diszkant mn és fn 3A1 (rég, ritk)

I. mn

1. (Zene is) ’a női szopránnak megfelelő, legmagasabb fekvésű 〈(gyermek) énekhang (mint hangfaj, hangosztály)〉’ ❖ Discantus […] diskánt hang, fellengs hang; der Discant in der Musik [= a diszkant a zenében] (1818 Márton József¹ C3043, 873) | Kicsiny diák koromban szép discant hangom volt […] énekszóval kellett kísérni felekezetünk minden halottját, gazdagot, szegényt egyaránt (1869 Jókai Mór CD18) | [A magyarok] alt, tenor, discant és bass hangon, amint épen tudják, folytonosan azon magyar dalt éneklik: „Ne szomorkodj légy vig, Nem lesz ez mindég igy” (1870 Papp Miklós ford.–Széchenyi CD1501).

1a. ’nőiesen magas, vékony 〈(férfi) beszédhang〉, ill. ilyen hangú 〈megnyilvánulás〉’ ❖ – Na nézze meg Kend Ispán, ki az ismét oda künn ? – rivalg egy áltba csapó discant hang (1848 Bernát Gáspár 8052002, 28) | [Melanie-nek] idegen volt […] Lorándnak arca, járása, hangja. Az arc megférfiasodott, a járás parlagi modort vett fel, s a hajdani szép diszkant hang alámélyedt erőteljes baritonná (1865 Jókai Mór CD18) | a zenei összhangzatba némiképpen belekarcolt Zsigmond Attila képviselőtársam diszkantja (1995 Országgyűlési Napló CD62).

2. (Zene) ’〈többszólamú zeneműben:〉(erre a hangra, hangfajra írt) legmagasabb 〈szólam〉’ ❖ Középszólamok, így nevezik a zenében azokat a szólamokat, melyek a legfelső (diszkant, szoprán) s a legalsó (basszus) közt szerepelnek, tehát az alt és a tenor (1915 RévaiNagyLex. C5708, 222) | Diskant-zárlat a szigorú többszólamú tételben a felső szólam szokásos zárólépése (1930 ZeneiLex. CD49) | Az egész [ti. a háromsoros dallamtöredék] úgy fest, mint egy imitációs-kontrapunktikus többszólamú karének valamelyik felső szólamának (diszkánt, esetleg alt, mert szoprán kulccsal van ellátva) a kezdete (1971 Kovács József László CD52).

3. (rendsz. összetételek előtagjaként) (Zene) ’egy-egy hangszercsaládban a legmagasabb fekvésű 〈hangszer〉’ ❖ Mint minden fuvó és vonós hangszer a bomhartok is annyi különböző nagyságban készültek, amennyi csak szükséges volt, hogy egy teljes énekkart helyettesíthessenek; volt tehát diskant-, alt-, tenor- és basszus-bomhart (1893 PallasLex. CD02) | [A gamba hangszer] virágzása idején […] diszkant-, alt- és kontrabasszus gambák is használatban voltak (1930 ZeneiLex. CD49) | diszkant a hangszercsaládok legkisebb (legmagasabb fekvésű) tagja is, pl. diszkant-viola, diszkant-pommer (1982 BrockhausRiemannLex. C6270, 442).

II. fn

1. (Zene is) ’a női szopránnak megfelelő, legmagasabb fekvésű énekhang (mint hangfaj, hangosztály)’ ❖ Nem tudtam mi baja [ti. az éneklő asszonynak], ſzántam e’ vén ſyrent, […] Discanton húzta fent (1790 Gvadányi József 7125003, 42) | Cilikének gyönyörű szoprán hangja volt. Bányaváry ércteljes tenor hanggal bírt, s Kálmán hajlékony discanttal kísérte mind a kettőt (1872 Jókai Mór CD18) | Hasztalan feszíti hátra nyakát a […] Kántor, […] diszkantja itt elenyészik (1885 Tolnai Lajos C4211, 7) | Szoprán (diszkant […]) a legmagasabban fekvő emberi hangosztály neve (1931 ZeneiLex. CD49).

1a. ’nőiesen magas, vékony (férfi) beszédhang, ill. ilyen hangú megnyilvánulás’ ❖ Igen, hol te cudar keritő majd discantot orditasz (1841 Szenvey József ford.–Schiller C5764, 465) | kitáfászkodott [!] elvégre a füszerkereskedésből, hegyes diskánton szidva a boltost (1861 Zöld ördög naptára C4584, 74) | Ignotus éles diszkántja (1924 Dóczy Jenő CD10).

2. (Zene is) ’〈többszólamú zeneműben:〉(erre a hangra írt) legmagasabb szólam’ ❖ Az els Rendben vagynak az ollyan Hangok, mellyek magát a’ Nótát, vagy Éneket mondják. Ezeket hivják Diskántnak vagy Primának (1802 Gáti István C1857, 15) | S egyszerre, mint vihar zugása, Dördül az ének harsogása, […] És mind magasbra szárnyal a szó, Üvölt a discant, búg a basso (1855 Arany János 8014066, 234) | aki első basszista, az diszkantot nem énekelhet (1875 Jókai Mór CD18) | diszkant, többszólamú tétel legfelső szólamának elnevezése (1982 BrockhausRiemannLex. C6270, 442).

Vö. ÉKsz.; IdSz.

diszkant melléknév és főnév 3A1 (rég, ritk)
I. melléknév
1. (Zene is)
a női szopránnak megfelelő, legmagasabb fekvésű (gyermek) énekhang (mint hangfaj, hangosztály)
Discantus […] diskánt hang, fellengs hang; der Discant in der Musik [= a diszkant a zenében]
(1818 Márton József¹)
Kicsiny diák koromban szép discant hangom volt […] énekszóval kellett kísérni felekezetünk minden halottját, gazdagot, szegényt egyaránt
(1869 Jókai Mór)
[A magyarok] alt, tenor, discant és bass hangon, amint épen tudják, folytonosan azon magyar dalt éneklik: „Ne szomorkodj légy vig, Nem lesz ez mindég igy”
(1870 Papp Miklós ford.Széchenyi)
1a.
nőiesen magas, vékony (férfi) beszédhang〉, ill. ilyen hangú 〈megnyilvánulás〉
– Na nézze meg Kend Ispán, ki az ismét oda künn ? – rivalg egy áltba csapó discant hang
(1848 Bernát Gáspár)
[Melanie-nek] idegen volt […] Lorándnak arca, járása, hangja. Az arc megférfiasodott, a járás parlagi modort vett fel, s a hajdani szép diszkant hang alámélyedt erőteljes baritonná
(1865 Jókai Mór)
a zenei összhangzatba némiképpen belekarcolt Zsigmond Attila képviselőtársam diszkantja
(1995 Országgyűlési Napló)
2. (Zene)
〈többszólamú zeneműben:〉 (erre a hangra, hangfajra írt) legmagasabb 〈szólam〉
Középszólamok, így nevezik a zenében azokat a szólamokat, melyek a legfelső (diszkant, szoprán) s a legalsó (basszus) közt szerepelnek, tehát az alt és a tenor
(1915 RévaiNagyLex.)
Diskant-zárlat a szigorú többszólamú tételben a felső szólam szokásos zárólépése
(1930 ZeneiLex.)
Az egész [ti. a háromsoros dallamtöredék] úgy fest, mint egy imitációs-kontrapunktikus többszólamú karének valamelyik felső szólamának (diszkánt, esetleg alt, mert szoprán kulccsal van ellátva) a kezdete
(1971 Kovács József László)
3. (rendsz. összetételek előtagjaként) (Zene)
egy-egy hangszercsaládban a legmagasabb fekvésű 〈hangszer〉
Mint minden fuvó és vonós hangszer a bomhartok is annyi különböző nagyságban készültek, amennyi csak szükséges volt, hogy egy teljes énekkart helyettesíthessenek; volt tehát diskant-, alt-, tenor- és basszus-bomhart
(1893 PallasLex.)
[A gamba hangszer] virágzása idején […] diszkant-, alt- és kontrabasszus gambák is használatban voltak
(1930 ZeneiLex.)
diszkant a hangszercsaládok legkisebb (legmagasabb fekvésű) tagja is, pl. diszkant-viola, diszkant-pommer
(1982 BrockhausRiemannLex.)
II. főnév
1. (Zene is)
a női szopránnak megfelelő, legmagasabb fekvésű énekhang (mint hangfaj, hangosztály)
Nem tudtam mi baja [ti. az éneklő asszonynak], ſzántam e’ vén ſyrent, […] Discanton húzta fent
(1790 Gvadányi József)
Cilikének gyönyörű szoprán hangja volt. Bányaváry ércteljes tenor hanggal bírt, s Kálmán hajlékony discanttal kísérte mind a kettőt
(1872 Jókai Mór)
Hasztalan feszíti hátra nyakát a […] Kántor, […] diszkantja itt elenyészik
(1885 Tolnai Lajos)
Szoprán (diszkant […]) a legmagasabban fekvő emberi hangosztály neve
(1931 ZeneiLex.)
1a.
nőiesen magas, vékony (férfi) beszédhang, ill. ilyen hangú megnyilvánulás
Igen, hol te cudar keritő majd discantot orditasz
(1841 Szenvey József ford.Schiller)
kitáfászkodott [!] elvégre a füszerkereskedésből, hegyes diskánton szidva a boltost
(1861 Zöld ördög naptára)
Ignotus éles diszkántja
(1924 Dóczy Jenő)
2. (Zene is)
〈többszólamú zeneműben:〉 (erre a hangra írt) legmagasabb szólam
Az els Rendben vagynak az ollyan Hangok, mellyek magát a’ Nótát, vagy Éneket mondják. Ezeket hivják Diskántnak vagy Primának
(1802 Gáti István)
S egyszerre, mint vihar zugása, Dördül az ének harsogása, […] És mind magasbra szárnyal a szó, Üvölt a discant, búg a basso
(1855 Arany János)
aki első basszista, az diszkantot nem énekelhet
(1875 Jókai Mór)
diszkant, többszólamú tétel legfelső szólamának elnevezése
(1982 BrockhausRiemannLex.)
Vö. ÉKsz.; IdSz.

Beállítások