disszonáns mn 15A8
1. (Zene, átv is) ’〈a konszonánssal szemben:〉 olyan 〈hang(zat), dallam, zene stb.〉, amely disszonanciát tartalmaz’ ❖ hang, mely accordját még csak keresi, s dissonanssá válik ha nem találja (1835 Eötvös József C1598, 225) | ne háborítsa semmi disszonáns hang a mi ünneplésünket (1898 Ady Endre C0534, 26) | A zene hirtelen csattanással és disszonáns akkorddal félbeszakad (1902 Gárdonyi Géza C1843, 36) | Szergej Ivanovics úgy kapta fel fejét, mint karmester a disszonáns hangra (1967 Gábor Áron 9813004, 318) | a mélyről felhangzó ősi zene, és az általunk játszott dallam helyenként még meglehetősen disszonáns (1996 Természet Világa CD50) | Két slágertől – a magas olajártól és a gyenge eurótól – hangos jelenleg a világgazdaság arénája, még ha ezek a dallamok sokak számára disszonánsan csengenek is (2000 Figyelő CD2601).
2. (vál) ’olyan 〈dolog, jelenség, helyzet stb.〉, amely nincs összhangban vmivel, amely ellentmondást v. össze nem illő elemeket tartalmaz’ ❖ disszonáns kétoldalúság (1908 Lukács György² CD10) | [a főváros] lázas élete tetszik neki, de mindamellett disszonánsnak találja (1922 Gáspár Kornél CD10) | [Nagy Lajos] az emberi haladás eszméivel fölvértezetten tagadja meg kora disszonáns társadalmi és egyéni-emberi jelenségeit, torzságait (1983 Szalay Károly 1144011, 121) | a helyzet egyre disszonánsabb lett, s lassan kezdett kínossá válni a politikai vezetés számára is (1988 Tények könyve CD37) | [Taby Árpád] disszonáns körülmények közt vált meg a parancsnokságtól (1994 e. Fogarassy László CD52) | disszonáns lenne, ha a talárban megjelenő bíró és ügyész mellett az ügyvéd civil öltözékben venne részt a tárgyaláson (2000 Magyar Hírlap CD09).
2a. ’olyan 〈személy〉, aki gondolkodásában, érzéseiben kiegyensúlyozatlan, zavaros, ill. ilyen személyre jellemző 〈viselkedés, megnyilvánulás stb.〉’ ❖ [Rembrandt] el-elcsüggedő disszonáns lélek (1921 Elek Artúr CD10) | Omár világnézete ma friss, eleven, közvetlen, egészen modern, de a maga idejében disszonáns volt, harcos és kellemetlen (1922 Szabó Lőrinc 9629278, 6) | Disszonáns személyiség [ti. Zilahy Károly] (1965 Kovács Kálmán CD53) | Ez a mohóság azonban nagyon disszonáns most itt (1971 Csurka István 9096006, 241) | disszonáns jellemek (1990 Harmat Ágnes CD53) | Disszonáns, kissé groteszk törekvés (1999 Magyar Hírlap CD09).
3. (Irodt) ’szabálytalan, a belső arányokat (szándékosan) megbontó 〈megoldás, szövegkezelés, motívum stb.〉, ill. ilyen elemeket tartalmazó 〈(mű)alkotás, szöveg〉’ ❖ hamis, disszonáns motívum (1910 Karinthy Frigyes CD10) | Nem voltak olyan formai élményei [ti. Erdélyi Józsefnek], mik disszonánssá tették volna művészetének egységét (1938 Szegi Pál 9647001, 18) | disszonáns rímeivel (1966 Rába György CD53) | Kahána Mózes disszonáns szerelmes verseinek (1982 Ónodi László 2028007, 276) | felbukkan némi disszonáns elem az ábrázolás tárgyában (1990 A magyar irodalom története CD53) | [Nagy László és Juhász Ferenc] vitte diadalra Bartók Béla zenéjének zseniálisan disszonáns kompozíciós elveit (1993 A magyarság kézikönyve CD06).
Vö. ÉrtSz.; ÉKsz.; IdSz.