álcáz ts ige 4a
1. (rendsz. mn-i ign-i alakban) ’álarccal eltakar vmit, ill. álruhába öltöztet vkit’ ❖ érdemesnek sem tarták arczaikat bemázolni vagy álczázni (1860 Ágai Adolf–Zilahy Károly ford.–Gerstäcker C0550, IV) | álcázott gerillavezér (1875 Jókai Mór CD18) | Fölségesen érezte magát, akár egy álcázott fölség, aki egyszerű alattvalók közé kerül (1926 Tersánszky Józsi Jenő 9706002, 163) | Az álarcok ti vagytok álcázott arcokon (1955 Vas István ford.–Apollinaire 9760037, 328) | Nem volt nehéz felismernem a szekusokat: sötét szemüvegekkel és egyéb leleményes módszerekkel sikerült teljesen feltűnővé álcázniuk magukat (1989 Börtön volt a hazám 1024001, 15).
1a. (rendsz. mn-i ign-i v. hat-i ign-i alakban) vminek álcáz ’jelmezzel v. álruhával (rejtőzködési, megtévesztési céllal) vminek öltöztet’ ❖ matróznak álcázva menekülhetett (1875 Jókai Mór C2294, 36) | koldusnak álcázott atyám (1952 Márai Sándor 9421019, 82) | a Grófnő utána lépegetett sarkantyús csizmájában, biborbársony mentéjében, mivel ő is lovagnak volt álcázva (1989 Kemenes Géfin László 2001005, 21) | az ördög angyalnak álcázza magát, hófehér jelmezt ölt, szárnyakat lop, szép mosolymatricát ragaszt az arcára, és elrejti patáját (1994 Magyar Hírlap CD09).
1b. (rendsz. mn-i ign-i v. hat-i ign-i alakban) vminek álcáz ’(megtévesztő szándékkal) vmi másnak (a képében) mutat vmit, mint ami valójában’ ❖ Be sok ripacs álcázza most magát Hős hódítónak és híres művésznek (1924 Juhász Gyula¹ CD01) | A teljesen szabályos jambus kibírhatatlan. Még aki ilyet ír, az is belevisz spondeusnak álcázott trochaeusokat (1955 Németh László² 9485054, 358) | felhívja telefonon a kórházat, rendőrtisztnek álcázva magát (1957 Benedek István 9041011, 337) | [a kötetet] az 1857-ben kezdett, 1863-ban óangol balladának álcázva először közzétett A walesi bárdok [zárta] (1971 Keresztury Dezső CD30) | nagy folyamatoknak álcázott semmi (1993 Petri György 9530108, 496).
1c. vmivé álcáz (ritk) ’ua.’ ❖ gőggé álcázott szótalan kínok közt ül (1936 Wagner Lilla CD10) | Csiky jól elrejtette magát a műben: nemcsak ál-Apollókultusszá álcázta az egyházat, de a maga problémáját is egy asszonyi sorsban igyekezett kifejezni (1953 Hegedüs Géza 9233002, 32) | Tabuvá álcázva az unalom is provokálhat (1986 Bodor Pál 1019015, 87) | [A sátán] a siker érdekében a világosság angyalává tudja magát álcázni (1995 BibliaiLex. CD1207).
2. (Kat is) ’megtévesztésként v. rejtési céllal (vmivel) takar, fed, leplez vmit’ ❖ Az ismeretes rejtek-út egy széles közfal üregében vezetett végig s kivül egy vékony márvány lap által volt álczázva (1856 Jókai Mór C2247, 153) | a középpontban 12 ágyu volt öszpontositva, s a második csatarend mögött kettős oszlopban álcázva (1862 Asbóth Lajos C0675, 98) | de e dialektika egy dogmatikust álcáz, egy hivőt (1927 Babits Mihály CD10) | [a menekülő foglyok] gödrökbe rejtőznek és rőzsével álcázzák magukat (1958 Népszabadság ápr. 29. C1499, 3) | fáktól és bokroktól álcázott vagy földbe ásott leshelyükről (1986 Nádas Péter 9466003, 207) | A csapatok csak éjszaka mozogtak, reggelre már teljesen álcázva kellett lenniük. A harckocsikat, körleteket, raktárakat teljesen láthatatlanná tették a német felderítés számára (1999 Horváth Csaba CD17).
2a. ’〈vmely dolgot, jelenséget, kül. érzést, véleményt stb.〉 leplez, palástol, titkol’ ❖ hogy efeletti bosszúságát álcázza (1857 Jókai Mór C2270, 88) | [Simi] sokat beszél Ilonáról, kit […] Józsi halála tökéletesen lesujtott, és e kedélyállapotát álcázza csak folytonos vigságával, nervozus jókedvével (1889 Justh Zsigmond 8213009, 358) | te jóság voltál és alázatosság! Álcázva volt hát benned a lázadás (1926 Barta Lajos CD10) | közönnyel álcázva kíváncsiságom (1976 Dobos László 1034002, 182).
Ö: le~.
Sz: álcázat.
Vö. ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.