disztichon fn 4A1 (Irodt)

’〈a klasszikus időmértékes verselésben:〉 kötött képletű kétsoros periódus, amely egy (daktilikus) hexameterből és egy pentameterből áll’ ❖ [Ráday] azt óhajtja, hogy Ódákat, Énekeket, Pásztori Dalokat ’s hexametert, ’s distichont merjek [írni] (1786 Kazinczy Ferenc C2554, 120) | az egyetlen distichonból állható epigramm (1860 Szemere Pál 8439015, 110) | Antik formájú verselésünk főtipusa ez epikai időszakban a hexameter; másik kiemelkedő forma a distichon, mely szintén Vörösmarty kezei közt érte el kiképződése netovábbját s az epigrammköltés akkori virágzása mellett bő alkalmazást nyert (1889 Négyesy László 8329004, 168) | ezt én magyarra fordítottam, persze disztichonban (1939 Radnóti Miklós 9543003, 27) | A hét disztichonból álló ünnepi költeményt (1966 Karner Károly CD52) | Disztichonokban szólal meg például Vörösmarty Mihály A Guttenberg-albumba és Kölcsey Ferenc Huszt című epigrammája (1997 Magyar nyelv és irodalom CD13).

a. ’ilyen versformában írt, ilyen sorpár(ok)ból álló vers’ ❖ az Anthologiának eggyetlen eggy Felyűlírása sincs, a’ mi az én lelkemet úgy megtudta volna hatni, mint az a’ harmadik distichon, a’ mellyet Gőthe írt a’ vízbe veszett Braunschweigi Leopoldra (1806 Kazinczy Ferenc C2557, 327) | egy ötven sorból álló hibátlan magyar disztichonnal felköszöntöttem (1867 Tolnai Lajos C4213, 103) | Egy disztichont kaptam Delphiből, versnek ugyan nem valami híres, de jóslatnak biztató (1931 Herczeg Ferenc 9241006, 86) | [Goethe és Schiller] egymást serkentve fogalmazták meg polemikus disztichonjaikat, amelyek Xéniák c. 1797-ben [jelentek meg] (1999 MagyarNagyLex. C5821, 677).

Sz: disztichonos.

Vö. ÉrtSz.; ÉKsz.; IdSz.

disztichon főnév 4A1 (Irodt)
〈a klasszikus időmértékes verselésben:〉 kötött képletű kétsoros periódus, amely egy (daktilikus) hexameterből és egy pentameterből áll
[Ráday] azt óhajtja, hogy Ódákat, Énekeket, Pásztori Dalokat ’s hexametert, ’s distichont merjek [írni]
(1786 Kazinczy Ferenc)
az egyetlen distichonból állható epigramm
(1860 Szemere Pál)
Antik formájú verselésünk főtipusa ez epikai időszakban a hexameter; másik kiemelkedő forma a distichon, mely szintén Vörösmarty kezei közt érte el kiképződése netovábbját s az epigrammköltés akkori virágzása mellett bő alkalmazást nyert
(1889 Négyesy László)
ezt én magyarra fordítottam, persze disztichonban
(1939 Radnóti Miklós)
A hét disztichonból álló ünnepi költeményt
(1966 Karner Károly)
Disztichonokban szólal meg például Vörösmarty Mihály A Guttenberg-albumba és Kölcsey Ferenc Huszt című epigrammája
(1997 Magyar nyelv és irodalom)
a.
ilyen versformában írt, ilyen sorpár(ok)ból álló vers
az Anthologiának eggyetlen eggy Felyűlírása sincs, a’ mi az én lelkemet úgy megtudta volna hatni, mint az a’ harmadik distichon, a’ mellyet Gőthe írt a’ vízbe veszett Braunschweigi Leopoldra
(1806 Kazinczy Ferenc)
egy ötven sorból álló hibátlan magyar disztichonnal felköszöntöttem
(1867 Tolnai Lajos)
Egy disztichont kaptam Delphiből, versnek ugyan nem valami híres, de jóslatnak biztató
(1931 Herczeg Ferenc)
[Goethe és Schiller] egymást serkentve fogalmazták meg polemikus disztichonjaikat, amelyek Xéniák c.címmel 1797-ben [jelentek meg]
(1999 MagyarNagyLex.)
Sz: disztichonos
Vö. ÉrtSz.; ÉKsz.; IdSz.

Beállítások