alélt mn-i ign és mn (vál v. irod)

I. mn-i ign → alél.

II. mn 12A

1. ’ájulás- v. alvásszerű állapotban levő 〈személy〉’ ❖ ’S tsak szomorún egyedűl bujdossa vilagi futását Mint az alélt utázó az Oroszlán durva hazáját (1804 u. Berzsenyi Dániel 8054060, 72) | csak egyszer nyissa még szemeit fel a’ szép alélt Halandó (1824 Aurora C0032, 54) | olyan alélt és mozdulatlan, hogy tán holtnak vélik (1933 Babits Mihály C0695, 397).

2. (átv is) ’erejét vesztett, (el)gyengült, bágyadt, ill. gyengeségre, bágyadtságra valló’ ❖ Hasztalanul csalogatta reményünk csillaga, tündér Boldogság képével, alélt szívünket (1792 Batsányi János C0883, 51) | Malvin vőlegénye karján kereng, láttam a csókoktól kipirult arcot, láttam a bágyadt alélt szemeket (1857 Vadnay Károly 8501001, 166) | Az a csekélyke kis alélt szikra […] kiesett az utszéli száraz avarra (1895 Tanos Pál C4089, 26) | Hajókürt a partról – a reggeli komp alélt kürtje – végső ébredés (1980 Sebeők János 1139001, 88).

3. ’kókadt, fonnyadt, tikkadt 〈növény〉’ ❖ Gyöngy harmat alélt ligetekre leszáll (1833 Péczely József C2886, 114) | A szegény alélt virágot Fölviditja a harmat (1856 Lévay József C2913, 61) | Ha hév napon langy eső húll, Alélt virág üdűl, ujúl (1892 Lévay József ford.–Burns C2914, 225) | A rózsa már aléltan ing a száron (1915 Turóczi-Trostler József CD10).

Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.; ÚMTsz.

alélt melléknévi igenév és melléknév (vál v. irod)
I. melléknévi igenévalél
II. melléknév 12A
1.
ájulás- v. alvásszerű állapotban levő 〈személy〉
’S tsak szomorún egyedűl bujdossa vilagi futását Mint az alélt utázó az Oroszlán durva hazáját
(1804 u. Berzsenyi Dániel)
csak egyszer nyissa még szemeit fel a’ szép alélt Halandó
(1824 Aurora)
olyan alélt és mozdulatlan, hogy tán holtnak vélik
(1933 Babits Mihály)
2. (átv is)
erejét vesztett, (el)gyengült, bágyadt, ill. gyengeségre, bágyadtságra valló
Hasztalanul csalogatta reményünk csillaga, tündér Boldogság képével, alélt szívünket
(1792 Batsányi János)
Malvin vőlegénye karján kereng, láttam a csókoktól kipirult arcot, láttam a bágyadt alélt szemeket
(1857 Vadnay Károly)
Az a csekélyke kis alélt szikra […] kiesett az utszéli száraz avarra
(1895 Tanos Pál)
Hajókürt a partról – a reggeli komp alélt kürtje – végső ébredés
(1980 Sebeők János)
3.
kókadt, fonnyadt, tikkadt 〈növény〉
Gyöngy harmat alélt ligetekre leszáll
(1833 Péczely József)
A szegény alélt virágot Fölviditja a harmat
(1856 Lévay József)
Ha hév napon langy eső húll, Alélt virág üdűl, ujúl
(1892 Lévay József ford.Burns)
A rózsa már aléltan ing a száron
(1915 Turóczi-Trostler József)
Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.; ÚMTsz.

Beállítások