disztinkció (1A) l. distinkció

distinkció fn 1Adisztinkció

1. (/vál) ’〈két v. több hasonló, de vmely tekintetben v. mértékben egymástól elütő dolog, jelenség, élőlény minőségére, értékére, jellegére vonatkoztatva:〉 eltérés, különbség’ ❖ pap és szamár közt nagy a distinctio (1802 Verstár CD01) | a fentjelzett finomabb distinctiót statistikailag kitüntetni lehetlen (1873 Keleti Károly 8233005, 70) | oly finom disztinkció választja el a megmutatkozást a megmutogatástól (1931 Török Sophie CD10) | Zsámbéki Gábor modern ruhás Revizorának tervezői munkájában viszont az a hiba, hogy eltörli a szükséges társadalmi distinkciókat (1989 Szántó Judit ford.–Taylor 2046016, 46).

2. (/vál) ’〈két v. több hasonló, de vmely tekintetben v. mértékben egymástól elütő dolog, jelenség stb. minőségére, jellegére vonatkoztatva:〉 elkülönítés, különválasztás, megkülönböztetés’ ❖ Illyen filozofiai Distinctiók nem minden fitzkótól sülhetnek (1815 Kölcsey Ferenc–Szemere Pál C2801, 50) | az egység s mondhatnám azonosság tárgyilag oly mértékű, hogy csaknem fölöslegesnek tűnik föl a szerzők megkülönböztetése, – ha három körűlmény nem adna fontosságot a distinctiónak (1877 Salamon Ferenc CD57) | a javaslat megint beletéved a sok disztinkczióba (1904 Pénz és Föld 2111001, 3) | Farkas Gyula a nemzedék-elméletből indul ki: finom disztinkcióval három nemzedéket különböztet meg a tárgyául vett harminc évben (1932 Schöpflin Aladár CD10) | meglehetősen nehéz a szemiotikai distinkciót megtenni megnyugtató pontossággal a nyelvi kifejezés, annak szemantikai tartalma és a referens között, amire a beszélő utal a kifejezés segítségével (1999 Lovász Irén CD48).

2a. (rég)(megkülönböztetett) figyelem, figyelmesség, tisztelet (vki iránt), ill. ennek vmilyen jele’ ❖ Hogy oly jó mulatságod volt Váczon s oly különös distingtióval volt hozzád az Szalpek püspök, nagyon örvendek (1775 Magyar történeti életrajzok CD55) | Jósika tehát elbúcsuzék Vármegyéjétől. Előre megtanitá a’ Vármegye Nagyjait, hogy én ott leszek, fogadjanak distinctiókkal (1816 Kazinczy Ferenc C4940, 250) | nemcsak megbántva nem érzem magamat, […] de egész háladattal veszem ezen személyemre árasztott nagy distinctiót (1857 Széchenyi István CD1501) | [a] különböző foglalkozások közül a katonáé kivételes disztinkcióra tarthat számot (1913 Ambrus Zoltán C0606, 329).

3. (rég)(viselkedésben, beszédben, külső formákban megnyilvánuló) választékosság, kifinomultság’ ❖ a jó izlés s a distinctio parfumje lebegi át, a nem annyira büvös, mint inkább nagyon prózai, goromba porfelhők mögött épülő „kasinót.” (1860 Vasárnapi Újság CD56) | Debrecenben kifejlődött már a haladás külsőségének utánzása, de a distinctiótól még nagyon messze vagyunk (1899 Ady Endre C0534, 128) | Tetszik neki a prédikátor ragyogó, intelligens szeme, modorának disztinkcziója, szeretetreméltósága és vidám, jó arcza (1913 Ambrus Zoltán C0606, 244) | a kilencvenes évek magyar polgárembere különös disztinkciónak, az európaiság bélyegének tartotta, ha jól tudott franciául (1921 Schöpflin Aladár CD10).

4. (kissé rég, Kat, átv is) ’vmely hivatásban betöltött rang, pozíció, ill. az ezt jelölő rangjelzés’ ❖ előkelő állású, a társadalom vezető rétegéből való ember, egyetemi tanár, akadémiai rendes tag, volt és talán leendő országgyűlési képviselő s még egy csomó más politikai, tudományos és társadalmi disztinkció viselője (1916 Schöpflin Aladár CD10) | rajta van már a disztinkció: az Athenaeum avatta költővé (1917 Schöpflin Aladár 9590005, 72) | Minden olyan egyházi cím és distinkció, mely nem alapul egyházirenden, tanulmányi képesítésen, joghatóságon vagy egyházi funkción, Magyarország területén ezzel megszűnik (1945 Századok CD58) | Akkor először Virágh főtörzsőrmester a distinkciótól fosztja meg, lefokozza, letépi a váll-lapokat (1990 …én nem vállaltam a statáriumot! 1086001, 22).

5. ’Vmely mű (felépítésének) meghatározott szempont szerint történő tagolása, részekre bontása, ill. a felosztás eredményéül kapott vmely rész.’

5a. (Irodt) ’〈a klasszikus retorikában:〉 a téma fő gondolatok szerinti tagolása, ill. egy-egy rész lényegének tömör összefoglalása’ ❖ Distinctio (lat.) a. m. elkülönítés, szétválasztás, szónoklatban az okok és érvek helyes és világos beosztása (1893 PallasLex. CD02) | beszédek főbb gondolatait, „kulcsát” (clavis) előre jelző s vers-jellegű sorokban összefoglaló ún. distinctiókat három ízben magyar fordításban is közli (1964 Klaniczay Tibor CD53) | a papságnak szóló különböző előírások következnek – elsősorban a 11–15 r. rituális distinkcióiban, hogy különbséget tudjanak tenni a szent és profán, a rituálisan tiszta és tisztátalan között (1996 Katolikus Biblia ford. CD1201) | A delet [mint az örök élet allegóriáját] öt rímes distinctióval írja le a szerző (1999 Madas Edit CD40).

5b. (Zene) ’vmely mű meghatározott része, külön egysége’ ❖ Disztinkciók (distinctio) a gregorián dallamoknak (pl. zsoltár-intonációknak) a szöveg értelmi tagozódását követő apró szakaszai (1930 ZeneiLex. CD49) | [Odo zeneesztétikájának tárgya többek között] a frázisok és ezek összetétele distinctiókká, a distinctiók összeállása teljes formává (1931 ZeneiLex. CD49).

Vö. ÉKsz. disztinkció; IdSz. disztinkció

disztinkció lásd distinkció
distinkció főnév 1A
disztinkció 1A
1. (/vál)
〈két v. több hasonló, de vmely tekintetben v. mértékben egymástól elütő dolog, jelenség, élőlény minőségére, értékére, jellegére vonatkoztatva:〉 eltérés, különbség
pap és szamár közt nagy a distinctio
(1802 Verstár)
a fentjelzett finomabb distinctiót statistikailag kitüntetni lehetlen
(1873 Keleti Károly)
oly finom disztinkció választja el a megmutatkozást a megmutogatástól
(1931 Török Sophie)
Zsámbéki Gábor modern ruhás Revizorának tervezői munkájában viszont az a hiba, hogy eltörli a szükséges társadalmi distinkciókat
(1989 Szántó Judit ford.Taylor)
2. (/vál)
〈két v. több hasonló, de vmely tekintetben v. mértékben egymástól elütő dolog, jelenség stb. minőségére, jellegére vonatkoztatva:〉 elkülönítés, különválasztás, megkülönböztetés
Illyen filozofiai Distinctiók nem minden fitzkótól sülhetnek
(1815 Kölcsey Ferenc–Szemere Pál)
az egység s mondhatnám azonosság tárgyilag oly mértékű, hogy csaknem fölöslegesnek tűnik föl a szerzők megkülönböztetése, – ha három körűlmény nem adna fontosságot a distinctiónak
(1877 Salamon Ferenc)
a javaslat megint beletéved a sok disztinkczióba
(1904 Pénz és Föld)
Farkas Gyula a nemzedék-elméletből indul ki: finom disztinkcióval három nemzedéket különböztet meg a tárgyául vett harminc évben
(1932 Schöpflin Aladár)
meglehetősen nehéz a szemiotikai distinkciót megtenni megnyugtató pontossággal a nyelvi kifejezés, annak szemantikai tartalma és a referens között, amire a beszélő utal a kifejezés segítségével
(1999 Lovász Irén)
2a. (rég)
(megkülönböztetett) figyelem, figyelmesség, tisztelet (vki iránt), ill. ennek vmilyen jele
Hogy oly jó mulatságod volt Váczon s oly különös distingtióval volt hozzád az Szalpek püspök, nagyon örvendek
(1775 Magyar történeti életrajzok)
Jósika tehát elbúcsuzék Vármegyéjétől. Előre megtanitá a’ Vármegye Nagyjait, hogy én ott leszek, fogadjanak distinctiókkal
(1816 Kazinczy Ferenc)
nemcsak megbántva nem érzem magamat, […] de egész háladattal veszem ezen személyemre árasztott nagy distinctiót
(1857 Széchenyi István)
[a] különböző foglalkozások közül a katonáé kivételes disztinkcióra tarthat számot
(1913 Ambrus Zoltán)
3. (rég)
(viselkedésben, beszédben, külső formákban megnyilvánuló) választékosság, kifinomultság
a jó izlés s a distinctio parfumje lebegi át, a nem annyira büvös, mint inkább nagyon prózai, goromba porfelhők mögött épülő „kasinót.”
(1860 Vasárnapi Újság)
Debrecenben kifejlődött már a haladás külsőségének utánzása, de a distinctiótól még nagyon messze vagyunk
(1899 Ady Endre)
Tetszik neki a prédikátor ragyogó, intelligens szeme, modorának disztinkcziója, szeretetreméltósága és vidám, jó arcza
(1913 Ambrus Zoltán)
a kilencvenes évek magyar polgárembere különös disztinkciónak, az európaiság bélyegének tartotta, ha jól tudott franciául
(1921 Schöpflin Aladár)
4. (kissé rég, Kat, átv is)
vmely hivatásban betöltött rang, pozíció, ill. az ezt jelölő rangjelzés
előkelő állású, a társadalom vezető rétegéből való ember, egyetemi tanár, akadémiai rendes tag, volt és talán leendő országgyűlési képviselő s még egy csomó más politikai, tudományos és társadalmi disztinkció viselője
(1916 Schöpflin Aladár)
rajta van már a disztinkció: az Athenaeum avatta költővé
(1917 Schöpflin Aladár)
Minden olyan egyházi cím és distinkció, mely nem alapul egyházirenden, tanulmányi képesítésen, joghatóságon vagy egyházi funkción, Magyarország területén ezzel megszűnik
(1945 Századok)
Akkor először Virágh főtörzsőrmester a distinkciótól fosztja meg, lefokozza, letépi a váll-lapokat
(1990 …én nem vállaltam a statáriumot!)
5.
Vmely mű (felépítésének) meghatározott szempont szerint történő tagolása, részekre bontása, ill. a felosztás eredményéül kapott vmely rész.
5a. (Irodt)
〈a klasszikus retorikában:〉 a téma fő gondolatok szerinti tagolása, ill. egy-egy rész lényegének tömör összefoglalása
Distinctio (lat.latin) a. m.annyi mint elkülönítés, szétválasztás, szónoklatban az okok és érvek helyes és világos beosztása
(1893 PallasLex.)
beszédek főbb gondolatait, „kulcsát” (clavis) előre jelző s vers-jellegű sorokban összefoglaló ún. distinctiókat három ízben magyar fordításban is közli
(1964 Klaniczay Tibor)
a papságnak szóló különböző előírások következnek – elsősorban a 11–15 r.rész rituális distinkcióiban, hogy különbséget tudjanak tenni a szent és profán, a rituálisan tiszta és tisztátalan között
(1996 Katolikus Biblia ford.)
A delet [mint az örök élet allegóriáját] öt rímes distinctióval írja le a szerző
(1999 Madas Edit)
5b. (Zene)
vmely mű meghatározott része, külön egysége
Disztinkciók (distinctio) a gregorián dallamoknak (pl.például zsoltár-intonációknak) a szöveg értelmi tagozódását követő apró szakaszai
(1930 ZeneiLex.)
[Odo zeneesztétikájának tárgya többek között] a frázisok és ezek összetétele distinctiókká, a distinctiók összeállása teljes formává
(1931 ZeneiLex.)
Vö. ÉKsz. disztinkció; IdSz. disztinkció

Beállítások