dezertőr fn 4C2

1. (jelzőként is) (Kat v. kissé vál) ’hadseregből v. a sorozás elől megszökött személy, katonaszökevény’ ❖ Deserteur (deszertör) szökevény (1835 Kunoss Endre C2852, 25) | ha [a hegyekben rejtőző lengyelek] valóban deserteurök lennének, valljon nem küldetnék-e elfogatásukra egy vagy több ezred? (1848 Kossuth Hírlapja CD61) | Majd adok én nektek, dezertőr banda, a frontot benyomták, ti meg kucsíroztok, hazaáruló disznók (1965 Dobozy Imre 9110002, 45) | [az Egyesült Államokban a 19. század végén] a kémekkel, árulókkal és dezertőrökkel szemben alkalmazott golyó általi halálbüntetést kivéve az akasztás volt az általánosan elfogadott ítéletvégrehajtási módszer (1996 Tálas József CD17).

2. (vál) ’vkit, vmit elhagyó, vkitől, vmitől elpártoló személy’ ❖ vajon azt a nyelvet, melyet Herczeg [Ferenc] oly mesteri biztonsággal kezel, nem tapogatódzó nyelvújítók, a hagyomány dezertőrei teremtették-e meg az ő számára? (1911 Hatvany Lajos CD10) | [a háborús években] a fiatalabb tanárok „hálátlanul” kiléptek a szerzetesrendből, […] az efajta szökevényeket persze megbélyegezték a világi tanügyi hatóságok is, a dezertőrt kis, vidéki városokba nevezték ki (1934 Márai Sándor 9421006, 233) | az ellenzék kapja a [kormánypártból kiábrándult szavazók] többségét […]. Ha ez a trend határozottan tovább folytatódik, a parlamenti dezertőrök átállhatnak (1997 Magyar Hírlap CD09).

Vö. ÉrtSz.; TESz. dezertál; ÉKsz.; IdSz.

dezertőr főnév 4C2
1. (jelzőként is) (Kat v. kissé vál)
hadseregből v. a sorozás elől megszökött személy, katonaszökevény
Deserteur (deszertör) szökevény
(1835 Kunoss Endre)
ha [a hegyekben rejtőző lengyelek] valóban deserteurök lennének, valljon nem küldetnék-e elfogatásukra egy vagy több ezred?
(1848 Kossuth Hírlapja)
Majd adok én nektek, dezertőr banda, a frontot benyomták, ti meg kucsíroztok, hazaáruló disznók
(1965 Dobozy Imre)
[az Egyesült Államokban a 19. század végén] a kémekkel, árulókkal és dezertőrökkel szemben alkalmazott golyó általi halálbüntetést kivéve az akasztás volt az általánosan elfogadott ítéletvégrehajtási módszer
(1996 Tálas József)
2. (vál)
vkit, vmit elhagyó, vkitől, vmitől elpártoló személy
vajon azt a nyelvet, melyet Herczeg [Ferenc] oly mesteri biztonsággal kezel, nem tapogatódzó nyelvújítók, a hagyomány dezertőrei teremtették-e meg az ő számára?
(1911 Hatvany Lajos)
[a háborús években] a fiatalabb tanárok „hálátlanul” kiléptek a szerzetesrendből, […] az efajta szökevényeket persze megbélyegezték a világi tanügyi hatóságok is, a dezertőrt kis, vidéki városokba nevezték ki
(1934 Márai Sándor)
az ellenzék kapja a [kormánypártból kiábrándult szavazók] többségét […]. Ha ez a trend határozottan tovább folytatódik, a parlamenti dezertőrök átállhatnak
(1997 Magyar Hírlap)
Vö. ÉrtSz.; TESz. dezertál; ÉKsz.; IdSz.

Beállítások