díszítmény fn 4B

1. ’〈tárgyon, építményen stb.:〉 olyan rész, (különálló) motívum, elem, amely azt díszessé, széppé teszi’ ❖ [a terem falán] diadali diszítmények függöttek lobogókbúl, fegyverekből ’s pajzsokból összeállítva (1838 Jósika Miklós 8212006, 17) | Melanie-n pedig a legegyszerűbb fekete ruha volt, minden díszítmény nélkül, csak nyaka körül és kezefejénél volt egy-egy csinos horgacsolt csipke körék (1865 Jókai Mór CD18) | szobrászati díszítmények a templom külsején és belsejében elszórtan, szép számmal fordúlnak elő (1901 Az Osztrák–Magyar Monarchia CD21) | A protestáns fejfákat többféleképpen csoportosították, kikészítési módjuk, formájuk vagy díszítményeik alapján (1981 Dömötör Tekla 1039008, 222).

1a. ’〈irodalmi műben:〉 ékesítés céljából alkalmazott motívum, stilisztikai v. formai eszköz’ ❖ Mily nagyszerü diszítménynyel ékesíti a költő [ti. Vörösmarty a Szózatban] ezen halált (1847 Greguss Ágost C1909, 25) | [Deák Ferenc beszédében] nem igen használt szónoki vagy költői díszítményeket (1893 Az Osztrák–Magyar Monarchia CD21) | [Gellért Oszkár] versein semmi barokk díszítmény, semmi formai játék, kifejező készsége közvetlenül a dolgok magvához nyúl (1928 Schöpflin Aladár CD10) | a beszédek stílusát, díszítményeit és részben sablonkészletét mindig a legújabb humanista divat és irányzatok határozták meg (1964 Gerézdi Rabán CD53).

1b. (rögtönzésszerű) zenei díszítőelem, cifrázat’ ❖ [a zene díszítésére találták fel] a hosszú és rövid trillákat s a diszitmények minden nemét (1874 Bartalus István C0850, 3) | [A furulyások] gazdag díszítéssel adják elő a dallamokat, ezek hasonlítanak legjobban minden hangszer hajlításai-futamai közül az énekelt díszítményekre (1990 Magyar néprajz CD47).

2. (rég, Szính) ’színpadi díszlet’ ❖ Tartózkodjanak a szinészek kijőni a proscéniumba […]: ez megzavarja azon symmetriát, melynek a játszó szinészek és diszítmények között lennie kell, s ezt a gyakorlott szem […] azonnal észreveszi (1836 Bajza József C0717, 39) | Az országos színész-bizottmány Székelyt és őt [ti. Göde Istvánt] bízta meg, hogy a kolozsvári új szinház számára Bécsben festett díszítményeket elhozzák (1894 Magyar írók élete CD27).

Sz: díszítményes, díszítményi, díszítményű.

Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.

díszítmény főnév 4B
1.
〈tárgyon, építményen stb.:〉 olyan rész, (különálló) motívum, elem, amely azt díszessé, széppé teszi
[a terem falán] diadali diszítmények függöttek lobogókbúl, fegyverekből ’s pajzsokból összeállítva
(1838 Jósika Miklós)
Melanie-n pedig a legegyszerűbb fekete ruha volt, minden díszítmény nélkül, csak nyaka körül és kezefejénél volt egy-egy csinos horgacsolt csipke körék
(1865 Jókai Mór)
szobrászati díszítmények a templom külsején és belsejében elszórtan, szép számmal fordúlnak elő
(1901 Az Osztrák–Magyar Monarchia)
A protestáns fejfákat többféleképpen csoportosították, kikészítési módjuk, formájuk vagy díszítményeik alapján
(1981 Dömötör Tekla)
1a.
〈irodalmi műben:〉 ékesítés céljából alkalmazott motívum, stilisztikai v. formai eszköz
Mily nagyszerü diszítménynyel ékesíti a költő [ti. Vörösmarty a Szózatban] ezen halált
(1847 Greguss Ágost)
[Deák Ferenc beszédében] nem igen használt szónoki vagy költői díszítményeket
(1893 Az Osztrák–Magyar Monarchia)
[Gellért Oszkár] versein semmi barokk díszítmény, semmi formai játék, kifejező készsége közvetlenül a dolgok magvához nyúl
(1928 Schöpflin Aladár)
a beszédek stílusát, díszítményeit és részben sablonkészletét mindig a legújabb humanista divat és irányzatok határozták meg
(1964 Gerézdi Rabán)
1b.
(rögtönzésszerű) zenei díszítőelem, cifrázat
[a zene díszítésére találták fel] a hosszú és rövid trillákat s a diszitmények minden nemét
(1874 Bartalus István)
[A furulyások] gazdag díszítéssel adják elő a dallamokat, ezek hasonlítanak legjobban minden hangszer hajlításai-futamai közül az énekelt díszítményekre
(1990 Magyar néprajz)
2. (rég, Szính)
színpadi díszlet
Tartózkodjanak a szinészek kijőni a proscéniumba […]: ez megzavarja azon symmetriát, melynek a játszó szinészek és diszítmények között lennie kell, s ezt a gyakorlott szem […] azonnal észreveszi
(1836 Bajza József)
Az országos színész-bizottmány Székelyt és őt [ti. Göde Istvánt] bízta meg, hogy a kolozsvári új szinház számára Bécsben festett díszítményeket elhozzák
(1894 Magyar írók élete)
Sz: díszítményes, díszítményi, díszítményű
Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.

Beállítások