díszhely fn 2B

1. (arra) érdemes személy számára fenntartott, kitüntetett (ülő)hely’ ❖ ott nyilik megint az égi pálya: Hevülve zeng a honfiak dala, ’s melly fénykirályként lépe diszhelyére, Kéjjel tekintünk Megyeri nevére (1841 Honművész C5234, 94) | Bár vendégei vannak, a díszhely mégis az uralkodót illeti meg a páholyban (1876 Ágai Adolf C0546, 329) | Magyar szokás szerint két díszhely van az asztalnál: alsó és felső; amaz az asszonyé, emez az úré (1903 Jókai Mór CD18) | [Spanyolországban] az új politikai ünnepeken a volt frontharcosok […] vagy politikai okból bebörtönzöttek díszhelyeket kaptak a tribünökön (1994 Harsányi Iván CD17).

2. (gyakr. birtokszóként) ’vmely tér, helyiség v. felület legkitüntetettebb, legszembetűnőbb, rendsz. középponti része, ahova különösen megbecsült dolgo(ka)t szokás helyezni’ ❖ a füredi parknak egyetlen díszhelye nincsen (1858 Frankenburg Adolf C1773, 179) | [az agancs] az ő kis szobájának diszhelyét […] fogja elfoglalni (1895 Tanos Pál C4089, 144) | a nagy Larousse is ott van könyvespolca díszhelyén (1921 Schöpflin Aladár CD10) | A cikket a szerkesztőség lelkesen fogadta, díszhelyen közölte (2000 Új Könyvek CD29).

3. ’megbecsüléssel járó, rangos hely(zet)’ ❖ a magyar is díszhelyt foglalván az alkotó nemzetek koszorujában, megfeleljen egykor az emberiség nagy hivatásának, melly nem pusztitás, de teremtés (1844 Széchenyi István CD1501) | az Arany János oeuvre-je, ha az idegen tudna magyarul, külön díszhelyen állna az emberiség művészettörténetében (1927 Ignotus CD10) | 1948. december 10-én fogadta el az ENSZ harmadik ülésszaka az emberi jogok egyetemes nyilatkozatát. És bár azóta az emberi jogok nemzetközi katalógusa jelentősen bővült, de ez a nyilatkozat mindenkor megtartotta azt az őt megillető díszhelyet (1994 Országgyűlési Napló CD62).

Vö. ÉrtSz.; ÉKsz.

díszhely főnév 2B
1.
(arra) érdemes személy számára fenntartott, kitüntetett (ülő)hely
ott nyilik megint az égi pálya: Hevülve zeng a honfiak dala, ’s melly fénykirályként lépe diszhelyére, Kéjjel tekintünk Megyeri nevére
(1841 Honművész)
Bár vendégei vannak, a díszhely mégis az uralkodót illeti meg a páholyban
(1876 Ágai Adolf)
Magyar szokás szerint két díszhely van az asztalnál: alsó és felső; amaz az asszonyé, emez az úré
(1903 Jókai Mór)
[Spanyolországban] az új politikai ünnepeken a volt frontharcosok […] vagy politikai okból bebörtönzöttek díszhelyeket kaptak a tribünökön
(1994 Harsányi Iván)
2. (gyakr. birtokszóként)
vmely tér, helyiség v. felület legkitüntetettebb, legszembetűnőbb, rendsz. középponti része, ahova különösen megbecsült dolgo(ka)t szokás helyezni
a füredi parknak egyetlen díszhelye nincsen
(1858 Frankenburg Adolf)
[az agancs] az ő kis szobájának diszhelyét […] fogja elfoglalni
(1895 Tanos Pál)
a nagy Larousse is ott van könyvespolca díszhelyén
(1921 Schöpflin Aladár)
A cikket a szerkesztőség lelkesen fogadta, díszhelyen közölte
(2000 Új Könyvek)
3.
megbecsüléssel járó, rangos hely(zet)
a magyar is díszhelyt foglalván az alkotó nemzetek koszorujában, megfeleljen egykor az emberiség nagy hivatásának, melly nem pusztitás, de teremtés
(1844 Széchenyi István)
az Arany János oeuvre-je, ha az idegen tudna magyarul, külön díszhelyen állna az emberiség művészettörténetében
(1927 Ignotus)
1948. december 10-én fogadta el az ENSZEgyesült Nemzetek Szövetsége harmadik ülésszaka az emberi jogok egyetemes nyilatkozatát. És bár azóta az emberi jogok nemzetközi katalógusa jelentősen bővült, de ez a nyilatkozat mindenkor megtartotta azt az őt megillető díszhelyet
(1994 Országgyűlési Napló)
Vö. ÉrtSz.; ÉKsz.

Beállítások