áldó mn-i ign, mn és fn 

I. mn-i ign → áld.

II. mn 17A2

1. ’áldást adó 〈személy〉, ill. áldást közvetítő, kifejező 〈alkalom, szöveg stb.〉’ ❖ Papi Fejedelem által szólgáltatott Áldo Misén jelen valának (1788 Magyar Kurír C0313, 26) | Vettem igaz szivességgel Áldó köszöntésedet (1808 Kreskay Imre C2816, 113) | A papnak áldó, házasoknak esküvő Szavára (1844 e. Kisfaludy Sándor 8243006, 31) | az áldó, a bűnbocsátó Isten (1882 Jókai Mór CD18) | Ő [ti. a macska] a hely áldó szelleme, Mindent birodalmában ő visz (1923 Babits Mihály ford.–Baudelaire 9014155, 86) | áldó ima (benedikció) (1994 Lovász Irén CD48) | az áldó ígéretek közül legnagyobb az, amely azt mondja, hogy „megáldatnak benned a föld összes nemzetségei” (1995 Jubileumi kommentár CD1206).

2. (ritk, irod) ’vki iránt hálát kifejező, arról tanúskodó, vkit magasztaló’ ❖ A szelek is áldó éneket suttognak, S rá tisztelő fővel a fűvek hajlognak (1790 Csokonai Vitéz Mihály CD01) | Hol sírjaink domborulnak, Unokáink leborulnak, És áldó imádság mellett Mondják el szent neveinket (1848 Petőfi Sándor C3502, 296) | Áldó hozsánna zengne ajkirúl (1923 József Attila CD01) | a magyar vízi mérnökök […] teremtő munkáját a sivatagos országokban áldólag emlegették (1998 Magyar Hírlap CD09).

3. ’kedvező (hatású), ill. áldást hozó, áldásos’ ❖ majd ha évek folytán Beomlott a sír hamvaink felett: Áldóbb hajnalban nyisd fel az utódnak Reánk mosolygó tündér kelyhedet (1831 u. Szemere Miklós 8438040, 290) | rám az élet’ áldó napja süt (1840 Vörösmarty Mihály 8524409, 352) | a tüzhely áldó melegét (1879 Lukács Ödön C2943, 203) | áldó és éltető nedvek (1938 Korunk Szava 2131001, 426) | közhelyszerű már a környezet esztétikumának vagy éppenséggel esztétikátlanságának áldó vagy romboló hatására hivatkozni (1992 Hortobágyi Katalin 2050011, 78).

III. fn 27A6 (egysz 2. és 3. sz-ű birt szjellel) (rég)

’〈szitkozódásban〉’ ❖ – Kitérj, a ki áldód van! – kiálta az egyszeri fuvaros a vele szemközt jövőnek (1846 Pesti Divatlap C5838, 1044) | Olvassa a nemzeti költőket, fiam, olvassa kuruc emlékeinket, legyen magyar, aki áldója van! (1911 Molnár Ferenc² 9453018, 106) | talán […] van már valakid! […] valami pedrett bajuszu, valami kifent legény, káromkodós, iszos, táncos, hej aki áldója! Mi? (1918 Móricz Zsigmond C3217, 93).

Vö. ÉrtSz.; ÉKsz.; ÚMTsz.

áldó melléknévi igenév, melléknév és főnév
I. melléknévi igenéváld
II. melléknév 17A2
1.
áldást adó 〈személy〉, ill. áldást közvetítő, kifejező 〈alkalom, szöveg stb.〉
Papi Fejedelem által szólgáltatott Áldo Misén jelen valának
(1788 Magyar Kurír)
Vettem igaz szivességgel Áldó köszöntésedet
(1808 Kreskay Imre)
A papnak áldó, házasoknak esküvő Szavára
(1844 e. Kisfaludy Sándor)
az áldó, a bűnbocsátó Isten
(1882 Jókai Mór)
Ő [ti. a macska] a hely áldó szelleme, Mindent birodalmában ő visz
(1923 Babits Mihály ford.Baudelaire)
áldó ima (benedikció)
(1994 Lovász Irén)
az áldó ígéretek közül legnagyobb az, amely azt mondja, hogy „megáldatnak benned a föld összes nemzetségei”
(1995 Jubileumi kommentár)
2. (ritk, irod)
vki iránt hálát kifejező, arról tanúskodó, vkit magasztaló
A szelek is áldó éneket suttognak, S rá tisztelő fővel a fűvek hajlognak
(1790 Csokonai Vitéz Mihály)
Hol sírjaink domborulnak, Unokáink leborulnak, És áldó imádság mellett Mondják el szent neveinket
(1848 Petőfi Sándor)
Áldó hozsánna zengne ajkirúl
(1923 József Attila)
a magyar vízi mérnökök […] teremtő munkáját a sivatagos országokban áldólag emlegették
(1998 Magyar Hírlap)
3.
kedvező (hatású), ill. áldást hozó, áldásos
majd ha évek folytán Beomlott a sír hamvaink felett: Áldóbb hajnalban nyisd fel az utódnak Reánk mosolygó tündér kelyhedet
(1831 u. Szemere Miklós)
rám az élet’ áldó napja süt
(1840 Vörösmarty Mihály)
a tüzhely áldó melegét
(1879 Lukács Ödön)
áldó és éltető nedvek
(1938 Korunk Szava)
közhelyszerű már a környezet esztétikumának vagy éppenséggel esztétikátlanságának áldó vagy romboló hatására hivatkozni
(1992 Hortobágyi Katalin)
III. főnév 27A6 (egysz 2. és 3. sz-ű birt szjellel) (rég)
〈szitkozódásban〉
– Kitérj, a ki áldód van! – kiálta az egyszeri fuvaros a vele szemközt jövőnek
(1846 Pesti Divatlap)
Olvassa a nemzeti költőket, fiam, olvassa kuruc emlékeinket, legyen magyar, aki áldója van!
(1911 Molnár Ferenc²)
talán […] van már valakid! […] valami pedrett bajuszu, valami kifent legény, káromkodós, iszos, táncos, hej aki áldója! Mi?
(1918 Móricz Zsigmond)
Vö. ÉrtSz.; ÉKsz.; ÚMTsz.

Beállítások