diszcipulus fn 4A (rég)

’férfi tanítvány, tanuló’ ❖ [Rosty Albert azért támad engem, hogy] a világnak megmutassa, hogy nem discipulusom, hanem saját lábán áll (1845 Széchenyi István CD1501) | Az egyszeri professzor azt mondta a tanítványainak, hogy ő az az ember, aki mindent tud. Ekkor egy tanítványától azt kérdi: hogy hívják domine [= uram]? – Mire a discipulus azt feleli neki: ha kegyelmed mindent tud, hát ezt hogy nem tudja? (1877 Jókai Mór CD18) | prófesszor, discipulus egyaránt az iskolában töltse egész napját (1900 Váli Mari 8506001, 13) | [a segédtanár] a „Szórakozás” című tanfolyamban a lóversenylátogatás tudományára oktatná a discipulusokat (1930 Krúdy Gyula CD54).

Vö. IdSz. discipulus

diszcipulus főnév 4A (rég)
férfi tanítvány, tanuló
[Rosty Albert azért támad engem, hogy] a világnak megmutassa, hogy nem discipulusom, hanem saját lábán áll
(1845 Széchenyi István)
Az egyszeri professzor azt mondta a tanítványainak, hogy ő az az ember, aki mindent tud. Ekkor egy tanítványától azt kérdi: hogy hívják domine [= uram]? – Mire a discipulus azt feleli neki: ha kegyelmed mindent tud, hát ezt hogy nem tudja?
(1877 Jókai Mór)
prófesszor, discipulus egyaránt az iskolában töltse egész napját
(1900 Váli Mari)
[a segédtanár] a „Szórakozás” című tanfolyamban a lóversenylátogatás tudományára oktatná a discipulusokat
(1930 Krúdy Gyula)
Vö. IdSz. discipulus

Beállítások