diótermés fn 4B

1. (Növ) ’együregű magházból fejlődő, hártyás héjú magot tartalmazó, egy- v. többtagú csonthéjas termés(típus)’ ❖ A sulyom diótermésének horgait a 4 ránőtt csészelevél, a tölgy makkjának kupacsát összenőtt fellevelek alkotják (1912 RévaiNagyLex. C5701, 579) | A Juglans és a Carya nemzetségek diótermése – morfológiailag helyesebben szólva: a fás termésfallal körülvett magja – közkedvelt csemege (1974 Urania növényvilág ford. C6207, 208).

2. ’dióból vhol vmely évben betakarított termés (egységnyi földterületre eső mennyisége)’ ❖ 1920 előtt Mo. diótermésének nagy részét a DNy-erdélyi folyóvölgyek gyümölcsöskertként használt kiterjedt dióerdei és ligetei adták (1977 NéprajziLex. CD47) | egyelőre várnunk kell a diótermésre (1997 Magyar Hírlap CD09).

Vö. ÉKsz.

diótermés főnév 4B
1. (Növ)
együregű magházból fejlődő, hártyás héjú magot tartalmazó, egy- v. többtagú csonthéjas termés(típus)
A sulyom diótermésének horgait a 4 ránőtt csészelevél, a tölgy makkjának kupacsát összenőtt fellevelek alkotják
(1912 RévaiNagyLex.)
A Juglans és a Carya nemzetségek diótermése – morfológiailag helyesebben szólva: a fás termésfallal körülvett magja – közkedvelt csemege
(1974 Urania növényvilág ford.)
2.
dióból vhol vmely évben betakarított termés (egységnyi földterületre eső mennyisége)
1920 előtt Mo.Magyarország diótermésének nagy részét a DNydélnyugat-erdélyi folyóvölgyek gyümölcsöskertként használt kiterjedt dióerdei és ligetei adták
(1977 NéprajziLex.)
egyelőre várnunk kell a diótermésre
(1997 Magyar Hírlap)
Vö. ÉKsz.

Beállítások