disztingvált mn 12A (vál)

1. ’előkelő, finom (modorú), ápolt (megjelenésű) 〈személy, csoport〉’ ❖ A mylord különben igen jeles distingvált ember. Ha lóversenyen, vagy agárfuttatáson nincs, mindig Fiamminánál van (1859 Vasárnapi Újság CD56) | ők [ti. az egyszerű, tisztességes asszonyok] szebbek, tisztábbak, kívánatosabbak, disztingváltabbak s odaadóbbak, mint az olyan nők s az olyan nők mégis jobban le tudják kötni a férjeiket (1903 Ady Endre CD0801) | ez az intelligens, disztingvált, rezerváltan konzervatív közönség tűzbe jött, lelkesedett és tapsolt Bartók Béla különös, háborgó muzsikájának (1928 Soproni Szemle CD52) | Fiatal pincérek látják el a tömeget, a fehér hajú disztingvált főúrra semmi szükség az asztalok között (1988 Lengyel Péter 9397006, 151) | a dühös ember egyelőre csöndes és disztingvált. Talán a hely szelleme teszi (1998 Magyar Hírlap CD09).

1a. ’ilyen emberre jellemző 〈személyiség, megnyilvánulás, megjelenés stb.〉’ ❖ Oly distinguált kinézése van (1864 Kipfelhauser naptára C2645, 78) | finom disztingvált modora általánosan megnyerte a közönség tetszését (1883 Mikszáth Kálmán CD04) | a disztingvált mosolyok, a halkra fogott, soknyelvű társalgás elzsongította (1977 Kertész Imre² CD41) | [Léda] érdekes, zárkózott és disztingvált egyénisége föltűnést keltett a váradi társaságban (1980 Kovalovszky Miklós 9362001, 54) | Mindenhová percre pontosan érkezett, disztingváltan társalgott, s ugyanezt várta el a hozzá érkezőktől (1996 Magyar Hírlap CD09).

2. ’finom, választékos, visszafogott(an ízléses) 〈dolog〉’ ❖ közülünk még többen is ily distingvált helyekről nézhették Goethe Torquato Tassojának mintaszerű előadását (1893 Thewrewk Emil C4133, 212) | akik megálmodnak valami nagyon nemeset: büszkét, egyszerűt, disztingváltat (1908 Fenyő Miksa CD10) | [az egész darabnak] a stílusa disztingvált, mindig érezzük az író okosságát és tapintatát (1930 Schöpflin Aladár CD10) | a daraboknak a zenéje, amelyekben ön [ti. Vikidál Gyula] játszik, disztingváltabb, mint az a zene, ami a koncertjein szól (1994 Magyar Hírlap CD09).

Vö. ÉrtSz.; TESz. disztingvál; ÉKsz.; SzT.; IdSz.

disztingvált melléknév 12A (vál)
1.
előkelő, finom (modorú), ápolt (megjelenésű) 〈személy, csoport〉
A mylord különben igen jeles distingvált ember. Ha lóversenyen, vagy agárfuttatáson nincs, mindig Fiamminánál van
(1859 Vasárnapi Újság)
ők [ti. az egyszerű, tisztességes asszonyok] szebbek, tisztábbak, kívánatosabbak, disztingváltabbak s odaadóbbak, mint az olyan nők s az olyan nők mégis jobban le tudják kötni a férjeiket
(1903 Ady Endre)
ez az intelligens, disztingvált, rezerváltan konzervatív közönség tűzbe jött, lelkesedett és tapsolt Bartók Béla különös, háborgó muzsikájának
(1928 Soproni Szemle)
Fiatal pincérek látják el a tömeget, a fehér hajú disztingvált főúrra semmi szükség az asztalok között
(1988 Lengyel Péter)
a dühös ember egyelőre csöndes és disztingvált. Talán a hely szelleme teszi
(1998 Magyar Hírlap)
1a.
ilyen emberre jellemző 〈személyiség, megnyilvánulás, megjelenés stb.〉
Oly distinguált kinézése van
(1864 Kipfelhauser naptára)
finom disztingvált modora általánosan megnyerte a közönség tetszését
(1883 Mikszáth Kálmán)
a disztingvált mosolyok, a halkra fogott, soknyelvű társalgás elzsongította
(1977 Kertész Imre²)
[Léda] érdekes, zárkózott és disztingvált egyénisége föltűnést keltett a váradi társaságban
(1980 Kovalovszky Miklós)
Mindenhová percre pontosan érkezett, disztingváltan társalgott, s ugyanezt várta el a hozzá érkezőktől
(1996 Magyar Hírlap)
2.
finom, választékos, visszafogott(an ízléses) 〈dolog〉
közülünk még többen is ily distingvált helyekről nézhették Goethe Torquato Tassojának mintaszerű előadását
(1893 Thewrewk Emil)
akik megálmodnak valami nagyon nemeset: büszkét, egyszerűt, disztingváltat
(1908 Fenyő Miksa)
[az egész darabnak] a stílusa disztingvált, mindig érezzük az író okosságát és tapintatát
(1930 Schöpflin Aladár)
a daraboknak a zenéje, amelyekben ön [ti. Vikidál Gyula] játszik, disztingváltabb, mint az a zene, ami a koncertjein szól
(1994 Magyar Hírlap)
Vö. ÉrtSz.; TESz. disztingvál; ÉKsz.; SzT.; IdSz.

Beállítások