díszítő mn-i ign, mn és fn
I. mn-i ign → díszít.
II. mn 17C5
’olyan 〈(művészi) tárgy, dolog〉, amelynek célja, rendeltetése a díszítés, ill. arra jellemző 〈szerep, jelleg〉’ ❖ Hogy [az új bazilika] mennyire fogja emelni a város diszét az onnét is megitélhető, hogy alig emelkedve ki alapjaiból környezetére máris diszitőleg hat (1855 Vasárnapi Újság CD56) | Ferrucci inkább dekorativ szobrász volt és nagyobbára diszítő szoborműveket készített (1894 PallasLex. CD02) | a kétszeresen emelt vagy kétszeresen leszállitott közbeeső hangokat melódiahangoknak, vagy csak a keleti kifejezőművészet szolgálatában álló díszítő járulékhangoknak kell-e tekintenünk (1930 ZeneiLex. CD49) | [Babits] metaforáinak alig van díszítő szerepük – a gondolat hevében, s nem a pompa vágyában születtek (1941 Sőtér István 9613007, 119) | A hagyományos kézművességben a tárgy létét indokoló funkció és a díszítő jelleg szorosan összetartozott (1999 Lakáskultúra CD39).
III. fn 1C
1. ’az a szakember v. művész, aki vmilyen díszítési feladatot lát el, kül. épületek, ill. szobabelsők dekorálását végzi’ ❖ Decorateur (decoratőr) diszítő (1835 Kunoss Endre C2852, 24) | a templom külseje arra vall, hogy az építész és a díszítő nem lehetett egy személy (1898 Az Osztrák–Magyar Monarchia CD21) | [a királyi palota függönyei] Gönczy M. Manó udvari díszítő felügyelete alatt készültek (1900 Budapesti Napló febr. 23. C5243, 7) | a Képes Krónika díszítőit az olasz művészet körébe kell beilleszteni (1961 Magyar Nemzet okt. 1. C4799, 9).
2. (Szính) ’díszletek felállítását, átrendezését és lebontását végző színházi alkalmazott; díszletezőmunkás’ ❖ A szinpadra vezető kapu közelében néhány diszítő falatozott (1844 Pesti Divatlap C5835, 179) | mikor a függöny legördült, [az ügyelő] kiadta a jelszót a díszítőknek (1902 Ady Endre CD0801) | A színpadi színésznek nem kell törődnie az előadás segédtechnikájával, ezt elvégzi a díszítő, a világosító, a berendező (1996 Magyar Hírlap CD09).
2a. (rég) ’színházi díszlettervező v. díszletfestő’ ❖ A’ 2-dik és 4-dik felvonási egészen uj diszítményeket festette Neefe Hermán ur, nemz. szinházi rendes diszitő (1841 Pesti Hírlap CD61) | Jelmezitő és diszitő szoros egyetértésben legyenek (1859 Egressy Gábor 8123007, 391).
3. ’díszítés céljából haszn. tárgy, dolog’ ❖ A Hypnum trigretrumból fonják a mohakoszorut; a rénzuzmó fajait, a bodzaág belsejének szálait díszítőnek nevezik (1895 PallasLex. CD02) | [a kardbojt] abból az időből származik, midőn a régi hadsereg német gyalogezredeiben a tisztek és altisztek (1757-ig) rövid alabárdot viseltek. Ezeknek volt díszítője a bojt (1927 TolnaiÚjLex. C5725, 111) | a következő díszítők jöhetnek számításba a különféle fagylaltkelyhek, fagylaltdesszertek tálalásánál: ostyalapok, ostyarudak, piskótafélék, különféle apróra vágott gyümölcsök (1989 Frank Júlia CD19).
ÖE: ~kő, ~mester, ~munkás, ~szobrászat.
Vö. CzF. diszítő · diszitő; ÉrtSz.; ÉKsz.