dicsfény fn 4B8

1. (vki körül megjelenő) ragyogás, fényesség mint a transzcendens isteni hatalom, fenség megnyilvánulása’ ❖ Zeüs is leleszállt dics-fény környezte lakából (1839 Remény C3611, 101) | Amerre jársz, a levegő […] miként dicsfény a szent köré testedhez fényköddel borul (1909 Babits Mihály C0695, 52) | Ez a ragyogó felhő az Úr „dicsőségének” (kábód) a látható jele, annak a „dicsfénynek” (görögül doxa, latinul gloria), amely földöntúli ragyogással tündöklött (1995 Jubileumi kommentár CD1206) | gyakran találkozunk templomhomlokzatokon, sőt oltárokon is amulettként a dicsfényt jelképező sugarak közé foglalt Isten-szeme szimbólummal (1996 Lakáskultúra CD39).

1a. ’ennek ábrázolása a képzőművészetben, kül. festészetben’ ❖ ragyogó dicsfény, minőt az üdvözültek feje körül szoktak festeni (1869 Orbán Balázs CD22) | E képen Szent Florián és III. Frigyes császár egymás mellett állva, mindegyik dicsfénynyel ábrázoltatik (1890 Az Osztrák–Magyar Monarchia ford. CD21) | Czímer: kék paizsban zöld halmon vörös ruhás vitéz a paizs jobb felső szögletében dicsfényben ragyogó ezüst kereszt felé tekint (1911 Kempelen Béla CD23) | A király feje mögül hiányzik a dicsfény és az egész formaadás erősen népies. A megrendelők nyilván kisnemesek, vagy gazdagabb falusiak voltak (1985 László Gyula¹ 2007011, 350).

1b. (irod) ’fényforrást kör alakban övező, a glóriára emlékeztető fényesség, fénykör’ ❖ magas, dicső férfialak a fáklyák dicsfénye közepett (1854 Jókai Mór C2244, 196) | Önként borultál a máglya tüzére Sötét éjünkbe, mely dicsfényt vete (1859 Szemere Miklós 8438040, 288) | Éj volt. A gázlángok sárga dicsfényükben hunyorogtak a vastag ködön (1921 Kosztolányi Dezső ford.–Huysmans 9359133, 117).

1c. (rég, Fiz) ’vkinek v. vminek a sziluettjét körülvevő, fénytörés miatt létrejövő fénycsík’ ❖ a Hold […] dicsfénnyel övezte a szép hölgyet (1881 Vajkay Károly C4673, 6) | Dicsfény, optikai tünemény, mikor az ember feje árnyékát szines központi körök veszik körül (1893 PallasLex. CD02).

2. (irod) ’vkit v. vmit övező, vmely tulajdonságáért, érdeméért stb. megillető (rendkívüli) megbecsülés, (hódoló) tisztelet, csodálat’ ❖ A forradalom leverése után Kossuth s a forradalom dicsfénye egyre nőtt (1937 Féja Géza 9138001, 27) | Az íróság dicsfénye különös életmódot alakíttatott ki [Kuthy Lajossal] (1984 Bényei József 1016005, 85).

2a. (rég, ritk) ’az az állapot, helyzet, amelyben vkit v. vmit (hódoló) tisztelet övez’ ❖ a’ Mátyás’ dicsfényére következett a’ gyenge Ulászló, ’s vele a’ szláv befolyás egész kártékonyságában (1839 Athenaeum C0019, 68).

3. (kissé rég, irod) ’az arcon v. a tekintetben megnyilvánuló rendkívüli öröm, elégedettség’ ❖ dicsfény áradhatna abból [ti. a szemből] (1844 Jósika Miklós C2432, 14) | valami édes boldogság dicsfényét viselte arczán (1852 Jókai Mór C2260, 105) | Alig várom, hogy találkozzunk, és lássam arcodon a dicsfényt, melyet Páris látása hagyott rajt (1882 Vajda János 8503139, 76) | Parászkának asszonya ekkora bizalma valóságos dicsfényt sugároztatott szerte heges arcán (1924 Tersánszky Józsi Jenő CD10).

Sz: dicsfényes.

Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.; ÚMTsz.

dicsfény főnév 4B8
1.
(vki körül megjelenő) ragyogás, fényesség mint a transzcendens isteni hatalom, fenség megnyilvánulása
Zeüs is leleszállt dics-fény környezte lakából
(1839 Remény)
Amerre jársz, a levegő […] miként dicsfény a szent köré testedhez fényköddel borul
(1909 Babits Mihály)
Ez a ragyogó felhő az Úr „dicsőségének” (kábód) a látható jele, annak a „dicsfénynek” (görögül doxa, latinul gloria), amely földöntúli ragyogással tündöklött
(1995 Jubileumi kommentár)
gyakran találkozunk templomhomlokzatokon, sőt oltárokon is amulettként a dicsfényt jelképező sugarak közé foglalt Isten-szeme szimbólummal
(1996 Lakáskultúra)
1a.
ennek ábrázolása a képzőművészetben, kül. festészetben
ragyogó dicsfény, minőt az üdvözültek feje körül szoktak festeni
(1869 Orbán Balázs)
E képen Szent Florián és III. Frigyes császár egymás mellett állva, mindegyik dicsfénynyel ábrázoltatik
(1890 Az Osztrák–Magyar Monarchia ford.)
Czímer: kék paizsban zöld halmon vörös ruhás vitéz a paizs jobb felső szögletében dicsfényben ragyogó ezüst kereszt felé tekint
(1911 Kempelen Béla)
A király feje mögül hiányzik a dicsfény és az egész formaadás erősen népies. A megrendelők nyilván kisnemesek, vagy gazdagabb falusiak voltak
(1985 László Gyula¹)
1b. (irod)
fényforrást kör alakban övező, a glóriára emlékeztető fényesség, fénykör
magas, dicső férfialak a fáklyák dicsfénye közepett
(1854 Jókai Mór)
Önként borultál a máglya tüzére Sötét éjünkbe, mely dicsfényt vete
(1859 Szemere Miklós)
Éj volt. A gázlángok sárga dicsfényükben hunyorogtak a vastag ködön
(1921 Kosztolányi Dezső ford.Huysmans)
1c. (rég, Fiz)
vkinek v. vminek a sziluettjét körülvevő, fénytörés miatt létrejövő fénycsík
a Hold […] dicsfénnyel övezte a szép hölgyet
(1881 Vajkay Károly)
Dicsfény, optikai tünemény, mikor az ember feje árnyékát szines központi körök veszik körül
(1893 PallasLex.)
2. (irod)
vkit v. vmit övező, vmely tulajdonságáért, érdeméért stb. megillető (rendkívüli) megbecsülés, (hódoló) tisztelet, csodálat
A forradalom leverése után Kossuth s a forradalom dicsfénye egyre nőtt
(1937 Féja Géza)
Az íróság dicsfénye különös életmódot alakíttatott ki [Kuthy Lajossal]
(1984 Bényei József)
2a. (rég, ritk)
az az állapot, helyzet, amelyben vkit v. vmit (hódoló) tisztelet övez
a’ Mátyás’ dicsfényére következett a’ gyenge Ulászló, ’s vele a’ szláv befolyás egész kártékonyságában
(1839 Athenaeum)
3. (kissé rég, irod)
az arcon v. a tekintetben megnyilvánuló rendkívüli öröm, elégedettség
dicsfény áradhatna abból [ti. a szemből]
(1844 Jósika Miklós)
valami édes boldogság dicsfényét viselte arczán
(1852 Jókai Mór)
Alig várom, hogy találkozzunk, és lássam arcodon a dicsfényt, melyet Páris látása hagyott rajt
(1882 Vajda János)
Parászkának asszonya ekkora bizalma valóságos dicsfényt sugároztatott szerte heges arcán
(1924 Tersánszky Józsi Jenő)
Sz: dicsfényes
Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.; ÚMTsz.

Beállítások