albán mn és fn 

I. mn 14A1

1. ’tömegében Albániában és a szerbiai Koszovóban élő, indoeurópai nyelvet beszélő, nagyobb részt mohamedán vallású 〈nép (vmely csoportja)〉, ill. ebbe a népbe tartozó v. ennek államát képviselő 〈személy〉’ ❖ az albán csapatoknak syriábóli eltávolitása is kivántatik (1842 Pesti Hírlap CD61) | fennmaradt a Balkán félszigeten az albán faj is (1883 Kállay Benjámin 8217001, 52) | lassan haladtunk előre a kopár és nem müvelt szakadékok közt az albán vezetőnkkel (1913 Besztercebánya és Vidéke 2101001, 1) | Zogu albán király testőrségének századosa (1984 Vigh Károly 1162002, 258) | Koszovói albán rendőrök (1995 Magyar Hírlap CD09).

1a. ’e néppel kapcs, erre jellemző, ez által végzett, ehhez tartozó’ ❖ albán módszer szerint (1989 Csiki László 2015017, 19).

2. ’e nép által beszélt, az indoeurópai nyelvcsalád balkáni ágába tartozó 〈nyelv〉, ill. e nyelvhez tartozó v. ilyen nyelvű 〈szó, szöveg stb.〉’ ❖ albán és oszmán-török mesék (1896 PallasLex. CD02) | A román (latin) anyag [Cihac szótárában] 2600 szóra rughat, ezzel szemben van 3800 szláv, 700 török, 650 görög, 50 albán s 500 egyéb kölcsönszava (1897 PallasLex. CD02) | Az albán nyelv az ókori illír […] folytatójának látszik (1937 Zsirai Miklós C4981, 15) | A tengerrel és a hajózással kapcsolatos albán szókincs idegen eredetű (1990 Schütz István 2004011, 471) | albán népdal (1996 Magyar Hírlap CD09).

2a. (-ul raggal, hsz-szerűen) ’ezen a nyelven’ ❖ Albánia (albánul: Skipéria, törökül: Arnaut), a Balkán félsziget nyugati partvidékének neve (1893 PallasLex. CD02) | int a békességre de mintha albánul beszélne nem érti senki (1936 Illyés Gyula 9274140, 317) | Csak a hírek mennek tovább. Először szerbül, egy óra múlva angolul, majd albánul (1999 Magyar Hírlap CD09).

II. fn 4A1

1. (tbsz-ban, rendsz. ne-vel) ’tömegében Albániában és a szerbiai Koszovóban élő, indoeurópai nyelvet beszélő, nagyobb részt mohamedán vallású nép’ ❖ Albanok vagy Arbanaszik, törökül Arnauták. Albania lakói (1836 Székács József ford. C3908, 295) | az albánokat valamelyik Balkánon kívüli területről származtatják (1990 Schütz István 2004011, 470).

1a. ’e néphez tartozó személy’ ❖ Galatában keletiek és frankok, arab és olasz, szerecsen és dalmát, persa és olasz, egyiptomi és görög, horvát és orosz, albán, arnót, bolgár […] a legkülönbfélébb, legfestőibb, legtarkább öltözetben tolong (1862 e. Szemere Bertalan 8437007, 112) | valahol lepuskáztak tiz-tizenöt albánt (1895 Ambrus Zoltán C0601, 106) | A Malév különgépével megérkeznek Budapestre azok az albánok, akik napokkal korábban a magyar nagykövetségre menekültek Tiranában (1989 Tények könyve CD37).

2. ’e nép nyelve’ ❖ szavunk horvát(-szerb) közvetítéssel még az albánba is behatolt (1947 Gáldi László 9167002, 19) | Az albán legrégibb latin jövevényszavai (1990 Schütz István 2004011, 471) | [a könyvet] albánra is lefordították (2000 Jemnitz János CD58).

Vö. ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.

albán melléknév és főnév
I. melléknév 14A1
1.
tömegében Albániában és a szerbiai Koszovóban élő, indoeurópai nyelvet beszélő, nagyobb részt mohamedán vallású 〈nép (vmely csoportja), ill. ebbe a népbe tartozó v. ennek államát képviselő 〈személy〉
az albán csapatoknak syriábóli eltávolitása is kivántatik
(1842 Pesti Hírlap)
fennmaradt a Balkán félszigeten az albán faj is
(1883 Kállay Benjámin)
lassan haladtunk előre a kopár és nem müvelt szakadékok közt az albán vezetőnkkel
(1913 Besztercebánya és Vidéke)
Zogu albán király testőrségének századosa
(1984 Vigh Károly)
Koszovói albán rendőrök
(1995 Magyar Hírlap)
1a.
e néppel kapcs, erre jellemző, ez által végzett, ehhez tartozó
albán módszer szerint
(1989 Csiki László)
2.
e nép által beszélt, az indoeurópai nyelvcsalád balkáni ágába tartozó 〈nyelv〉, ill. e nyelvhez tartozó v. ilyen nyelvű 〈szó, szöveg stb.〉
albán és oszmán-török mesék
(1896 PallasLex.)
A román (latin) anyag [Cihac szótárában] 2600 szóra rughat, ezzel szemben van 3800 szláv, 700 török, 650 görög, 50 albán s 500 egyéb kölcsönszava
(1897 PallasLex.)
Az albán nyelv az ókori illír […] folytatójának látszik
(1937 Zsirai Miklós)
A tengerrel és a hajózással kapcsolatos albán szókincs idegen eredetű
(1990 Schütz István)
albán népdal
(1996 Magyar Hírlap)
2a. (-ul raggal, hsz-szerűen)
ezen a nyelven
Albánia (albánul: Skipéria, törökül: Arnaut), a Balkán félsziget nyugati partvidékének neve
(1893 PallasLex.)
int a békességre de mintha albánul beszélne nem érti senki
(1936 Illyés Gyula)
Csak a hírek mennek tovább. Először szerbül, egy óra múlva angolul, majd albánul
(1999 Magyar Hírlap)
II. főnév 4A1
1. (tbsz-ban, rendsz. ne-vel)
tömegében Albániában és a szerbiai Koszovóban élő, indoeurópai nyelvet beszélő, nagyobb részt mohamedán vallású nép
Albanok vagy Arbanaszik, törökül Arnauták. Albania lakói
(1836 Székács József ford.)
az albánokat valamelyik Balkánon kívüli területről származtatják
(1990 Schütz István)
1a.
e néphez tartozó személy
Galatában keletiek és frankok, arab és olasz, szerecsen és dalmát, persa és olasz, egyiptomi és görög, horvát és orosz, albán, arnót, bolgár […] a legkülönbfélébb, legfestőibb, legtarkább öltözetben tolong
(1862 e. Szemere Bertalan)
valahol lepuskáztak tiz-tizenöt albánt
(1895 Ambrus Zoltán)
A Malév különgépével megérkeznek Budapestre azok az albánok, akik napokkal korábban a magyar nagykövetségre menekültek Tiranában
(1989 Tények könyve)
2.
e nép nyelve
szavunk horvát(-szerb) közvetítéssel még az albánba is behatolt
(1947 Gáldi László)
Az albán legrégibb latin jövevényszavai
(1990 Schütz István)
[a könyvet] albánra is lefordították
(2000 Jemnitz János)
Vö. ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.

Beállítások