áldó mn-i ign, mn és fn
I. mn-i ign → áld.
II. mn 17A2
1. ’áldást adó 〈személy〉, ill. áldást közvetítő, kifejező 〈alkalom, szöveg stb.〉’ ❖ Papi Fejedelem által szólgáltatott Áldo Misén jelen valának (1788 Magyar Kurír C0313, 26) | Vettem igaz szivességgel Áldó köszöntésedet (1808 Kreskay Imre C2816, 113) | A papnak áldó, házasoknak esküvő Szavára (1844 e. Kisfaludy Sándor 8243006, 31) | az áldó, a bűnbocsátó Isten (1882 Jókai Mór CD18) | Ő [ti. a macska] a hely áldó szelleme, Mindent birodalmában ő visz (1923 Babits Mihály ford.–Baudelaire 9014155, 86) | áldó ima (benedikció) (1994 Lovász Irén CD48) | az áldó ígéretek közül legnagyobb az, amely azt mondja, hogy „megáldatnak benned a föld összes nemzetségei” (1995 Jubileumi kommentár CD1206).
2. (ritk, irod) ’vki iránt hálát kifejező, arról tanúskodó, vkit magasztaló’ ❖ A szelek is áldó éneket suttognak, S rá tisztelő fővel a fűvek hajlognak (1790 Csokonai Vitéz Mihály CD01) | Hol sírjaink domborulnak, Unokáink leborulnak, És áldó imádság mellett Mondják el szent neveinket (1848 Petőfi Sándor C3502, 296) | Áldó hozsánna zengne ajkirúl (1923 József Attila CD01) | a magyar vízi mérnökök […] teremtő munkáját a sivatagos országokban áldólag emlegették (1998 Magyar Hírlap CD09).
3. ’kedvező (hatású), ill. áldást hozó, áldásos’ ❖ rám az élet’ áldó napja süt (1840 Vörösmarty Mihály 8524409, 352) | majd ha évek folytán Beomlott a sír hamvaink felett: Áldóbb hajnalban nyisd fel az utódnak Reánk mosolygó tündér kelyhedet (1859 Szemere Miklós 8438040, 290) | a tüzhely áldó melegét (1879 Lukács Ödön C2943, 203) | áldó és éltető nedvek (1938 Korunk Szava 2131001, 426) | közhelyszerű már a környezet esztétikumának vagy éppenséggel esztétikátlanságának áldó vagy romboló hatására hivatkozni (1992 Hortobágyi Katalin 2050011, 78).
III. fn 27A6 (egysz 2. és 3. sz-ű birt szjellel) (rég)
’〈szitkozódásban〉’ ❖ – Kitérj, a ki áldód van! – kiálta az egyszeri fuvaros a vele szemközt jövőnek (1846 Pesti Divatlap C5838, 1044) | Olvassa a nemzeti költőket, fiam, olvassa kuruc emlékeinket, legyen magyar, aki áldója van! (1911 Molnár Ferenc² 9453018, 106) | talán […] van már valakid! […] valami pedrett bajuszu, valami kifent legény, káromkodós, iszos, táncos, hej aki áldója! Mi? (1918 Móricz Zsigmond C3217, 93).
Vö. ÉrtSz.; ÉKsz.; ÚMTsz.