disszimiláció fn 1A

1. (Szoc is) ’〈az asszimilációval szemben:〉 az a jelenség v. folyamat, amelynek során vmely kisebb közösség, csoport (saját identitásának, kultúrájának stb. megőrzése érdekében) különválik, elkülönül a többségtől’ ❖ [Szekfű] nem nyelvi disszimilációra gondol […], hanem a mai németséggel való közösségérzés terjedésére, melynek révén megeshetik, hogy az asszimiláltak ráébrednek arra, hogy eredetileg németek (1937 Schöpflin Aladár CD10) | az „ötvenhatos asszimilációs pillanat” után, még a fegyverropogás napjaiban elkezdődött az érzelmi és a politikai disszimiláció (1990 Csoóri Sándor 9090057, 337) | Az 1968 zászlaján szereplő harmadikvilág-pártiság elősegítette a disszimiláció folyamatát, ami többnyire a tolerancia hiányával jár együtt (1998 Magyar Hírlap CD09).

2. (Biol) ’〈az asszimilációval ellentétes irányú folyamatként:〉 élőlények anyagcseréjében az első, lebontó szakasz, amelynek során a szervezet a saját makromolekuláris anyagát emészti el’ ❖ Az anyagforgalom két fázisra oszlik: egyik az asszimiláció, másik a disszimiláció (1912 RévaiNagyLex. C5702, 366) | az erőforrás pedig vegyi átalakulásokon, vegyületeknek felbomlásán, az ú. n. disszimiláción alapszik (1933 Az állatok világa CD46) | [az anyagcsere] a szerves anyagok lebontása révén energiafelszabadításból (disszimilációból) [stb. áll] (1993 Sárkány Pál et al. CD59) | [a tankönyv] részletesen tárgyalja a növények tápanyagait, a disszimiláció folyamatát, a széndioxid asszimilációját és a fotoszintézist (1996 Új Könyvek CD29).

3. (Nyelvt) ’〈az asszimilációval szemben:〉 az a hangtani jelenség, amelynek során két azonos v. vmely szempontból hasonló hang egyikét a másiktól (nagyobb mértékben) különböző hang váltja fel; elhasonulás’ ❖ A dissimilatiónál ellemben az összeütköző elemek nem közvetetlen szomszédok, hanem mindig kisebb nagyobb távolságra vannak egymástól elhelyezve (1882 Kunos Ignác C5949, 488) | A dissimilatioval szintén a könnyebb ejtés felé törekszünk, midőn két egymáshoz közel álló s teljesen egyforma képzésű hang közül az egyiket kissé módosítjuk (1895 Balassa József 8407008, 47) | Disszimiláció (lat.) a nyelvtanban ellentéte az asszimilációnak vagyis hasonulásnak (1912 RévaiNagyLex. C5701, 605) | Számos szavunkba elhasonulás (disszimiláció) útján is kerülhetett az egyik s vagy zs helyébe sz, illetőleg z, mint a Mózes (nyelvjárásonként Mózses, Mojzses, becézve mindenütt Mózsi) (1949 Kálmán Béla C5889, 282) | A magyarban a disszimiláció több jövevényszó alakjának fejlődésében is megfigyelhető, például ném. erker > magy. erkély, ném. vierer > magy. fillér (2004 Nyomárkay István C7184, 401).

Sz: disszimilációs.

Vö. ÉrtSz.; ÉKsz.; IdSz.

disszimiláció főnév 1A
1. (Szoc is)
〈az asszimilációval szemben:〉 az a jelenség v. folyamat, amelynek során vmely kisebb közösség, csoport (saját identitásának, kultúrájának stb. megőrzése érdekében) különválik, elkülönül a többségtől
[Szekfű] nem nyelvi disszimilációra gondol […], hanem a mai németséggel való közösségérzés terjedésére, melynek révén megeshetik, hogy az asszimiláltak ráébrednek arra, hogy eredetileg németek
(1937 Schöpflin Aladár)
az „ötvenhatos asszimilációs pillanat” után, még a fegyverropogás napjaiban elkezdődött az érzelmi és a politikai disszimiláció
(1990 Csoóri Sándor)
Az 1968 zászlaján szereplő harmadikvilág-pártiság elősegítette a disszimiláció folyamatát, ami többnyire a tolerancia hiányával jár együtt
(1998 Magyar Hírlap)
2. (Biol)
〈az asszimilációval ellentétes irányú folyamatként:〉 élőlények anyagcseréjében az első, lebontó szakasz, amelynek során a szervezet a saját makromolekuláris anyagát emészti el
Az anyagforgalom két fázisra oszlik: egyik az asszimiláció, másik a disszimiláció
(1912 RévaiNagyLex.)
az erőforrás pedig vegyi átalakulásokon, vegyületeknek felbomlásán, az ú. n.úgynevezett disszimiláción alapszik
(1933 Az állatok világa)
[az anyagcsere] a szerves anyagok lebontása révén energiafelszabadításból (disszimilációból) [stb. áll]
(1993 Sárkány Pál et al.)
[a tankönyv] részletesen tárgyalja a növények tápanyagait, a disszimiláció folyamatát, a széndioxid asszimilációját és a fotoszintézist
(1996 Új Könyvek)
3. (Nyelvt)
〈az asszimilációval szemben:〉 az a hangtani jelenség, amelynek során két azonos v. vmely szempontból hasonló hang egyikét a másiktól (nagyobb mértékben) különböző hang váltja fel; elhasonulás
A dissimilatiónál ellemben az összeütköző elemek nem közvetetlen szomszédok, hanem mindig kisebb nagyobb távolságra vannak egymástól elhelyezve
(1882 Kunos Ignác)
A dissimilatioval szintén a könnyebb ejtés felé törekszünk, midőn két egymáshoz közel álló s teljesen egyforma képzésű hang közül az egyiket kissé módosítjuk
(1895 Balassa József)
Disszimiláció (lat.latin) a nyelvtanban ellentéte az asszimilációnak vagyis hasonulásnak
(1912 RévaiNagyLex.)
Számos szavunkba elhasonulás (disszimiláció) útján is kerülhetett az egyik s vagy zs helyébe sz, illetőleg z, mint a Mózes (nyelvjárásonként Mózses, Mojzses, becézve mindenütt Mózsi)
(1949 Kálmán Béla)
A magyarban a disszimiláció több jövevényszó alakjának fejlődésében is megfigyelhető, például ném.német erker > magy.magyar erkély, ném.német vierer > magy.magyar fillér
(2004 Nyomárkay István)
Sz: disszimilációs
Vö. ÉrtSz.; ÉKsz.; IdSz.

Beállítások