destruktív mn 12D1 (kissé vál)

’vmilyen rendet, értéket bomlasztó, vmely rendezett, értékes dolgot romboló, pusztító 〈megnyilvánulás, magatartás, eszme, hatás stb.〉, ill. ilyen bomlasztásra, rombolásra jellemző 〈tulajdonság, jelleg〉’ ❖ a’ hitel szükségének érzete lőn a’ kor igényévé, lőn az idő hatalmává, ’s koránsem destructiv, hanem egyenesen conservativ irányban (1843 Pesti Hírlap CD61) | a nyereség utáni vágy […] határozottan destruktiv hatással van a gazdálkodásra (1896 PallasLex. CD02) | [az országgyűlésben] az ellenzék gyakran destruktív kritikára ragadtatta magát (1944 Bethlen István 9055003, 138) | erőszakos, destruktív magatartást (1973 Ranschburg Jenő 1130003, 145) | [Kemény Zsigmond] ellensége volt minden túlzó, destruktív eszmének (1984 Bényei József 1016010, 111).

a. ’ilyen magatartást tanúsító, így megnyilvánuló 〈személy v. csoport〉’ ❖ Destructivabb többé alig lehetett valaki irányunkban, mint épen az europai conservativ párt vezére vala egészen 1825-ig (1843 Kemény Zsigmond 8235001, 22) | [Arthur Meyer szemében] mindenki destruktív elem, aki ma él (1907 Ady Endre CD0801) | A futuristák minden hagyomány esküdt ellenségei, destruktívek (1935 RévaiNagyLex. C5717, 654) | [Jehlicska Ferenc 1908-as könyvében] Pikler tanárt destruktívnak nevezi a családra, az államra, a vallásra nézve (1973 Szabó Imre² CD30) | az ellenzék jellegénél fogva destruktív (2000 Magyar Hírlap CD09).

Sz: destruktivitás.

Vö. ÉrtSz.; TESz. destruál; ÉKsz.; IdSz.

destruktív melléknév 12D1 (kissé vál)
vmilyen rendet, értéket bomlasztó, vmely rendezett, értékes dolgot romboló, pusztító 〈megnyilvánulás, magatartás, eszme, hatás stb.〉, ill. ilyen bomlasztásra, rombolásra jellemző 〈tulajdonság, jelleg〉
a’ hitel szükségének érzete lőn a’ kor igényévé, lőn az idő hatalmává, ’s koránsem destructiv, hanem egyenesen conservativ irányban
(1843 Pesti Hírlap)
a nyereség utáni vágy […] határozottan destruktiv hatással van a gazdálkodásra
(1896 PallasLex.)
[az országgyűlésben] az ellenzék gyakran destruktív kritikára ragadtatta magát
(1944 Bethlen István)
erőszakos, destruktív magatartást
(1973 Ranschburg Jenő)
[Kemény Zsigmond] ellensége volt minden túlzó, destruktív eszmének
(1984 Bényei József)
a.
ilyen magatartást tanúsító, így megnyilvánuló 〈személy v. csoport〉
Destructivabb többé alig lehetett valaki irányunkban, mint épen az europai conservativ párt vezére vala egészen 1825-ig
(1843 Kemény Zsigmond)
[Arthur Meyer szemében] mindenki destruktív elem, aki ma él
(1907 Ady Endre)
A futuristák minden hagyomány esküdt ellenségei, destruktívek
(1935 RévaiNagyLex.)
[Jehlicska Ferenc 1908-as könyvében] Pikler tanárt destruktívnak nevezi a családra, az államra, a vallásra nézve
(1973 Szabó Imre²)
az ellenzék jellegénél fogva destruktív
(2000 Magyar Hírlap)
Sz: destruktivitás
Vö. ÉrtSz.; TESz. destruál; ÉKsz.; IdSz.

Beállítások