áldomás fn 4A

1. (Tört) ’〈pogány (magyar) szokásként:〉 vminek a rituális feláldozása, áldozat bemutatása, ill. az ezt követő áldozati lakoma’ ❖ ki-ereſztették karjaikból a’ vért, és azt egygyik a’ máſiknak karjáról le-nyalván, áldották Iſteneiket. E’ vólt mint-egy áldomáſa a’ frígynek (1786 Dugonics András 7087011, 351) | Olla, a’ sötétveres hajjal, vedd-elő a’ király’ hárfáját, menj a’ kardok’ vitéz Oskárjához, ’s hívd az áldomásra. Dal és lakoma légyen ma a’ völgyben, holnap láncsákat fogunk tördelni (1815 Kazinczy Ferenc ford.–Macpherson 7163069, 191) | ott ringatták bölcsőmet ama domb füvében, melyen Árpád vezér a honfoglalás áldomását megülte (1884 Kossuth Lajos CD32) | az Anonymus-krónika 16. fejezetében olvashatjuk: mindjárt azon a helyen, pogány szokás szerint egy kövér lovat ölve le, nagy áldomást csaptak (1977 NéprajziLex. CD47).

2. (/Tört) ’〈jogi aktusként is:〉 szerződéskötéskor, tisztségviselő választásakor, közösségi munka befejezésekor, ünnepi alkalomkor stb. vmit megpecsételő v. örömöt, hálát, megelégedést kifejező lakoma, ivás, koccintás, ill. az ennek során elfogyasztott ital’ ❖ Mivelhogy Vizi Péter megalkutta volt a Bíró Márton bárányit, s pénzt nem adott, sem áldomást – nem is tartozik Bíró Márton a bárányokot Vizi Péternek kezire adni (1782 A rendtartó székely falu 7154067, 281) | mely bennünket ily váratlan Együvé hozott, Áldomással ünnepeljük A pompás napot! (1843 Petőfi Sándor 8366017, 39) | akár eladunk, akár veszünk, akár keresztelünk, akár temetünk, az áldomásnak meg kellene ám lenni (1888 Baksay Sándor C0736, 115) | Mikor megkapta a jutalmat, ők hárman nekiálltak, kezdték meginni az áldomást. Be is rúgtak (1956 Sarkadi Imre 9586005, 104) | [a források és kutak tisztítását] közmunkában végezték; fizetségük az esti áldomás volt, amit a község fizetett (1979 NéprajziLex. CD47) | [lánykéréskor egyes helyeken] a kézfogás eseménysorozatába még egy mozzanat, az ún. alku is beiktatódott, amit más szerződésekhez hasonlóan az áldomás pecsételt meg (1981 Tárkány Szücs Ernő 1153003, 349).

2a. ’felemelt pohárral mondott üdvözlő beszéd, pohárköszöntő’ ❖ Te ’s Nagyságos Sophiéd, mert érdemesek vagytok az áldomásra, legyetek boldogok! (1810 Virág Benedek C2560, 460) | kurta áldomással szerettem volna bucsut venni pályatársaimtól (1878 Bodon József C1128, 319) | Áldomásra emelt kelyhét hirtelen a falnak csapta (1937 Egri Viktor 9119001, 29) | Ide tartozik a felköszöntés, az áldomás, de az egymás egészségére ivás szokása is szertartás jellegű (1982 NéprajziLex. CD47).

3. (rég) ’vmely felsőbb hatalomtól, isten(ség)től származó áldás, kegyelem, ill. ezt kérő, közvetítő imádság’ ❖ ha a’ mondott áldomások nem vólnának el-vesznénk (1773 Faludi Ferenc C1665, 66) | hálás kezekkel kezdék elfogadni Minerva égi áldomásait (1809 Berzsenyi Dániel CD01) | Mondhatjuk, térvén őseink’ porához: Köszönjük élet! áldomásidat, Ez jó mulatság, férfi munka volt! (1844 Vörösmarty Mihály 8524338, 104) | szeretettel ha együtt élünk, Az istennek áldomása leszen mi rajtunk (1846 Népdalok és mondák C2981, 107).

Fr: szent.

ÖE: ~bor, ~ivás, ~pohár.

Sz: áldomásozik.

Vö. CzF.; ÉrtSz.; SzólKm.; TESz. áldomás; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.

áldomás főnév 4A
1. (Tört)
〈pogány (magyar) szokásként:〉 vminek a rituális feláldozása, áldozat bemutatása, ill. az ezt követő áldozati lakoma
ki-ereſztették karjaikból a’ vért, és azt egygyik a’ máſiknak karjáról le-nyalván, áldották Iſteneiket. E’ vólt mint-egy áldomáſa a’ frígynek
(1786 Dugonics András)
Olla, a’ sötétveres hajjal, vedd-elő a’ király’ hárfáját, menj a’ kardok’ vitéz Oskárjához, ’s hívd az áldomásra. Dal és lakoma légyen ma a’ völgyben, holnap láncsákat fogunk tördelni
(1815 Kazinczy Ferenc ford.Macpherson)
ott ringatták bölcsőmet ama domb füvében, melyen Árpád vezér a honfoglalás áldomását megülte
(1884 Kossuth Lajos)
az Anonymus-krónika 16. fejezetében olvashatjuk: mindjárt azon a helyen, pogány szokás szerint egy kövér lovat ölve le, nagy áldomást csaptak
(1977 NéprajziLex.)
2. (/Tört)
〈jogi aktusként is:〉 szerződéskötéskor, tisztségviselő választásakor, közösségi munka befejezésekor, ünnepi alkalomkor stb. vmit megpecsételő v. örömöt, hálát, megelégedést kifejező lakoma, ivás, koccintás, ill. az ennek során elfogyasztott ital
Mivelhogy Vizi Péter megalkutta volt a Bíró Márton bárányit, s pénzt nem adott, sem áldomást – nem is tartozik Bíró Márton a bárányokot Vizi Péternek kezire adni
(1782 A rendtartó székely falu)
mely bennünket ily váratlan Együvé hozott, Áldomással ünnepeljük A pompás napot!
(1843 Petőfi Sándor)
akár eladunk, akár veszünk, akár keresztelünk, akár temetünk, az áldomásnak meg kellene ám lenni
(1888 Baksay Sándor)
Mikor megkapta a jutalmat, ők hárman nekiálltak, kezdték meginni az áldomást. Be is rúgtak
(1956 Sarkadi Imre)
[a források és kutak tisztítását] közmunkában végezték; fizetségük az esti áldomás volt, amit a község fizetett
(1979 NéprajziLex.)
[lánykéréskor egyes helyeken] a kézfogás eseménysorozatába még egy mozzanat, az ún.úgynevezett alku is beiktatódott, amit más szerződésekhez hasonlóan az áldomás pecsételt meg
(1981 Tárkány Szücs Ernő)
2a.
felemelt pohárral mondott üdvözlő beszéd, pohárköszöntő
Te ’s Nagyságos Sophiéd, mert érdemesek vagytok az áldomásra, legyetek boldogok!
(1810 Virág Benedek)
kurta áldomással szerettem volna bucsut venni pályatársaimtól
(1878 Bodon József)
Áldomásra emelt kelyhét hirtelen a falnak csapta
(1937 Egri Viktor)
Ide tartozik a felköszöntés, az áldomás, de az egymás egészségére ivás szokása is szertartás jellegű
(1982 NéprajziLex.)
3. (rég)
vmely felsőbb hatalomtól, isten(ség)től származó áldás, kegyelem, ill. ezt kérő, közvetítő imádság
ha a’ mondott áldomások nem vólnának el-vesznénk
(1773 Faludi Ferenc)
hálás kezekkel kezdék elfogadni Minerva égi áldomásait
(1809 Berzsenyi Dániel)
Mondhatjuk, térvén őseink’ porához: Köszönjük élet! áldomásidat, Ez jó mulatság, férfi munka volt!
(1844 Vörösmarty Mihály)
szeretettel ha együtt élünk, Az istennek áldomása leszen mi rajtunk
(1846 Népdalok és mondák)
Fr: szent
ÖE: áldomásbor, áldomásivás, áldomáspohár
Sz: áldomásozik
Vö. CzF.; ÉrtSz.; SzólKm.; TESz. áldomás; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.

Beállítások