disztingvált mn 12A (vál)
1. ’előkelő, finom (modorú), ápolt (megjelenésű) 〈személy, csoport〉’ ❖ A mylord különben igen jeles distingvált ember. Ha lóversenyen, vagy agárfuttatáson nincs, mindig Fiamminánál van (1859 Vasárnapi Újság CD56) | ők [ti. az egyszerű, tisztességes asszonyok] szebbek, tisztábbak, kívánatosabbak, disztingváltabbak s odaadóbbak, mint az olyan nők s az olyan nők mégis jobban le tudják kötni a férjeiket (1903 Ady Endre CD0801) | ez az intelligens, disztingvált, rezerváltan konzervatív közönség tűzbe jött, lelkesedett és tapsolt Bartók Béla különös, háborgó muzsikájának (1928 Soproni Szemle CD52) | Fiatal pincérek látják el a tömeget, a fehér hajú disztingvált főúrra semmi szükség az asztalok között (1988 Lengyel Péter 9397006, 151) | a dühös ember egyelőre csöndes és disztingvált. Talán a hely szelleme teszi (1998 Magyar Hírlap CD09).
1a. ’ilyen emberre jellemző 〈személyiség, megnyilvánulás, megjelenés stb.〉’ ❖ Oly distinguált kinézése van (1864 Kipfelhauser naptára C2645, 78) | finom disztingvált modora általánosan megnyerte a közönség tetszését (1883 Mikszáth Kálmán CD04) | a disztingvált mosolyok, a halkra fogott, soknyelvű társalgás elzsongította (1977 Kertész Imre² CD41) | [Léda] érdekes, zárkózott és disztingvált egyénisége föltűnést keltett a váradi társaságban (1980 Kovalovszky Miklós 9362001, 54) | Mindenhová percre pontosan érkezett, disztingváltan társalgott, s ugyanezt várta el a hozzá érkezőktől (1996 Magyar Hírlap CD09).
2. ’finom, választékos, visszafogott(an ízléses) 〈dolog〉’ ❖ közülünk még többen is ily distingvált helyekről nézhették Goethe Torquato Tassojának mintaszerű előadását (1893 Thewrewk Emil C4133, 212) | akik megálmodnak valami nagyon nemeset: büszkét, egyszerűt, disztingváltat (1908 Fenyő Miksa CD10) | [az egész darabnak] a stílusa disztingvált, mindig érezzük az író okosságát és tapintatát (1930 Schöpflin Aladár CD10) | a daraboknak a zenéje, amelyekben ön [ti. Vikidál Gyula] játszik, disztingváltabb, mint az a zene, ami a koncertjein szól (1994 Magyar Hírlap CD09).
Vö. ÉrtSz.; TESz. disztingvál; ÉKsz.; SzT.; IdSz.