disszidens fn és mn 

I. fn 4B

1. ’disszidáló személy’ ❖ Ha a disszidenseknek hamis elképzelésük volt a nyugati demokráciáról, arról azok tehetnek, akik elhitették velük, hogy az majd többet fog adni a magyar esztergályosnak, mint a billancourti vasasnak (1958 Magyar Nemzet máj. 6. C0354, 2) | szaporodnak a menekülők is. Most már [ti. 1956 végén] nevük is van, disszidensek […]: akik a szabadságot választották (1984 Szántó Piroska 2025064, 78) | úgy tudtuk, hogy a disszidensekre odakint szögesdrót, barakk, priccs és kilátástalan nyomorúság vár (2000 Magyar Hírlap CD09).

2. ’vmely politikai-ideológiai csoportosulásból, kül. pártból eltérő nézetei miatt kilépő személy’ ❖ [egy lengyel] a’ Confoederátusokat Dissidenseknek vélvén, magát dissidensnek; a’ Dissidenseket pedig Confoederátusoknak tartván, magát Confoederátusnak vallotta (1822 Kazinczy Ferenc C2571, 135) | a hol a szabadelvü-párt egykori disszidensei ülnek (1900 Budapesti Hírlap márc. 9. C0055, 4) | a Huszadik Század köré tömörült törzskar mind felkészültség és tehetség, mind pedig morális erő tekintetében jelentősen túlszárnyalta a disszidenseket (1961 Horváth Zoltán 9263001, 118) | a Klaus párt disszidenseiből alakult Szabadság Unió (1998 Magyar Hírlap CD09).

3. (rég, Vall is) ’az államegyházból v. vmely törvényesen bevett felekezetből kivált, rendsz. más felekezethez csatlakozó személy’ ❖ A’ Lengyel Orſzági Dissidenseknek (értetnek a’ Protestáns, és Grg [!] vallású kereſztények) elbbi jussaik, és ſzabadságaik viſzſzá ſzereztetnek (1794 Decsy Sámuel 7442003, 53) | a Spanyol inquisitiohoz, a Lengyel disidensek állapotjához hazánkat hasonlitani csak ugyan nem lehet (1833 Kossuth Lajos összes munkái CD32) | [1890-ben Schleswig-Holstein lakosai] közül 1 190 793 evangelikus, 21 807 r. kat., 2649 egyéb keresztény, 184 disszidens és 3571 izraelita (1897 PallasLex. CD02) | az ortodox vallású disszidensek (1914 RévaiNagyLex. C5707, 332).

II. mn 2B7

1. ’gazdasági v. politikai okok miatt hazájából hivatalos engedély nélkül távozó, másik országba menekülő 〈személy〉, ill. ilyen személyre jellemző’ ❖ Szimilkó István 24 éves disszidens magyar állampolgár (1959 Esti Hírlap márc. 5. C4748, 5) | [Dragomán János] kitűnő disszidens író és emberjogi aktivista (1989 Konrád György 9351006, 348) | évtizedes disszidens tapasztalataira támaszkodva (1998 Magyar Hírlap CD09) | A belgrádi külügyminisztérium elzárkózott az ügy kommentálásától, és azt sem közölte, hogy kinevezték-e a disszidens nagykövet utódját (2000 Magyar Hírlap CD09).

2. ’vmely politikai-ideológiai csoportosulásból, kül. pártból kilépő, azt elhagyó 〈személy〉 v. ilyen személyekből álló 〈csoport〉, ill. ilyen személy(ek)re valló 〈tevékenység〉’ ❖ [Tisza Lajos ráparancsolt] a dissidens párt vezetőire, hogy muszáj Mészárosra szavazni (1882 Mikszáth Kálmán CD04) | a disszidens szónokok eddig mind azt beszélték (1908 Budapesti Hírlap febr. 25. C4696, 3) | [mások] arab újságot szerkesztenek a disszidens városlakók számára (1935 Passuth László CD10) | a pártvezetőség rendkívüli erőfeszítéseket tesz, hogy még csírájában elfojtsa a disszidens mozgolódást, visszakényszerítve a csoport vezetőit a hivatalos pártvonalra (1958 Magyar Nemzet márc. 7. C0354, 2) | a kormánypárt disszidens csoportjával (1960 Népszabadság máj. 27. C4812, 2) | [Latorcai János] a disszidens kereszténydemokraták jelöltje (1998 Magyar Hírlap CD09).

3. (kissé rég) ’az államegyházból v. vmely törvényesen bevett felekezetből kivált, rendsz. más felekezethez csatlakozó 〈személy〉, ill. az ilyen emberre jellemző 〈gondolkodás〉’ ❖ A puseyiták [ti. Pusey követői, vagyis az anglikán egyháznak a katolicizmushoz közel álló irányzata] nem barátkozhatnak meg ama’ gondolattal, hogy az angol vagy skót dissidens lelkészeket is az evangelium hirdetőinek tekintsék; ők ezeket csak világiaknak tartják, és semminemű egyházi cselekvéseiket nem tartják érvényeseknek (1842 Pesti Hírlap CD61) | Disszidens francia katolikusok már tudvalevőleg élnek Franciaországban. Külön szervezetük van, külön templomuk, parókiájuk, papjuk van Párizsban (1904 Ady Endre CD0801) | a feszültség a katolikus és a protestáns „disszidens” nemesség között egyre fokozódott (1936 Hajnal István CD42) | az angol disszidens szellem, az angol kálvinizmus […] erősen hozzájárult a középosztállyá kialakulás folyamatához (1937 Iványi-Grünwald Béla CD42).

Vö. ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; ÚMTsz.; IdSz.

disszidens főnév és melléknév
I. főnév 4B
1.
disszidáló személy
Ha a disszidenseknek hamis elképzelésük volt a nyugati demokráciáról, arról azok tehetnek, akik elhitették velük, hogy az majd többet fog adni a magyar esztergályosnak, mint a billancourti vasasnak
(1958 Magyar Nemzet máj. 6.)
szaporodnak a menekülők is. Most már [ti. 1956 végén] nevük is van, disszidensek […]: akik a szabadságot választották
(1984 Szántó Piroska)
úgy tudtuk, hogy a disszidensekre odakint szögesdrót, barakk, priccs és kilátástalan nyomorúság vár
(2000 Magyar Hírlap)
2.
vmely politikai-ideológiai csoportosulásból, kül. pártból eltérő nézetei miatt kilépő személy
[egy lengyel] a’ Confoederátusokat Dissidenseknek vélvén, magát dissidensnek; a’ Dissidenseket pedig Confoederátusoknak tartván, magát Confoederátusnak vallotta
(1822 Kazinczy Ferenc)
a hol a szabadelvü-párt egykori disszidensei ülnek
(1900 Budapesti Hírlap márc. 9.)
a Huszadik Század köré tömörült törzskar mind felkészültség és tehetség, mind pedig morális erő tekintetében jelentősen túlszárnyalta a disszidenseket
(1961 Horváth Zoltán)
a Klaus párt disszidenseiből alakult Szabadság Unió
(1998 Magyar Hírlap)
3. (rég, Vall is)
az államegyházból v. vmely törvényesen bevett felekezetből kivált, rendsz. más felekezethez csatlakozó személy
A’ Lengyel Orſzági Dissidenseknek (értetnek a’ Protestáns, és Grg [!] vallású kereſztények) elbbi jussaik, és ſzabadságaik viſzſzá ſzereztetnek
(1794 Decsy Sámuel)
a Spanyol inquisitiohoz, a Lengyel disidensek állapotjához hazánkat hasonlitani csak ugyan nem lehet
(1833 Kossuth Lajos összes munkái)
[1890-ben Schleswig-Holstein lakosai] közül 1 190 793 evangelikus, 21 807 r. kat.római katolikus, 2649 egyéb keresztény, 184 disszidens és 3571 izraelita
(1897 PallasLex.)
az ortodox vallású disszidensek
(1914 RévaiNagyLex.)
II. melléknév 2B7
1.
gazdasági v. politikai okok miatt hazájából hivatalos engedély nélkül távozó, másik országba menekülő 〈személy〉, ill. ilyen személyre jellemző
Szimilkó István 24 éves disszidens magyar állampolgár
(1959 Esti Hírlap márc. 5.)
[Dragomán János] kitűnő disszidens író és emberjogi aktivista
(1989 Konrád György)
évtizedes disszidens tapasztalataira támaszkodva
(1998 Magyar Hírlap)
A belgrádi külügyminisztérium elzárkózott az ügy kommentálásától, és azt sem közölte, hogy kinevezték-e a disszidens nagykövet utódját
(2000 Magyar Hírlap)
2.
vmely politikai-ideológiai csoportosulásból, kül. pártból kilépő, azt elhagyó 〈személy〉 v. ilyen személyekből álló 〈csoport〉, ill. ilyen személy(ek)re valló 〈tevékenység〉
[Tisza Lajos ráparancsolt] a dissidens párt vezetőire, hogy muszáj Mészárosra szavazni
(1882 Mikszáth Kálmán)
a disszidens szónokok eddig mind azt beszélték
(1908 Budapesti Hírlap febr. 25.)
[mások] arab újságot szerkesztenek a disszidens városlakók számára
(1935 Passuth László)
a pártvezetőség rendkívüli erőfeszítéseket tesz, hogy még csírájában elfojtsa a disszidens mozgolódást, visszakényszerítve a csoport vezetőit a hivatalos pártvonalra
(1958 Magyar Nemzet márc. 7.)
a kormánypárt disszidens csoportjával
(1960 Népszabadság máj. 27.)
[Latorcai János] a disszidens kereszténydemokraták jelöltje
(1998 Magyar Hírlap)
3. (kissé rég)
az államegyházból v. vmely törvényesen bevett felekezetből kivált, rendsz. más felekezethez csatlakozó 〈személy〉, ill. az ilyen emberre jellemző 〈gondolkodás〉
A puseyiták [ti. Pusey követői, vagyis az anglikán egyháznak a katolicizmushoz közel álló irányzata] nem barátkozhatnak meg ama’ gondolattal, hogy az angol vagy skót dissidens lelkészeket is az evangelium hirdetőinek tekintsék; ők ezeket csak világiaknak tartják, és semminemű egyházi cselekvéseiket nem tartják érvényeseknek
(1842 Pesti Hírlap)
Disszidens francia katolikusok már tudvalevőleg élnek Franciaországban. Külön szervezetük van, külön templomuk, parókiájuk, papjuk van Párizsban
(1904 Ady Endre)
a feszültség a katolikus és a protestáns „disszidens” nemesség között egyre fokozódott
(1936 Hajnal István)
az angol disszidens szellem, az angol kálvinizmus […] erősen hozzájárult a középosztállyá kialakulás folyamatához
(1937 Iványi-Grünwald Béla)
Vö. ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; ÚMTsz.; IdSz.

Beállítások