detronizál ts ige 1a (tárgy n. is) (vál)

1. ’〈uralkodót, ill. vmilyen hatalommal bíró, vmely tisztséget betöltő személyt〉 hatalmától, trónjától, tisztségétől, ill. 〈uralkodóházat〉 uralkodói jogától megfoszt’ ❖ Charette és Sapinau [francia royalista vezérek] detronizaltatván […] Stofflethez folyamodtak segedelemért (1796 Bécsi Magyar Merkurius C0345, 265) | [Jupitert] méltán detronisálta az új Vallás (1822 Kazinczy Ferenc C2571, 197) | Dethronizál: a’ királyi vagy fejedelmi széktül megfoszt; kormánytalanít (1835 Kunoss Endre C2852, 26) | [az ún. szabad királyválasztók] detronizálni akarnak azonnal (1921 Bethlen István 9055002, 198) | a fővárosban ekkor [ti. 1849. április 20-án] még nem tudtak a [Debrecenben ülésező] magyar országgyűlés április 14-i, a függetlenséget kimondó és a Habsburg-Lotharingiai-uralkodóházat detronizáló határozatáról (1998 Hermann Róbert CD51).

2. ’〈vmiben kiváló, tekintélyes személyt v. vmely nagy jelentőségű, híres, magasztos stb. dolgot〉 tekintélyétől, megbecsültségétől, címétől, ill. jelentőségétől, fontosságától megfoszt’ ❖ [a divatos, de felületes írók] találnak úri kényelmet és kitartást míg divatban tudják kecseiket tartani, vagy egy újabb kacérabb múzsa kegyenc nem detronizálja őket (1879 Jókai Mór CD18) | – Hiszen Jókai költő! […] – Nem is költő! […] – Ne detronizálj, öreg, mert megharagszom (1884 Mikszáth Kálmán CD04) | A hegedű detronizálta a régi húros hangszereket (1930 ZeneiLex. CD49) | [1994-ben a nehézsúlyú világbajnok bokszolót, Oliver McCallt] a brit Frank Bruno verte meg, akit 1995-ben Tyson detronizált (1997 Magyar Hírlap CD09).

Sz: detronizálás.

Vö. ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; IdSz.

detronizál tárgyas ige 1a (tárgy n. is) (vál)
1.
〈uralkodót, ill. vmilyen hatalommal bíró, vmely tisztséget betöltő személyt〉 hatalmától, trónjától, tisztségétől, ill. 〈uralkodóházat〉 uralkodói jogától megfoszt
Charette és Sapinau [francia royalista vezérek] detronizaltatván […] Stofflethez folyamodtak segedelemért
(1796 Bécsi Magyar Merkurius)
[Jupitert] méltán detronisálta az új Vallás
(1822 Kazinczy Ferenc)
Dethronizál: a’ királyi vagy fejedelmi széktül megfoszt; kormánytalanít
(1835 Kunoss Endre)
[az ún. szabad királyválasztók] detronizálni akarnak azonnal
(1921 Bethlen István)
a fővárosban ekkor [ti. 1849. április 20-án] még nem tudtak a [Debrecenben ülésező] magyar országgyűlés április 14-i, a függetlenséget kimondó és a Habsburg-Lotharingiai-uralkodóházat detronizáló határozatáról
(1998 Hermann Róbert)
2.
〈vmiben kiváló, tekintélyes személyt v. vmely nagy jelentőségű, híres, magasztos stb. dolgot〉 tekintélyétől, megbecsültségétől, címétől, ill. jelentőségétől, fontosságától megfoszt
[a divatos, de felületes írók] találnak úri kényelmet és kitartást míg divatban tudják kecseiket tartani, vagy egy újabb kacérabb múzsa kegyenc nem detronizálja őket
(1879 Jókai Mór)
– Hiszen Jókai költő! […] – Nem is költő! […] – Ne detronizálj, öreg, mert megharagszom
(1884 Mikszáth Kálmán)
A hegedű detronizálta a régi húros hangszereket
(1930 ZeneiLex.)
[1994-ben a nehézsúlyú világbajnok bokszolót, Oliver McCallt] a brit Frank Bruno verte meg, akit 1995-ben Tyson detronizált
(1997 Magyar Hírlap)
Sz: detronizálás
Vö. ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; IdSz.

Beállítások