dobban tn ige 1a8
1. (tárgyragos határozóval is) ’(vmihez) ütődéstől egyszeri tompa, mély hangot ad, ill. sorozatos ütődésektől ilyen hangot kezd adni vmi’ ❖ Hát a’ föld meſzſzirl lábom alatt dobban (1794 Farkas András 7333004, 21) | A kalapács dübörg, dobban (1879 Vészi József C4464, 118) | [a fegyverek] egyszerre dobbannak a földhöz (1915 Kertész István CD10) | nagyot dobbant a kugligolyó (1922 Krúdy Gyula CD54) | Elől dobbant a palló, kattant a kiskapu. A gyerek rohant be az újsággal (1963 Rónay György 9573001, 242).
1a. (irod) ’〈ütőhangszer〉 tompa, mély hangon megszólal’ ❖ Zúg a csatalárma Dobban a dob (1859 Thaly Kálmán C4129, 185) | Roppan a kisdob, dobban a nagydob (1923 Harsányi Zsolt CD10) | dobbant a dob, mint a mennydörgés és nyomban megharsantak a trombiták (1932 Sinkó Ervin CD10).
1b. ’〈ember, állat (lába)〉 járás közben, ill. 〈lépés〉 tompán koppanó hangot kelt’ ❖ lépte dobban (1875 Dóczi Lajos 8108009, 71) | Ismét recsegett a lépcső, most gyorsabban dobbantak a léptek, egész közelről (1917 Déry Tibor CD10) | Dobbanva járt, nagy zajt ütött, az ajtót sarkig kitárta, hogy odabenn hallják, amint a csapból ereszti a vizet (1932 Hamvas H. Sándor CD10) | nézte a hosszú sorokban elvonuló, súlyosan dobbanó lábakat (1933–1938 Déry Tibor 9107007, 171) | hirtelen megugró csikó patája dobban a földön (1964 Sánta Ferenc 9585001, 127).
2. (tárgyragos határozóval is) ’〈szív〉(a szokásosnál erősebben) üt’ ❖ Imre! – egyet dobban szivem, ha nevezlek (1781 Ányos Pál CD01) | Ah mint dobban e’ szegény sziv! (1835 Bajza József 8021020, 152) | Grillusz úr szíve egy csöndeset s utána hármat erőset dobbant (1917 Tersánszky Józsi Jenő CD10) | A világ népeinek szíve ma már nem dobban együtt az orosz elnökkel (1995 Magyar Hírlap CD09).
2a. (rég) ’erős félelem, ijedtség testi jeleit kezdi mutatni vki’ ❖ dobbant [=] döbbent, remegett, reszketett (1784 Kisded szótár C0815, 17) | A török dobbanva nézi A höslány mozdúlatát (1823 Kölcsey Ferenc 8253014, 109) | Dobbanni v. döbbenni, megijedni; erschrecken (1834 Szófüzér C2854, 17).
3. (rég, irod) ’puffanva esik, zuhan vhova vki, vmi’ ❖ Ég rakás fára teste miként dobbant (1796 Gvadányi József C1923, 126) | [a sírban] a föld reájok dobbant (1849 Arany János C0646, 108) | Gutaütéssel dobbant [Ábris úr] a földre s hebegve reszketett (1904 Móricz Zsigmond C3231, 20) | puha ritmusokban dobban a gesztenye a pázsitra (1913 Laczkó Géza CD10).
3a. (rég) ’〈ember, állat〉 hirtelen, nagy lendülettel veti magát vhova, vetődik vkire, vmire’ ❖ Mint mikor a’ farkas a’ vadászra dobban (1801 Perecsényi Nagy László C3476, 269) | Százezer jó hún levente Lábra kél, és lóra dobban (1861 Thaly Kálmán C4128, 74) | Egyszerre csak nagy erővel reám dobban [a kutyám] (1890 Az Osztrák–Magyar Monarchia ford. CD21).
4. (irod, átv is) ’vhova lépve, toppanva váratlanul, hirtelen megjelenik vhol’ ❖ Három vasas német a’ szobába dobban, Két tzigány hegedűlt ezek utánn nyomban (1788 Gvadányi József C1936, 18) | eggy nagy ugrással melléjek dobbanván házoknak baráttya (1806 Verseghy Ferenc 8518008, 33) | [Kuthen vezér] rengő léptekkel a székely tanácsfők elé dobban (1882 Jókai Mór CD18) | még nem érte el azokat az eredményeket, miket magának kitűzött, hogy velük aztán nyilvánosság elé dobbanjon (1920 Tersánszky Józsi Jenő CD10) | A völgybe dobbant Ázsiának népe, Kürtök riogtak, s tűzcsóvák elébe Megkongatták a harangokat (1983 Tollas Tibor 9818016, 31).
Ö: fel~, le~, meg~, össze~.
ÖU: haza~, ki~, oda~, vissza~.
Sz: dobbanat.
Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. dobog; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz. dobbanik