diótörő fn 1C (átv is)

’dió, mandula stb. héjának feltörésére szolgáló, a héjat csavarral v. ütve, ill. két kar összeszorításával összeroppantó (konyhai) eszköz’ ❖ A vendéglőbe léptemkor épen három francz jó kedvü lármával vásárlott ékes famüveket, házakat, poharakat, kanalakat, dió s mogyorótörőket (1837 Szemere Bertalan C3943, 270) | Az ollók, a csipő- és harapófogók stb. kétkaru emeltyüből vannak összetéve; a diótörő, dohányvágó stb. egykaru emeltyük (1894 PallasLex. CD02) | csavarra járó diótörő (1907 Malonyay Dezső CD07) | A betegség és az öregség – a diótörő két ága – azért is ingerel tiltakozásra, mert az egyik folyton megzavar abban, hogy a másikat kellőképpen megfigyeljem, s mint író leleplezzem (1974 Illyés Gyula C6865, 240).

Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.; ÚMTsz.

diótörő főnév 1C (átv is)
dió, mandula stb. héjának feltörésére szolgáló, a héjat csavarral v. ütve, ill. két kar összeszorításával összeroppantó (konyhai) eszköz
A vendéglőbe léptemkor épen három francz jó kedvü lármával vásárlott ékes famüveket, házakat, poharakat, kanalakat, dió s mogyorótörőket
(1837 Szemere Bertalan)
Az ollók, a csipő- és harapófogók stb.s a többi kétkaru emeltyüből vannak összetéve; a diótörő, dohányvágó stb.s a többi egykaru emeltyük
(1894 PallasLex.)
csavarra járó diótörő
(1907 Malonyay Dezső)
A betegség és az öregség – a diótörő két ága – azért is ingerel tiltakozásra, mert az egyik folyton megzavar abban, hogy a másikat kellőképpen megfigyeljem, s mint író leleplezzem
(1974 Illyés Gyula)
Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.; ÚMTsz.

Beállítások