diakónus fn 4A (Vall) diákonus (rég) , gyiakónus (rég)
1. ’〈a keresztény ősegyházban, ill. a keresztény közösség kialakuló hierarchiájában:〉 egyházi szolgálatot, segítő munkát végző, az egyház anyagi ügyeit intéző, szegényeket gondozó személy, kül. az apostolok által választott, a jeruzsálemi közösségben tevékenykedő hét személy egyike’ ❖ A’ Diákonuſokról, ’s az akkori Hivekröl. […] Az Apoſtolok […] hét jo hirü nevü ſzemélyt válaſztának [az alamizsnaosztásra] (1782 Molnár János 7232031, 116) | [Szír Szent Efrém] mint Diakonus halt meg 378 körül (1893 PallasLex. CD02) | az őskeresztények diakónusai nem voltak egyebek, mint szolgák, akik […] a felszolgáló szerepét töltötték be – még a későbbi időkben is (1977 Gecse Gusztáv 1057003, 99).
2. ’〈a katolikus, az ortodox és az anglikán egyházban:〉 az áldozópap alatti fokozatú pap; szerpap’ ❖ [Az 1092. évi szabolcsi zsinaton] a’ kétszer házasúlt papokat ’s diakonusokat, és özvegy vagy vált aszszonyoknak férjeiket külön választatni parancsollyuk (1808 Virág Benedek 8522057, 135) | Sok külső egyházi szertartást még ekkor [ti. az ószékelyek korában] a székelyek nem ismertek. […] Nem is papoltak, se nem énekeltek a régi magyar keresztyén esperesek, gyiakónusok semmiféle idegen nyelven (1882 Jókai Mór C2299, 15) | Az anglikán egyház benső alkotmánya tehát tisztán hierarchikus. A papság püspökökből, papokból és diakonusokból áll (1893 PallasLex. CD02) | [Bogdanovics Lucián] 1891-ben Brankovics György szerb patriarcha meghívására a beocsini kolostorban letette a szerzetesi fogadalmat s előbb mint diakónus, majd protodiakónus [működött] (1911 RévaiNagyLex. C5699, 447) | [Paskai bíboros] felépülése utáni első nyilvános ténykedéseként, két fiatal ferences diakónust szentel pappá (1996 Magyar Hírlap CD09).
3. ’〈a protestáns egyházakban:〉 lelki gondozást, szegények gondozását stb. végző nem lelkészi személy’ ❖ Minden [skót presbiteriánus] Ekklésiának vagyon Predikátora, Tanitója vagy amannak Segíttársa els Elljárója, és Diaconusa (1808 Zigan János ford.–Wendeborn 7177003, 97) | [Samuel Pomarius] 1653-tól mint beschini (Szilézia) lelkész, kölni diakonus, salzwedeli esperes és magdeburgi lelkész működött (1897 PallasLex. CD02) | Egyházkerületünk alapított egy Pedagógiai Főiskolát, ahol vallástanárokat, az új lehetőségek szerint diakónusokat is fogunk kiképezni (1991 Magyar reformátusok CD1210).
Sz: diakónusi, diakónusné, diakónusság.
Vö. ÉrtSz. diakonus; TESz. diakonus; ÉKsz.; SzT.; IdSz.