, értékes dolognak a (le)rombolása, bomlasztása, pusztítása, ill. annak eredményeként bekövetkező romlása, hanyatlása, pusztulása
[Széchenyi István nélkül] sok ugynevezett korigény szendergett volna még; de sok fontolatlan destructio is, melly elhallgattaték, müködendett vala
(1843 Kemény Zsigmond)
A régi morál destrukciójában (a köztudatban) kétségtelenül az irodalomnak jut ki az oroszlánrész
(1912 Szabó Dezső)
[a városháza] gyűlésén valaki hangosan kikelt a régi utcaképeket megbontó ízléstelen épületek ellen s e „destrukcióval” szemben valami cenzúrát követelt
(1923 Lengyel Géza)
A családszerkezetben fellépő negatív változásokat, a család destrukcióját igyekszünk kivédeni
(1989 Polcz Alaine)
2. (birtokszóként) (Biol)
a szervezetben v. vmely élőhelyben bekövetkező leépülés, romlás
[a sorvadás] a szövetek plazmás szerkezetének nekrobiotikus [= természetes elhalásos] és infekciózus [= fertőző] destrukciója
(1933 Az állatok világa ford.)
[a szteroidkiáramlás] a kollagén rostok destructióját nyugalmi helyzetbe segíti, csökkenti az izületi betegség aktivitását
(1986 Nagy László)
[A szumátrai Bento-tó mellett] az őshonos növényzet 80%-át már kiirtották, és a helyét rizsültetvények foglalják el. A terület […] destrukciója folyamatos
(1998 Természet Világa)
Vö. ÉrtSz.; TESz. destruál; ÉKsz.; IdSz.

Beállítások