dió fn és mn 1A  divó (nyj) , gyijó (nyj) , gyivó (nyj)

I. fn

1. (Növ is) ’főként az északi félteke mérsékelt égövi területein honos lombhullató fa, amelynek levelei szórt állásúak, és ehető magvú, csonthéjas termését zöld, húsos burok veszi körül, kül. az ún. pompás dió fajba (Juglans regia) tartozó, 10–35 méter magas, halványszürke kérgű, páratlanul összetett levelű, zöld részeiben juglont tartalmazó növény’ ❖ A’ Dió, Deákul Nux juglans, quaſi jugulans [= vagyis gyilkoló], nevét onnan vette, hogy a’ közel lév tsere-fákat meg-fojtani, és ki-veſzteni tapaſztaltatott (1787 Mátyus István C3068, 464) | De alig van is egyébb fa [Texasban], mint pálmák, élet tölgy, narancs, dió, gesztenye, és égbe nyuló oleánderek (1858 Xantus János 8531002, 29) | A hetedik utáni nyár megint összehozta a három gyerekkori barátot, a Horváth-kert két diója alá (1928 Németh László² 9485038, 190) | A harmadidőszaki növény- és állatvilág gyakorlatilag teljesen eltűnt a Kárpát-medence területéről […]. Néhány fajuk azonban a mai napig megtalálható országunkban. Ezek közül említsük meg a közismert szelídgesztenyét (Castanea sativa), a diót (Juglans regia), a szúrós csodabogyót (Ruscus aculeatus) (1997 Magyarország földje CD05).

1a. (egysz-ban, kötött szókapcsolat részeként fajnévben is) (Növ) ’〈az ilyen fák fajai alkotta nemzetség elnevezéseként〉’ ❖ Juglans L. Dió (1951 Jávorka Sándor–Soó Rezső C6410, 824) | Amerikai (Fekete dió) – Juglans nigra (1996 Természet Világa CD50).

1b. (egysz-ban) (Növ) ’〈e nemzetség egyik faja, az ún. pompás dió (Juglans regia) elnevezéseként〉’ ❖ dió (lat. Juglans regia) (1977 NéprajziLex. CD47) | dió(fa) […] J. [= Juglans] regia (pompás dió) (1998 Növényneveink C6120, 74).

2. ’az ilyen fák vmelyikének, kül. az ún. pompás diónak a termése (mint étel)’ ❖ Zöld és még-éretlen dió (1772 Marikovszky Márton ford.–Tissot C3033, 637) | Az egerek kártékonysága elháritása végett legjobb egy virág cserép fél dióval föltámasztva (1835 Némethy József 8333010, 14) | A gyijó, mogyoró törve jó (1896 Magyar Nyelvőr C5844, 522) | Ha ja gyivó megérik, a levele lehull (1913 Ethnographia C6926, 115) | Mári maraggy itt osztánék pucud mëg a divót (1943 Soproni Szemle CD52) | A cukrozott zöld dió rendkívül finom, ám nagyon hízlaló csemege (1991 Frank Júlia CD19) | segíthettem az ebéd előkészítésében is, borsót, babot fejthettem, diót törhettem, hajthattam a darálót, gyúrhattam a tésztát (2010 Magyar László András 3153008, 811).

2a. ’e termés magja (apróra darabolva v. darálva mint étel), dióbél’ ❖ a’ diót nád-mézzél [!] ſzokták bé-tſinálni (1772 Marikovszky Márton ford.–Tissot C3033, 637) | A buskomorság ugy hatott rám, mint a dió a pulykára – hizni kezdtem (1879 Lauka Gusztáv 8268039, 28) | jól meghinti a kisborjút a korpa és só keverékével, mint a metéltet szokták cukrozott dióval, vagy a makarónit reszelt sajttal (1937 Nagy Lajos 9472004, 65) | A finomra darált diót összekeverjük 10 dkg porcukorral (2009 Mautner Zsófia 3232001, 162).

2b. (jelzőként) ’akkora 〈méret〉 v. olyan 〈alak〉, mint amekkora v. amilyen alakú ez a termés’ ❖ A’ Torotzkaiaknál dió nagyságu, által-látſzó, megy-ſzinü granatok találtatnak (1783 Molnár János C0293, 33) | olvasó, melynek szemei diónagyságuak valának (1875 Győry Vilmos ford.–Cervantes Saavedra C1977, 287) | [Az ún. csattanó maszlag] tokja dióalakú és dió-nagyságú, tüskés (1902 Wagner János CD35) | dió alakú és nagyságú ezüst gombok (1999 Magyar néprajz CD47).

3. (kissé rég) ’〈vmely más, magas olajtartalmú magot magában foglaló, kemény héjú gömbölyded termés, kül. a kókuszdió megnevezéseként〉’ ❖ A’ vólt egygy három ſzegelet dió, olylyan nagy mint egygy kis gyermek’ feje (1787 Gelei József ford.–Campe 7117004, 70) | a pálma dióját nem eszi meg a lajhár (1870 Jókai Mór CD18) | Az amerikai fajok közül az otoba-szerecsendiófa (M. [= Myristica] Otoba H. B.) dióiból az amerikai szerecsendióvaj készül (1897 PallasLex. CD02).

4. (ritk) ’az ilyen fák vmelyikének faanyaga, kül. az ún. pompás diónak (sötét)barna színű, kemény, értékes fája (mint asztalosipari alapanyag)’ ❖ [az ún. talpsarok] fájának keménynek kell lenni, illyen a’ dió föképpen (1783 Molnár János C0291, 164) | [a francia empire stílus] drága anyagait nálunk hazai fa, dió, juhar, cseresznye stb. váltotta fel (1942 Lyka Károly CD43) | A bútorok készülhetnek tikfából, dióból, mahagóniból vagy a vöröses hatású cseresznyéből (2000 Lakáskultúra CD39).

5. (Műsz) ’〈vmely szerkezet, kül. fegyver elsütőszerkezete kerek v. gömbölyű alkatrészének megnevezéseként〉’ ❖ Dió: (a’ puska’ szerszámban.) Nux sclopeti (1809 Végtagokra szedett szótár C3747, 95) | A’ franczia-puskaszerszám következő részekből áll: szerszámtábla, serpenyő […], kakas’ kalapja’ sróffalrugó és annak srófja, dió, dió-sróf, dio’ kalapja srófostol (1829 Pák Dienes 8346003, 12) | a fonalvezető dióba különböző színű vagy minőségű fonalakat fűznek (1982 Textil és divat abc C7046, 194).

6. (egysz 3 sz-ű birt szjellel is) (Konyha) ’a sertés- v. marhacomb hátsó, vastag részének legjava, amely gömbölyded alakú’ ❖ A comb (sonka), vagy hentesnyelven diója, „slussza” egyben sült és apróhús készítésére a legalkalmasabb (1989 Frank Júlia CD19) | Dióból (gömbölyű felsál) remek töltött hústekercs, főtt hús és párolt hús főzhető (1989 Frank Júlia CD19).

II. mn (összetételek előtagjaként is)

1. ’diófa faanyagából készült 〈tárgy, kül. bútor〉’ ❖ a szolgalelkek három dió-szekrénybe zárva elhozták a menyasszonyi ruhát (1861 Eredeti népmesék C3085, 16) | Szép dió hálószoba olcsón eladó (1958 Magyar Nemzet febr. 21. C0354, 8) | természetes alapanyagból készülő dió és cseresznye berendezések (1998 Lakáskultúra CD39).

2. (ritk) ’mintázatában, színében ezt utánzó anyagból készült, ilyen anyaggal borított 〈tárgy, kül. bútor〉’ ❖ dió laminátos forgácslap (1996 Lakáskultúra CD39).

Ö: bétel~, kesu~, kókusz~, szerecsen~.

UB: -bél, -gerezd, -likőr, -olaj, -pálinka, -torta.

Fr: kemény, nehéz.

ÖU: arany~, aréka~, borjú~, cigány~, cirbolya~, fenyő~, kakaó~, kóla~, koldus~, ló~, olaj~, pálma~.

ÖE: ~levél, ~szén, ~színű, ~verés.

Vö. CzF. ~, górdió, gyio, gyivo, olaszdió; ÉrtSz.; SzólKm.; TESz.; SzT.; ÚMTsz. bajorralérő-dió, cinegehéjú-dió, cinegevágó-dió, ~, fásközepű-dió, górdió, kontyosdió, olaszdió, oltottdió, papiroshéjú-dió, tojáshéjú-dió, tökösdió, vashéjú-dió