dézsmál ige 1a
1. tn (rég) ’dézsmát fizet vkinek’ ❖ [a parasztok] meg kivánják Püspökjeiket, és Plébánussaikat tartani; azoknak dezmálni akarnak mint eddig (1791 Hadi és Más Nevezetes Történetek C0173, 273) | az, ki attul [ti. a dézsmából származó jövedelemtől] elesne, más kutfőkbül annyi hasznot meritne, hogy azon időt, mellyben neki dézmáltak, soha többé vissza nem kivánná (1830 Széchenyi István 8429003, 104) | csak akkor lehet az egész ausztriai birodalombeli szolgaságot visszaállítani, ha Magyarország lakosai ismét dézmálnak, ismét robotolnak, ismét a külföldi harczra áldozzák gyermekeiket (1848 Szemere Bertalan CD32).
1a. (rég, ritk) ’vmely felsőbb hatalomnak áldoz’ ❖ Mindent, a’ mit fából óltalmúl tsináltak Meg-gyújtván, füstivel az égnek dézmáltak (1798 Vályi Nagy Ferenc C4341, 59).
2. tn ’dézsmát szed’ ❖ Romanticismusommal kiegyezhetetlennek találtam hajnalban ellenőrizni az ökrök és lovak etetését, télen a hidegben, nyáron a melegben felmérni, bemérni, dézmálni (1879 Lauka Gusztáv 8268039, 21) | az esküdtet néha elhívják becsűsnek, vagy dézsmálni, vagy árverezni és ilyenkor külön napidíj jár (1948 Szabó Pál² 9631005, 160) | Széchenyi Zsigmond fertőszéplaki jobbágyai a megye védelmét kérik, mivel a püspöki tizedet bérlő földesúr régi jogaik ellenére a mezőn, természetben kívánt dézsmálni s ez ellen ők fegyveresen védekeztek (1955 Takáts Endre CD52).
2a. ts (rég) ’〈vmely területet〉 a rajta termő termény után megadóztat’ ❖ [Jánoky Farkas] 1681-ben Tököly részéről dézsmálja a tarczali hegyeket, és maga részére is zsarol aszuborokat (1859 Nagy Iván CD31).
3. ts (tárgy n. is) ’〈ember v. állat〉 vmiből (titokban,) jogosulatlanul elvesz, lopkod(va elfogyaszt) vmennyit’ ❖ [a vetőmagot] a’ rajtunk él madarak dézmálják (1789 Mátyási József C3065, 290) | Bár apja kertjében gyümölcs elég termett, az uraságéba járt dézsmálni (1894 Széchy Károly CD55) | [Az őrgébics] felkajtatja a földön fészkelő kis énekesek fészkét, bújja a bokrot, a fák koronáit és irgalmatlanúl dézsmál (1901 Herman Ottó CD34) | A cigarettámat is dézsmálja, a pálinkámból is kortyol minden reggel, nem egy teljes kispohárnyit (1935 Szép Ernő 9665044, 126) | mézet dézsmáló mackótól (1995 Új Könyvek CD29).
3a. ’〈vmely helyet, területet〉 a rajta v. benne levő dolgokat elvéve, ellopva, elcsenve folyamatosan fosztogat’ ❖ mi legények kint nagy tüzeket rakván, a kukorica földeket dézsmáltuk (1851–1854 Táncsics Mihály 8463015, 53) | [a kalózok] egy része visszatért hazájába, a nagyobb rész azonban a Friz-szigetekre ment, s onnan dézsmálta a tengeri hajókat (1926 RévaiNagyLex. C5715, 391) | az uradalom földjét dézsmáló cselédek (1966 Béládi Miklós CD53) | Alkonyatkor, napközben a közeli Szahel olajfáit dézsmáló seregélyek több tízezres madárfelhői tűntek fel (2000 Természet Világa CD50).
Ö: meg~.
Vö. CzF. dézmál · dézsmál; ÉrtSz.; SzólKm.; TESz. dézsma; ÉKsz.; SzT. dézmál, dézmálandó, dézmálhat, dézmált, dézmáltat, dézmáltatik; ÚMTsz.