diszharmonikus mn 15A3

1. (kissé rég, Zene, átv is) ’nem harmonikus hangzású, nem összehangzó, es. rosszul hangzó’ ❖ a disharmonikus diplomatiai concertben (1863 Kossuth Lajos CD32) | Különösen bántó a [Farkas Ödön komponálta Ady-]dalok őszintétlen és erőszakolt diszharmonikus végzése (1910 Csáth Géza CD10) | [A Sorstalanság] atonális regénykompozíció. Nincs alaphang, amelyhez viszonyítva a kompozíció egyes hangjai harmonikusak vagy diszharmonikusak (1992 Kertész Imre² CD41).

2. (vál) ’olyan 〈dolog, jelenség stb.〉, amelynek elemei nincsenek összhangban egymással, ill. amely nem ill(eszked)ik a környezetébe’ ❖ a mai szinpadok […] diszharmonikus panorámák (1875 Molnár György C3191, 44) | A nő szeme szürke volt, szivárványos és mélyárnyéku – az arctól különvált életet élő és csaknem diszharmonikus (1910 Kaffka Margit 9290050, 12) | [a 19. század végének irodalmában] a természettől messzekerült, nagyvárosi, civilizált ember mintegy idegen, diszharmonikus elemként bukkan fel a harmonikus, nagy természetben (1965 Diószegi András CD53) | [A Renault Mégane-on] a rengeteg ovális és lekerekített forma, plasztikus dudor és ív összességében nem diszharmonikus (1995 Magyar Hírlap CD09).

3. (vál) ’ellentmondásos, kiegyensúlyozatlan, meghasonlott 〈lélek, személyiség, érzés stb.〉’ ❖ az ő disharmonikus és […] mindenről [!] rezignált szivében, […] a politikai ambitiók és aspiratiók szellemei kisértettek (1877 Ábrányi Kornél² C0521, 8) | személyisége diszharmonikus és ellentmondásokkal telített (1965 György Júlia 1062001, 43) | A romantika egységes, sőt egysíkú személyiségei […] helyébe „a meghasonlott kedély”, a tépett, „szaggatott”, öröklött vagy szerzett antagonizmusokból egybegyúrt, diszharmonikus személyiségek állnak elénk (1976 Martinkó András 1104001, 357) | [Farkasok a küszöbön című kötetében Sánta Ferenc] az előző kötet lezártságával, érzelmi egyvonalúságával ellentétben: baljósabb és diszharmonikusabb világérzést szólaltat meg (1983 e. Béládi Miklós CD53).

Vö. IdSz.

diszharmonikus melléknév 15A3
1. (kissé rég, Zene, átv is)
nem harmonikus hangzású, nem összehangzó, es. rosszul hangzó
a disharmonikus diplomatiai concertben
(1863 Kossuth Lajos)
Különösen bántó a [Farkas Ödön komponálta Ady-]dalok őszintétlen és erőszakolt diszharmonikus végzése
(1910 Csáth Géza)
[A Sorstalanság] atonális regénykompozíció. Nincs alaphang, amelyhez viszonyítva a kompozíció egyes hangjai harmonikusak vagy diszharmonikusak
(1992 Kertész Imre²)
2. (vál)
olyan 〈dolog, jelenség stb.〉, amelynek elemei nincsenek összhangban egymással, ill. amely nem ill(eszked)ik a környezetébe
a mai szinpadok […] diszharmonikus panorámák
(1875 Molnár György)
A nő szeme szürke volt, szivárványos és mélyárnyéku – az arctól különvált életet élő és csaknem diszharmonikus
(1910 Kaffka Margit)
[a 19. század végének irodalmában] a természettől messzekerült, nagyvárosi, civilizált ember mintegy idegen, diszharmonikus elemként bukkan fel a harmonikus, nagy természetben
(1965 Diószegi András)
[A Renault Mégane-on] a rengeteg ovális és lekerekített forma, plasztikus dudor és ív összességében nem diszharmonikus
(1995 Magyar Hírlap)
3. (vál)
ellentmondásos, kiegyensúlyozatlan, meghasonlott 〈lélek, személyiség, érzés stb.〉
az ő disharmonikus és […] mindenről [!] rezignált szivében, […] a politikai ambitiók és aspiratiók szellemei kisértettek
(1877 Ábrányi Kornél²)
személyisége diszharmonikus és ellentmondásokkal telített
(1965 György Júlia)
A romantika egységes, sőt egysíkú személyiségei […] helyébe „a meghasonlott kedély”, a tépett, „szaggatott”, öröklött vagy szerzett antagonizmusokból egybegyúrt, diszharmonikus személyiségek állnak elénk
(1976 Martinkó András)
[Farkasok a küszöbön című kötetében Sánta Ferenc] az előző kötet lezártságával, érzelmi egyvonalúságával ellentétben: baljósabb és diszharmonikusabb világérzést szólaltat meg
(1983 e. Béládi Miklós)
Vö. IdSz.

Beállítások