disszimiláció fn 1A
1. (Szoc is) ’〈az asszimilációval szemben:〉 az a jelenség v. folyamat, amelynek során vmely kisebb közösség, csoport (saját identitásának, kultúrájának stb. megőrzése érdekében) különválik, elkülönül a többségtől’ ❖ [Szekfű] nem nyelvi disszimilációra gondol […], hanem a mai németséggel való közösségérzés terjedésére, melynek révén megeshetik, hogy az asszimiláltak ráébrednek arra, hogy eredetileg németek (1937 Schöpflin Aladár CD10) | az „ötvenhatos asszimilációs pillanat” után, még a fegyverropogás napjaiban elkezdődött az érzelmi és a politikai disszimiláció (1990 Csoóri Sándor 9090057, 337) | Az 1968 zászlaján szereplő harmadikvilág-pártiság elősegítette a disszimiláció folyamatát, ami többnyire a tolerancia hiányával jár együtt (1998 Magyar Hírlap CD09).
2. (Biol) ’〈az asszimilációval ellentétes irányú folyamatként:〉 élőlények anyagcseréjében az első, lebontó szakasz, amelynek során a szervezet a saját makromolekuláris anyagát emészti el’ ❖ Az anyagforgalom két fázisra oszlik: egyik az asszimiláció, másik a disszimiláció (1912 RévaiNagyLex. C5702, 366) | az erőforrás pedig vegyi átalakulásokon, vegyületeknek felbomlásán, az ú. n. disszimiláción alapszik (1933 Az állatok világa CD46) | [az anyagcsere] a szerves anyagok lebontása révén energiafelszabadításból (disszimilációból) [stb. áll] (1993 Sárkány Pál et al. CD59) | [a tankönyv] részletesen tárgyalja a növények tápanyagait, a disszimiláció folyamatát, a széndioxid asszimilációját és a fotoszintézist (1996 Új Könyvek CD29).
3. (Nyelvt) ’〈az asszimilációval szemben:〉 az a hangtani jelenség, amelynek során két azonos v. vmely szempontból hasonló hang egyikét a másiktól (nagyobb mértékben) különböző hang váltja fel; elhasonulás’ ❖ A dissimilatiónál ellemben az összeütköző elemek nem közvetetlen szomszédok, hanem mindig kisebb nagyobb távolságra vannak egymástól elhelyezve (1882 Kunos Ignác C5949, 488) | A dissimilatioval szintén a könnyebb ejtés felé törekszünk, midőn két egymáshoz közel álló s teljesen egyforma képzésű hang közül az egyiket kissé módosítjuk (1895 Balassa József 8407008, 47) | Disszimiláció (lat.) a nyelvtanban ellentéte az asszimilációnak vagyis hasonulásnak (1912 RévaiNagyLex. C5701, 605) | Számos szavunkba elhasonulás (disszimiláció) útján is kerülhetett az egyik s vagy zs helyébe sz, illetőleg z, mint a Mózes (nyelvjárásonként Mózses, Mojzses, becézve mindenütt Mózsi) (1949 Kálmán Béla C5889, 282) | A magyarban a disszimiláció több jövevényszó alakjának fejlődésében is megfigyelhető, például ném. erker > magy. erkély, ném. vierer > magy. fillér (2004 Nyomárkay István C7184, 401).
Sz: disszimilációs.
Vö. ÉrtSz.; ÉKsz.; IdSz.