dialektus fn 4A

1. (Nyelvt is) ’nyelvjárás(nak vmely változata), ill. nyelv mint nyelvcsoporton belüli változat’ ❖ a’ magyar szókban (eredeti szókat értek) ollyan helyen írhatunk lyet, vagy j-t a’ hol több Dialectusoknak öszve hasonlítása javasolja (1789 Pálóczi Horváth Ádám C2554, 341) | „Tekintetes uram! – szóla ez [ti. a csapláros] hozzám Izrael dialektusán (1837 Gaal József C1788, 106) | Ki tulajdonított fontosságot ama szeszélyes vállalatnak, melynek czélja vala a’ déli szláv dialectusokból egy szabályos irodalmi nyelvet állítani össze (1851 Kemény Zsigmond C2605, 28) | Nyelvük [ti. a malisszoroké] az albán nyelv gég nyelvjárásának három dialektusa között oszlik meg (1915 RévaiNagyLex. C5709, 328) | jellegzetes skót dialektusban elhangzó párbeszédek [Manfred Karge színdarabjában] (1990 Létay Vera 2011015, 56).

1a. (nem szakny) ’vmely nyelvre v. nyelvváltozatra jellemző kiejtési sajátosság’ ❖ Midn Gvaráni nyelven [ti. egy Dél-Amerikában élő indián nép nyelvén] beſzéllettünk, [az asszony] jó izen nevetett; mi pedig tet nevettük; midn ſzint azon nyelven felelgetett; a’ ſzó ejtések’ (dialectusok) külömbzéſe-miat (1801 Molnár János 7445022, 58) | – […] Hát kap-e feketekávét ebben az Eldorádóban? – Hihihüm! Küldhi nhekem mindennap izraelitha hitközség Bécsből telegraphon – szólott Stofi bácsi zsidó dialektussal (1873 Mikszáth Kálmán CD04) | Kádár is akcentussal beszél. De nem úgy, mint Nagy Imre. Az ő dialektusa ellenszenves (1981 Dénes Tibor 9812004, 211).

2. (vál) ’vmely társadalmilag, szakmailag stb. elkülönülő csoport, ritk. vmely személy nyelvhasználata, ill. nyelvhasználati jellegzetességeinek összessége’ ❖ Polónyi Géza, Szolnok képviselője mennydörgött ezután. Hatalmas orgánum, statura [= termet] is hozzá s kitűnően érti pártjának már-már feledésbe ment őseredeti dialektusát (1881 Mikszáth Kálmán CD04) | „Mire nézte a napot?” – kérdezhetné valaki az elmúlt század dialektusában, aki Podmaniczky sorsán aggódna (1930 Krúdy Gyula CD54) | bőven akad tisztázandó a más és más tudományos alapállású, más és más elméleti dialektust beszélő szakemberek körében (1991 Kálmán C. György 2028012, 106).

3. (Népr) ’vmely nép táncainak, zenéjének, költészetének területileg elkülönülő változata, ill. azon sajátosságok összessége, amelyek alapján a többi változatot attól el lehet különíteni’ ❖ [a dzsessz] ma már nemzetközi zenei dialektussá vált (1930 ZeneiLex. CD49) | [Bartók Béla felosztása szerint:] „I. a dunántúli, II. a felső-magyarországi, a Dunától és Tiszától északra, III. a tiszavidéki vagy nagyalföldi és IV. az erdélyi (ideszámítva Bukovinát) zenedialektus-terület.” Az egyes dialektusokra eltérő főcezura, sorzáró ritmus [jellemző] (1976 Lampert Vera CD30) | népköltészeti dialektusok (1988 Magyar néprajz CD47) | [a Magyar tánctípusok és táncdialektusok című könyv második kiadásában] az erdélyi dialektusról szóló rész egy későbbi, részletesebben megírt összefoglalóval módosul (1996 Új Könyvek CD29).

ÖU: tánc~, zene~.

ÖE: ~költő.

Sz: dialektusi.

Vö. ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; SzT.; IdSz.

dialektus főnév 4A
1. (Nyelvt is)
nyelvjárás(nak vmely változata), ill. nyelv mint nyelvcsoporton belüli változat
a’ magyar szókban (eredeti szókat értek) ollyan helyen írhatunk lyet, vagy j-t a’ hol több Dialectusoknak öszve hasonlítása javasolja
(1789 Pálóczi Horváth Ádám)
„Tekintetes uram! – szóla ez [ti. a csapláros] hozzám Izrael dialektusán
(1837 Gaal József)
Ki tulajdonított fontosságot ama szeszélyes vállalatnak, melynek czélja vala a’ déli szláv dialectusokból egy szabályos irodalmi nyelvet állítani össze
(1851 Kemény Zsigmond)
Nyelvük [ti. a malisszoroké] az albán nyelv gég nyelvjárásának három dialektusa között oszlik meg
(1915 RévaiNagyLex.)
jellegzetes skót dialektusban elhangzó párbeszédek [Manfred Karge színdarabjában]
(1990 Létay Vera)
1a. (nem szakny)
vmely nyelvre v. nyelvváltozatra jellemző kiejtési sajátosság
Midn Gvaráni nyelven [ti. egy Dél-Amerikában élő indián nép nyelvén] beſzéllettünk, [az asszony] jó izen nevetett; mi pedig tet nevettük; midn ſzint azon nyelven felelgetett; a’ ſzó ejtések’ (dialectusok) külömbzéſe-miat
(1801 Molnár János)
[…] Hát kap-e feketekávét ebben az Eldorádóban? – Hihihüm! Küldhi nhekem mindennap izraelitha hitközség Bécsből telegraphon – szólott Stofi bácsi zsidó dialektussal
(1873 Mikszáth Kálmán)
Kádár is akcentussal beszél. De nem úgy, mint Nagy Imre. Az ő dialektusa ellenszenves
(1981 Dénes Tibor)
2. (vál)
vmely társadalmilag, szakmailag stb. elkülönülő csoport, ritk. vmely személy nyelvhasználata, ill. nyelvhasználati jellegzetességeinek összessége
Polónyi Géza, Szolnok képviselője mennydörgött ezután. Hatalmas orgánum, statura [= termet] is hozzá s kitűnően érti pártjának már-már feledésbe ment őseredeti dialektusát
(1881 Mikszáth Kálmán)
„Mire nézte a napot?” – kérdezhetné valaki az elmúlt század dialektusában, aki Podmaniczky sorsán aggódna
(1930 Krúdy Gyula)
bőven akad tisztázandó a más és más tudományos alapállású, más és más elméleti dialektust beszélő szakemberek körében
(1991 Kálmán C. György)
3. (Népr)
vmely nép táncainak, zenéjének, költészetének területileg elkülönülő változata, ill. azon sajátosságok összessége, amelyek alapján a többi változatot attól el lehet különíteni
[a dzsessz] ma már nemzetközi zenei dialektussá vált
(1930 ZeneiLex.)
[Bartók Béla felosztása szerint:] „I. a dunántúli, II. a felső-magyarországi, a Dunától és Tiszától északra, III. a tiszavidéki vagy nagyalföldi és IV. az erdélyi (ideszámítva Bukovinát) zenedialektus-terület.” Az egyes dialektusokra eltérő főcezura, sorzáró ritmus [jellemző]
(1976 Lampert Vera)
népköltészeti dialektusok
(1988 Magyar néprajz)
[a Magyar tánctípusok és táncdialektusok című könyv második kiadásában] az erdélyi dialektusról szóló rész egy későbbi, részletesebben megírt összefoglalóval módosul
(1996 Új Könyvek)
ÖU: táncdialektus, zenedialektus
ÖE: dialektusköltő
Sz: dialektusi
Vö. ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; SzT.; IdSz.

Beállítások