diakon fn 4A1 (kissé rég, Vall)

1. ’〈a keresztény ősegyházban, ill. a keresztény közösség kialakuló hierarchiájában:〉 egyházi szolgálatot, segítő munkát végző, az egyház anyagi ügyeit intéző, szegényeket gondozó személy, kül. az apostolok által választott, a jeruzsálemi közösségben tevékenykedő hét személy egyike’ ❖ [a longobárdok] egy diacont ejtének fogságba (1858 Mátyás Flórián ford. 8301007, 123) | [Az agnosztikusok] Themistius alexandriai diakon után azt tanították, hogy Krisztus némi dolgokat nem tudott, mert hiszen maga mondta (Márk 13, 32), hogy az utolsó itélet napját nem tudja (1893 PallasLex. CD02) | A kézrátétel az evangeliumban sokszor fordul elő […]. Ezt teszik az apostolok, midőn a hívek szolgálatára a hét diakont választják (Ap. csel. 6,6) (1914 RévaiNagyLex. C5707, 576) | [Laurentius püspök Auditoriumában] működött a grammatikus Deuterius, s a már említett Ennodius mint diakon és rétor (1936 Váczy Péter CD42).

2. ’〈a katolikus és az ortodox egyházban:〉 az áldozópap alatti fokozatú pap; szerpap’ ❖ Délután 3 órát ütött, midőn a diakon az „Ite missa est”-et ünnepileg elénekelte (1856 Vasárnapi Újság CD56) | A khórus meg a diakón ezalatt folyvást éneklik, hogy „Goszpodi Pomiluj!” Akkor a pópa felolvassa az evangeliumot, s azalatt a násznagyok tartják a koronát az új házaspár feje fölött (1872 Jókai Mór C2284, 195) | kozákosan indulatos, de angyalian tiszta, sokszor gyermekként megdorgált, de végül mártír sorsba magasztosult diákon (1925 Ádám Zsuzsa CD10).

Vö. TESz. diakonus

diakon főnév 4A1 (kissé rég, Vall)
1.
〈a keresztény ősegyházban, ill. a keresztény közösség kialakuló hierarchiájában:〉 egyházi szolgálatot, segítő munkát végző, az egyház anyagi ügyeit intéző, szegényeket gondozó személy, kül. az apostolok által választott, a jeruzsálemi közösségben tevékenykedő hét személy egyike
[a longobárdok] egy diacont ejtének fogságba
(1858 Mátyás Flórián ford.)
[Az agnosztikusok] Themistius alexandriai diakon után azt tanították, hogy Krisztus némi dolgokat nem tudott, mert hiszen maga mondta (Márk 13, 32), hogy az utolsó itélet napját nem tudja
(1893 PallasLex.)
A kézrátétel az evangeliumban sokszor fordul elő […]. Ezt teszik az apostolok, midőn a hívek szolgálatára a hét diakont választják (Ap. csel.Apostolok cselekedetei 6,6)
(1914 RévaiNagyLex.)
[Laurentius püspök Auditoriumában] működött a grammatikus Deuterius, s a már említett Ennodius mint diakon és rétor
(1936 Váczy Péter)
2.
〈a katolikus és az ortodox egyházban:〉 az áldozópap alatti fokozatú pap; szerpap
Délután 3 órát ütött, midőn a diakon az „Ite missa est”-et ünnepileg elénekelte
(1856 Vasárnapi Újság)
A khórus meg a diakón ezalatt folyvást éneklik, hogy „Goszpodi Pomiluj!” Akkor a pópa felolvassa az evangeliumot, s azalatt a násznagyok tartják a koronát az új házaspár feje fölött
(1872 Jókai Mór)
kozákosan indulatos, de angyalian tiszta, sokszor gyermekként megdorgált, de végül mártír sorsba magasztosult diákon
(1925 Ádám Zsuzsa)
Vö. TESz. diakonus

Beállítások