dicsőül tn ige 1c1

1. (rég) ’nagyfokú megbecsülést, dicsőséget szerez magának’ ❖ A Te-Neved s szeret Néped mindenbe dicsl (1778 Kalmár György C2484, 6) | Persia ditsöül, mikor a’ Spárta Királyát magáénak látja (1816 Bolyai Farkas C1144, 36) | A szenvedő erénynek dicsőülni kell, ha nem külső szerencse, de a szenvedés nagysága s nemessége által (1837 Vörösmarty Mihály C4539, 51) | Hány nemes és szeretet által dicsőült sziv porlik el a nélkül, hogy hantjára valaki emlékfüzért illesztene? (1868 Orbán Balázs CD22) | [Miklós Miklós] Petőfinek is barátja volt elannyira, hogy a nagy költő nejét és egyetlen fiát is nála hagyta Tordán, a midőn elment a segesvári csatatérre dicsőülni (1889 Orbán Balázs CD22).

1a. (/ritk) ’vmely magasabb rendű, tökéletesebb dologgá, ill. ilyen minőségűvé válik, változik vmi’ ❖ nem segíthet olly bátorság, melly a helyett hogy megtörhetlen munkásságra, türelemre s saját érdekeinket háttérbe lökő zarándoki hazafiságra dicsőülne […] egyedül harcz-enthusiasmusra képes fejleni (1843 Széchenyi István CD1501) | Isten országában, mellyben a szülők már élnek, a gyermekek pedig élni kezdenek, e kölcsönös viszony a tiszta szeretet által tökéletessé dicsőül (1846 Hetilap CD61) | ajánlatos mindenekelőtt összehasonlítani Jáhvét [a perzsa] Ahura Mazdával s a Jáhvé országát – mely Jézusnál Isten országává dicsőül – az Ahura Mazda országával (1923 Keresztény Magvető 2129002, 21) | látod az addig semmire se jó színes rongydarabot, amint szemet gyönyörködtető, szinpompás mezővé dicsőül (1996 Magyar Hírlap CD09).

2. (rég) ’〈arc〉 derűssé, vidámmá válik, felderül’ ❖ Az első ártatlanság homálytalan fényével dicsőüle a’ bánatos arcz (1841 Kovács Pál² 8251002, 208) | dicsőülni kezdett képe ismét elkomorul (1842 Pesti Hírlap CD61) | Béla arca dicsőülve lőn (1868 e. Tompa Mihály CD01).

Ö: meg~.

ÖU: fel~.

Vö. CzF. dicsőűl · dicsőül; TESz. dicső

dicsőül tárgyatlan ige 1c1
1. (rég)
nagyfokú megbecsülést, dicsőséget szerez magának
A Te-Neved s szeret Néped mindenbe dicsl
(1778 Kalmár György)
Persia ditsöül, mikor a’ Spárta Királyát magáénak látja
(1816 Bolyai Farkas)
A szenvedő erénynek dicsőülni kell, ha nem külső szerencse, de a szenvedés nagysága s nemessége által
(1837 Vörösmarty Mihály)
Hány nemes és szeretet által dicsőült sziv porlik el a nélkül, hogy hantjára valaki emlékfüzért illesztene?
(1868 Orbán Balázs)
[Miklós Miklós] Petőfinek is barátja volt elannyira, hogy a nagy költő nejét és egyetlen fiát is nála hagyta Tordán, a midőn elment a segesvári csatatérre dicsőülni
(1889 Orbán Balázs)
1a. (/ritk)
vmely magasabb rendű, tökéletesebb dologgá, ill. ilyen minőségűvé válik, változik vmi
nem segíthet olly bátorság, melly a helyett hogy megtörhetlen munkásságra, türelemre s saját érdekeinket háttérbe lökő zarándoki hazafiságra dicsőülne […] egyedül harcz-enthusiasmusra képes fejleni
(1843 Széchenyi István)
Isten országában, mellyben a szülők már élnek, a gyermekek pedig élni kezdenek, e kölcsönös viszony a tiszta szeretet által tökéletessé dicsőül
(1846 Hetilap)
ajánlatos mindenekelőtt összehasonlítani Jáhvét [a perzsa] Ahura Mazdával s a Jáhvé országát – mely Jézusnál Isten országává dicsőül – az Ahura Mazda országával
(1923 Keresztény Magvető)
látod az addig semmire se jó színes rongydarabot, amint szemet gyönyörködtető, szinpompás mezővé dicsőül
(1996 Magyar Hírlap)
2. (rég)
〈arc〉 derűssé, vidámmá válik, felderül
Az első ártatlanság homálytalan fényével dicsőüle a’ bánatos arcz
(1841 Kovács Pál²)
dicsőülni kezdett képe ismét elkomorul
(1842 Pesti Hírlap)
Béla arca dicsőülve lőn
(1868 e. Tompa Mihály)
ÖU: feldicsőül
Vö. CzF. dicsőűl · dicsőül; TESz. dicső

Beállítások