dombor mn és fn (rég)
I. mn 14A5
1. ’gömbölydeden, púpszerűen kiemelkedő, domborodó 〈tárgy, képződmény, testrész〉’ ❖ némelly kenyér-sütk’ […] timsós vízzel dagaſztják-fel a téſztát, hogy a kenyerek domborabb légyen (1789 Mátyus István C3070, 217) | homor és dombor metszésü drágaköveket (1859 Vasárnapi Újság CD56) | Pál arcképe volt első, mit megpillantott bent, az a régi kép, az összevont szemölddel, magas, dombor homlokkal (1879 Mikszáth Kálmán CD04) | dombor kebled, ime, fénylik, akár a gyöngy (1922 József Attila CD01).
2. ’sík háttérből domborúan kiemelkedő 〈díszítés, mintázat〉, ill. ilyen mintázatot, formát létrehozó 〈tevékenység〉’ ❖ Hogy tova megy, lel aranysisakot domborra kiverve (1826 Vörösmarty Mihály 8524382, 81) | domboron kifaragott ökörfő (Moldova czimere) (1869 Orbán Balázs CD22) | [a kerámiafestésben az aranyozás francia eljárásánál] sárga, kemény zománccal festik a dombor díszítményeket és csak egyszer aranyozzák (1895 PallasLex. CD02) | [a fafaragók a tarisznya díszítéséhez] népies díszítő motivumokat faragnak; a bőrt megnedvesítik, rányomkodják a formákat s azok a tarisznya fedelén domboralakban maradnak meg (1911 Malonyay Dezső CD07).
2a. (ritk) ’anyagának sík hátteréből domborúan kiemelkedő, a formákat egy nézetben ábrázoló 〈műalkotás〉’ ❖ [a sírkövön a] bevésett üregben három dombor mellszobor van egymás mellett (1855 Vasárnapi Újság CD56).
II. fn 4A (rendsz. birtokszóként) (irod)
1. ’〈tárgynak, test(rész)nek, képződménynek stb.〉 lapos, púpszerű, kerekded domborulata, kidudorodása’ ❖ [pajzsa] domborát rozsdák feketítik (1815 Kazinczy Ferenc ford.–Macpherson C2528, 286) | [A Nap] végső sugárai most enyésznek az Erdős tetőjű halmok domborán (1821 Vörösmarty Mihály C4535, 65) | ingerlő domborral […] nevekedni kezdenek az emlők (1854 Vas Gereben nagy naptára C4388, 8) | Veszteg a vér, izmok dombora megfagy (1941 Dudás Kálmán 9116011, 26).
2. (ritk) ’anyagának sík hátteréből domborúan kiemelkedő, a formákat egy nézetben ábrázoló szobrászati alkotás; dombormű, relief’ ❖ a domborok tárgya […] tanulságos (1847 Magyar Szépirodalmi Szemle C3005, 96) | [a kolostor kerengőjének] domborokkal ékes párkányzatát magas korinthi oszlopok tartották (1847 Jósika Miklós C2404, 98).
J: domború.
ÖE: ~alak, ~faragás, ~faragvány, ~kép, ~mintás, ~véset.
Sz: dombordad.
Vö. CzF.; TESz. domború