dolgos mn és fn 

I. mn 15A

1. (átv is) ’szorgalmasan, (szívesen,) sokat munkálkodó, jó munkabírású 〈személy〉, ill. (jellemzően) ilyen személyekből álló 〈csoport〉’ ❖ a’ böltseſséggel gazdag és dolgos Terméſzet mindenkor vagy Vezetője; vagy Tárſa-gyalánt vagyon ő nékie (1773 Szilágyi Sámuel² ford.–Wiegand C4022, b2[r]) | derék fiatal ember volt, a legdolgosabb, legügyesebb ács a környéken (1882 Mikszáth Kálmán CD04) | Lajos bátyád jó, dolgos családból való (1974 Szabó István² 2025011, 578) | Az esküvő után a menyasszony már új otthonába ment. A kapun belépve seprűt dobtak elé, ha lehajolt érte, úgy tartották, dolgos, tiszta asszony lesz (2000 Füvessy Anikó–Vadász István CD36).

1a. ’(sok) munkát végző, (jellemzően) munkavégzésre fogott, az ember számára hasznos tevékenységet végző 〈állat〉’ ❖ Dolgos barom lágy fekhelyére dőlhet (1885 Ábrányi Emil ford.–Byron C0509, 196) | Egy ló naponta 0·7–2·3 millió mkg. munkát végezhet. Kellner szerint a dolgos lovak napi táplálóanyagszükséglete 1000 kg. élősúlyra: 9–15 kg. keményítőérték (1915 RévaiNagyLex. C5708, 806) | [a földműves] szemében a jó háziállat értékes munkatárs. Ha megdühödik, lőccsel üti a lovát, ha összehangolódnak, kérges tenyerével megveregeti a lovacska nyakát s a dolgos jószág hálásan visszatekint rá (1934 Kassák Lajos CD10) | mi mindenre használták és használják hűséges, megbízható, éber barátunkat és társunkat – a türelmes, szerény, készséges, játékos, dolgos, farkcsóváló kutyát... (1995 Szinák János–Veress István CD59).

1b. ’〈test(rész)re mint a munkát végző, (szorgalmasan) dolgozó ember, ill. mint a sok munka, szorgos munkavégzés jelképére vonatkoztatva〉’ ❖ Végezzünk nagy tekintetű dolgos tagok! A henye gyomornak ne legyünk mindig rabjai. S imezt végezték [a fellázadt testrészek]: „Minthogy heverő a gyomor, És nem dolgozik, étel, ital ne adassék neki.” (1819 Virág Benedek ford.–Phaedrus CD01) | a sok dolgos kéz annyi vagyont hord házatokba, hogy képesek lesztek mindenkor megadni istennek a mi az Istené, a Császárnak a mi a Császáré (1856 Vasárnapi Újság CD56) | Mindenünket elrekvirálják. Minden dolgos kart elvisznek, árván marad az egész gazdaság (1919 Szabó Dezső 9623004, 245) | A dolgos test s az alkotó szellem, mondd, hogy törhetne egymás ellen? (1934 József Attila 9282106, 216) | dolgos kezű emberekhez (2000 Magyar Hírlap CD09).

1c. ’ilyen személyre valló, rá jellemző 〈viselkedés, életmód stb.〉’ ❖ betegeskedni kezdenek, könnyen el-fáradnak, és azért-is mulatják el a’ dolgos mozgáſt, hanem inkább tunyábbak és reſtebbek léſznek (1772 Marikovszky Márton ford.–Tissot C3033, 358) | [a börtönben] mindig kinyitottam az egész ajtót, hadd jusson be hozzájuk némi levegő, az edénycsörgés zsivaja, a dolgos sürgés-forgás némileg mégiscsak vidító látványa (1988 Kertész Imre² CD41) | [Márai polgára] dolgosan élt, könyvekkel körülbástyázva, hagyományaiból erőt merítve (2000 Magyar Hírlap CD09).

2. ’(szorgalmas) munkával töltött, munkás 〈időszak〉, ill. az a 〈helyzet, állapot〉, hogy vki (szorgalmasan) dolgozik’ ❖ Chynábann, Confútz’ Fiainak boldog orſzágábann, Lássuk, a’ dolgos rend van e ott homálybann (1789 Orczy Lőrinc 7249011, 151) | Munka nappal! este lakoma! Dolgos hétre innep napja! Légyen eztán jelszavad (1874 Szász Károly² ford.–Goethe C3842, 178) | Dolgos napok következtek (1933 Tamási Áron 9701003, 85) | Jedlik hosszú életpályáján, dolgos magányában egyidejűleg több feladattal foglalkozott (1974 Horváth Árpád CD30) | A nyugdíjak ma sem biztosítják megfelelően az időskorúak megélhetését, dolgos évtizedek után százezrek szorulnak családjuk támogatására (1997 Országgyűlési Napló CD62).

3. (rég v. nyj) ’(vmilyen) munkát végző, dolgozó, ill. vmilyen munkavégzésű 〈személy〉’ ❖ A’ dolgos emberek, kik ülve szoktak munkálkodni, tudtokon kivül is dallásra fakadván, ez által nem kevéssé tartatik fel egészségük (1834 Fillértár 8623002, 160) | Csinos leány, noha kissé görbe is a lába, mint a korán dolgos parasztleányoké szokott lenni (1910 Délmagyarország 2103001, 13) | A gyermekek turkáló ujjain még vígan perg a friss homok, de hívogatják őket már kötéseik mögül a tűkkel dolgos asszonyok (1937 Radnóti Miklós 9543107, 23) | Öregapám azt mondta, a lánynak nem szabad azt mondani: itt fáj, ott fáj, mert kicsúfolják a legények, hogy rossz dolgos (1975 Magyar néprajz CD47) | Az uradalomnak érdeke volt, hogy helyben, könnyen mozgatható, jó dolgos, szorgalmas munkásokat kapjon (1981 Varga Gyula CD52).

II. fn 4A (rég)

1. ’(vmilyen) munkát végző, dolgozó személy’ ❖ kérdé Fáraó király Josef attyafiait ...: Mi dolgosok vattok? Felelének: Juh Pásztorok vagyunk (1775 Molnár János C3198, 11) | [Stibor vajda] dolgosokat Rendelt ki, a’ kik útakat vágtak (1819 Kisfaludy Károly C2681, 38) | régebben nem ettek tányérból, hanem széles, öblös tálakból kanalazott az egész család. A dolgosok, mezei munkások, ma is úgy esznek többen egy tálból (1909 Malonyay Dezső CD07) | A nagygazda nemhogy a dógosait ki tudta vóna fizetni, még el kellött mönjön a kórházba, gyógyíttassa meg a karját (1953 e. Az eszös gyermök C6256, 48).

2. ’szorgalmasan, (szívesen,) sokat munkálkodó, jó munkabírású személy’ ❖ a mi kis körünkhöz nagyon különböző foglalkozásu és gondolkozásu emberek tartoztak: dolgosok és semmittevők […] pályakezdők és olyanok, a kik már czélhoz jutottak (1908 Ambrus Zoltán C0600, 106) | [Vancouverig] még nem bátorkodott el a mi kivándorlónk, itt nagyon kevés a munka, ide nem dolgosok, hanem kalandorok kellenek (1911 Pásztor Árpád 9519015, 222).

ÖE: ~méh.

Sz: dolgosság.

Vö. CzF. dolgos¹, dolgos²; ÉrtSz.; SzólKm.; TESz. dolog; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz. ~, dolgosember