dicséretes mn és fn 

I. mn 15B

1. ’dicséretet érdemlő, elismerésre méltó 〈személy v. dolog〉’ ❖ ha ama’ ditséretes Chómélnek hinnünk kell, emez, az ö Házi-Gazdaságbéli Vocabulàriumos Könyvében azt irja; hogy az okos és Gondos Angliabéliek, […] a’ Spányol-Orſzági Juhokat, az ö földökbe bé-hozták […], és azok által, a’ magok’ juhait meg-akarták […] jobbítani (1774 Tapasztalásból merétett oktatás 7462001, 49) | a’ próbatételek’ alkalmával a’ gyengébb eszű nevendék sokszor dicséretesebben ád valamelly dolgot elő, mint az, kinek jelesek elmebeli tehetségei (1825 Szilasy János 8450005, 106) | Ez ideig az volt a magyar író feladata, hogy valami olyan stílusban írjon, amely a közélet nyelvétől dícséretesen különbözik (1941 Sőtér István 9613004, 59) | [Pomogáts Béla] – dicséretes gyorsasággal – megírta az 56-os év irodalomtörténetét (1990 Ruzsa Ágnes 2004025, 508).

1a. (Isk is) ’dicséretet érdemlő 〈iskolai teljesítmény〉, ill. ezt a teljesítményt minősítő(, a legjobbnál egy fokozattal gyengébb) 〈érdemjegy, bizonyítvány〉’ ❖ Példát tudok, midőn egy iskolát dícséretesen végzett, de szegénysége miatt fölebb nem vergődhetett főszolgabírói irnok, […] főnöke hatalmas rábeszélő ajánlása mellett is el nem fogadtatott (1841 Arany János 2005086, 797) | Ajánlkozó, ki tanitásban és nevelésben töltött, dicséretes bizonyitványokat mutathat, és protestans magyar urfi vagy leány-gyermekeket tanitani jelentkezik (1854 Vasárnapi Újság CD56) | Ügyvédi vizsgája dícséretes eredménnyel sikerül (1932 Pintér Jenő CD44) | Az intézet anyakönyvének tanúsága szerint Péterffy erkölcse példás, szorgalma kitűnő, az egyes tárgyakban elért eredménye kivétel nélkül kitűnő, ill. dicséretes (1963 Kelényi Ferenc CD52) | Házi és zárthelyi dolgozataira magyar irodalomból és nyelvészetből kitűnő, német irodalomból dicséretes osztályzatot kapott (1971 Eősze László CD30).

1b. (kissé rég) ’dicséretet, elismerést kifejező 〈értékelés, megnyilatkozás stb.〉’ ❖ Dicséretes említést érdemel még a szepességi városok lótenyésztése is (1840 Horváth Mihály 8189001, 127) | Dicséretes megemlitést érdemel itt az erdővidéki tevékeny ref. esperes, ki nem nagy számu hiveivel több mint hat ezer pft-ot biztosított (1856 Vasárnapi Újság CD56) | – Okos gyereknek látszik – mondá dicséretesen a hölgy, akit Ambrus Zoltán elnevezése folytán Pesti Kaméliáshölgynek hívnak (1925 Krúdy Gyula CD54).

2. (rég, irod) ’rendkívüli tetteivel (magának) dicsőséget szerző 〈személy〉’ ❖ A’ győző seregek’ fejedelme, dicséretes Árpád (1823–1824 Vörösmarty Mihály 8524375, 53) | A fogarasi várnak ez időben a jámbor Cserei vala dicséretes főkapitánya (1852 Jókai Mór C2241, 9).

3. (rég) ’(vmely célra) hasznos, jónak tartott, ill. ajánlott 〈dolog〉’ ❖ Köſzvény ellen kiváltképpen ditséretes ez fü fött vize (1775 Csapó József 7062001, 79) | [A tárkony] deſtillált vize, Lobelius ſzerint, az Angluſoknál peſtis ellen a’ leg-ditséreteſebb eſzközök közt tartatik (1789 Mátyus István 7222030, 479) | Herbathének igen dicséretes 6 rész megszárogatott fiatal [teafa]levél, 2 rész fris száritott fiatal melissa [= citromszagú mézfű] levél és 1 rész czitromfü levél keverék (1835 Némethy József 8333018, 366).

II. fn 4B (rég)

1. ’dicséretre, elismerésre méltó dolog’ ❖ Szíves készséggel utánozni szándékozott rangtársait a jóban és dicséretesben, de a különczködők szerepe ellenkezett természetével (1885 Pálffy Albert 8349001, 10) | a mi jó, diszes és dicséretes történt igazgatásom idejében, az mind közös azon polgártársaimmal, kik velem munkálkodtak (1891 Móricz Pál¹ 8322004, 163) | a hősködő ezredes, ki mindenféle nagy dolgok elkövetésével hencegett, most végre, mikor valami dicséretest csinált, azt sehogysem bírta a gyenge vállacskája elviselni s kiugrott belőle a szerénység (1908–1910 Mikszáth Kálmán 8312017, 196).

1a. ’dicséret, elismerő szó’ ❖ Noha soha sem láttuk az ásiai társaság tagjait, de sok dicséreteset hallottunk rúlok és igen ohajtanánk őket látni (1834 Garasos Tár 8625003, 86) | [Tinódi Lantos Sebestyén] rhythmusáról nem sok dicséretest mondhatni (1856 Arany János C0654, 18) | Nem minden emberről lehet ilyen dicséretest elmondani (1892 Ágai Adolf C0545, 100).

2. (rég, Isk) ’a legjobbnál egy fokozattal gyengébbnek minősített teljesítményért adott érdemjegy’ ❖ a’ censurán, annyi fáradság után is csak „dicséretest” kapott (1845 Eötvös József C1582, 59) | Az egyik letévén az ügyvédi vizsgálatot, kitünő helyett csak dicséretest kapott (1856 Vas Gereben C4371, 56) | A „dicséretes” és „elégséges” kalkulus azok számára volt föltalálva, kik az ügyvédséget egyszerűen kenyérkereseti eszköznek tekintették (1894 Pálffy Albert 8349003, 12).

Vö. CzF. ~, dicséretesen; ÉrtSz.; TESz. dicső; ÉKsz.; SzT. ~, dicséretesen