dobogtat ige 5a8

1. ts ’〈szívet〉 gyorsabb dobogásra késztet, megdobogtat vmi, vki’ ❖ Komor jelenések, Rémítt képzések Dobogtatják szívemet (1811 Döme Károly ford.–Metastasio C1452, 166) | [Kisfaludy Sándor regéi és drámái] mindig ugyanazon érzéseket tükrözik vissza, melyek tulajdon keblét dobogtatták (1858 Arany János C6504, 510) | a hajdani Pest kisasszonyai és szívet dobogtató úrnői (1926 Krúdy Gyula CD54) | Öröm dobogtatta a szívem (1932 Kosztolányi Dezső 9359221, 187) | erősebb izgalom dobogtatta szívemet (1998 Magyar Hírlap CD09).

2. ts ’〈építményt v. annak talaját〉 lábainak ismétlődő hozzáütésével v. erőteljes lépteivel dönget(i), okozza, hogy dobogjon’ ❖ Az emberek bosszankodnak, az idegesebbek a padlót dobogtatják. De az sem használ semmit (1880 Mikszáth Kálmán CD04) | közeledik az „emberevő”, kinek emberfej helyett disznó vagy más állatfej van a vállán, újjak helyett karmai, lábak helyett patái vannak, melyek ugyancsak dobogtatják a földet (1889 Az Osztrák–Magyar Monarchia ford. CD21) | [A fiatalok] őrülten dobogtatják a padlót vesztüket érezve (1965 Czine Mihály CD53).

2a. tn ’(lábával) dobbant, ill. dobogva megy, szalad’ ❖ Rengett az egész főld, már úgy dobogtattunk (1834 Tiboldi István C4163, 24) | szemeit behunyja s dobogtat nagy csizmás lábával a zengő gitár üteme szerént (1882 Petelei István C3486, 102) | [A széki táncban] a zenészek elé kerülő pár szembenforgással dobogtat vagy rögtön forgásba indul (1981 NéprajziLex. CD47).

Ö: meg~.

ÖU: fel~.

Vö. CzF.; ÚMTsz.

dobogtat ige 5a8
1. tárgyas
〈szívet〉 gyorsabb dobogásra késztet, megdobogtat vmi, vki
Komor jelenések, Rémítt képzések Dobogtatják szívemet
(1811 Döme Károly ford.Metastasio)
[Kisfaludy Sándor regéi és drámái] mindig ugyanazon érzéseket tükrözik vissza, melyek tulajdon keblét dobogtatták
(1858 Arany János)
a hajdani Pest kisasszonyai és szívet dobogtató úrnői
(1926 Krúdy Gyula)
Öröm dobogtatta a szívem
(1932 Kosztolányi Dezső)
erősebb izgalom dobogtatta szívemet
(1998 Magyar Hírlap)
2. tárgyas
〈építményt v. annak talaját〉 lábainak ismétlődő hozzáütésével v. erőteljes lépteivel dönget(i), okozza, hogy dobogjon
Az emberek bosszankodnak, az idegesebbek a padlót dobogtatják. De az sem használ semmit
(1880 Mikszáth Kálmán)
közeledik az „emberevő”, kinek emberfej helyett disznó vagy más állatfej van a vállán, újjak helyett karmai, lábak helyett patái vannak, melyek ugyancsak dobogtatják a földet
(1889 Az Osztrák–Magyar Monarchia ford.)
[A fiatalok] őrülten dobogtatják a padlót vesztüket érezve
(1965 Czine Mihály)
2a. tárgyatlan
(lábával) dobbant, ill. dobogva megy, szalad
Rengett az egész főld, már úgy dobogtattunk
(1834 Tiboldi István)
szemeit behunyja s dobogtat nagy csizmás lábával a zengő gitár üteme szerént
(1882 Petelei István)
[A széki táncban] a zenészek elé kerülő pár szembenforgással dobogtat vagy rögtön forgásba indul
(1981 NéprajziLex.)
ÖU: feldobogtat
Vö. CzF.; ÚMTsz.

Beállítások