diagonális mn és fn
I. mn 15A2
1. (Mat is) ’vmely négy- v. sokszögű idomnak v. ahhoz hasonló alakú dolognak két nem szomszédos csúcsát, sarkát összekötő, átlós 〈vonal〉, ill. ilyen vonal mentén haladó, az átló irányában levő, álló, történő’ ❖ Midőn a szinész a leghátulsó színfalak közűl lép ki, ne jőjön párvonalban a színfalakkal, hanem diagonális vonalban a súgó felé (1836 Bajza József C0717, 39) | egy mérnök, húzzon egy diagonalis és horisontalis vonalt (1848 Kossuth Lajos CD32) | [az ún. elsőrendű piramis a másodrendűtől] helyzetileg eltér, amennyiben a horizonális főmetszet nem a normális, hanem a diagonális négyzet (1893 PallasLex. CD02) | [Uitz Béla] munkáiban a vertikális, egytengelyű kompozíciót egy diagonálisan egymást metsző kéttengelyes kompozícióforma váltotta fel (1922 Hevesy Iván CD10) | Diagonális lerakást csak akkor válasszunk, ha falra és padlóra azonos oldalméretű, négyzetes csempe kerül (2000 Lakáskultúra CD39).
2. ’ferde, rézsútos 〈irányú〉, ill. ilyen irányban haladó v. álló, ilyen irányból jövő stb.’ ❖ [a gépezet] moſt diagonalis, mint ugyan a’ II. Tábl. 2 és 3. figurái; majd verticalis módon láttatik, mint a’ II. Tábl. 4-ik figurája (1794 A francia telegráfusnak leírása ford. 7415001, 14) | [az örvényférgek bőrizomtömlőjén] néha diagonalis rostok is mutatkoznak (1896 PallasLex. CD02) | [Lotz Károly és Ybl Miklós] a renaissance harmonikus kiegyenlítettségére törekedtek a barokk forma- és színzuhatagjaival, diagonális vonalvezetésével szemben (1938 e. Ybl Ervin 9793001, 211) | a befecskendező fúvóka […] irányítottsága olyan, hogy a benzin diagonális irányban lépjen be a hengerbe (2000 Magyar Hírlap CD09).
3. (kissé rég) ’átlósan szemben álló, átellenes csúcsban, végen elhelyezkedő’ ❖ [Béni bácsi elkezdte] irni a mondottakat, ragasztva egymáshoz az engedetlen betüket, s úgy felment a kezdő sorral, hogy a vége majd a diagonalis szegletet érte (1872 Jókai Mór C2282, 117) | [az állatok ügetésekor] a test alátámasztása a diagonális végtagokkal (pl. jobb elülső és bal hátsó láb) történik (1913 RévaiNagyLex. C5704, 212).
3a. (vál) ’vmivel homlokegyenest szemben álló, szöges 〈ellentét〉, ill. ilyen ellentétes viszonyra jellemző 〈tulajdonság〉’ ❖ Micsoda diagonálisan ellentétes két ember [ti. Louis Pasteur és Ernest Renan] állott akkor szemtől szemben egymással, a beiktatás ünnepélyes napján! (1933 Az állatok világa ford. CD46) | diagonális ellentétté (1950 Déry Tibor CD53).
II. fn 4A (Mat is)
’vmely négy- v. sokszögű idomnak v. ahhoz hasonló alakú dolognak két nem szomszédos csúcsát, sarkát összekötő szakasz, ill. annak hossza, átló’ ❖ a tengely [ti. a vonatkeréké] az előre való diagonalist követi, s igy a keréknek forogni, és a mozdonynak szaladnia kell (1858 Vasárnapi Újság CD56) | [A deltoidban] a diagonálisok egymásra merőlegesek (1893 PallasLex. CD02) | Az n csúcsú polieder diagonálisainak számát úgy határozhatjuk meg, hogy 7. kép [n(n–1)/2 (emeletes törtként)] -ből kivonjuk az élek számát és az egyes lapok diagonálisainak összegét (1912 RévaiNagyLex. C5701, 508) | [a kötéstábla elő- és hátlapján] keletkező négyzetes tükörfelületet karéjos, négylevelű díszítmény tölti ki. A sarkokból kiinduló, két egymást metsző diagonális alkotja a levelek fő erezetét (1962 Sz. Koroknay Éva CD52).
Vö. ÉrtSz.; ÉKsz.; IdSz.