döbbent¹ ts ige 4b3

1. (tárgy n. is) ’meglep, kül. megijeszt v. ámulásra késztet vkit’ ❖ ? a hold ezüstös világával az éjtszakai döbbentő órákat pillogtatja (1775 Kónyi János ford.–Gessner C2732, 2) | [A török] gyakran döbbenté a’ Kereszténységet (1790 A mostani török háborúnak rövid históriája C4318, 7) | Nem ijesztik, háborgatják, döbbentik, nem idézik el őt valóságos élő lehellő tekintetek (1842 Petrichevich Horváth Lázár C3518, 136) | – Szibéria! – kiáltott Hintáss Gyula, a messze és titokzatos fehérségekre intve, melyek a nyári hó kísértetiességével döbbentettek (1926 Babits Mihály 9014127, 87) | A könnyű kézzel verselő költő […] észreveszi a lét rejtett vagy halovány fényű, megfoghatatlan vagy néha látványos szépségeit, és ezeket a leghagyományosabb dalformában énekli meg – nem átütő erővel, nem döbbentő hatással, de kiegyensúlyozott színvonalon (2000 Új Könyvek CD29).

2. (tárgy n. is) döbbent vmire(váratlanul) a tudatára ébreszt, vmire ráeszméltet vkit’ ❖ Végig hitte kora minden hitét, végig tagadta minden tagadását. De mindent ilyen magára döbbentő átlátszósággal (1915 Szabó Dezső CD10) | faji meg társadalmi ellentétek vulkánján gondtalanul táncoló, evő-ivó társaságtól, amelyet a háború se tud felrázni, a valóságra döbbenteni (1956 Hódos György 2005046, 207) | [Illyés Gyula] 1514, 1848–49, 1861, 1944 magyar történelmi drámáit írta meg a múltat tisztázó és teremtő szándékkal, […] hogy jelenkori cselekvésünk felelősségére döbbentsen a múlt példáival (1990 Görömbei András CD53) | [Mészöly Miklós Az atléta halála című műve] az olvasót is a történés aktív részesévé teszi; kész megoldás és magyarázat helyett az apró dolgok realitására figyelmeztet, a „jelek”[,] a tárgyak, a környezet, a tájak jelentőségére döbbent (1998 Új Könyvek CD29).

2a. (rég) ’〈vmely érzést〉 előidéz, támaszt, ill. megrázó v. eszméltető erővel tár vki elé vmit’ ❖ Minden szellő fúvallatja a’ bokrokon ijjedést döbbentett [Schlauch] szorúlt szívébe (1824 Fáy András¹ C1724, 163) | mintha mindenkiben halálos rémületet akarna döbbenteni, ismételte: –Magyar vagyok, magyar vagyok! (1919 Szabó Dezső CD10) | A némber forrón és fájón kegyetlen Teremtő, rontó ösztönét, Te asszony elénk döbbented dús művészetedben, Pajkos játékosan, véres viharzón (1921 Juhász Gyula¹ C2454, 227) | Lenkei elénk döbbenti a mítikus ősemberiséget (1927 Szilágyi Géza CD10).

Ö: meg~, rá~.

Vö. CzF.

döbbent¹ tárgyas ige 4b3
1. (tárgy n. is)
meglep, kül. megijeszt v. ámulásra késztet vkit
?
a hold ezüstös világával az éjtszakai döbbentő órákat pillogtatja
(1775 Kónyi János ford.Gessner)
[A török] gyakran döbbenté a’ Kereszténységet
(1790 A mostani török háborúnak rövid históriája)
Nem ijesztik, háborgatják, döbbentik, nem idézik el őt valóságos élő lehellő tekintetek
(1842 Petrichevich Horváth Lázár)
– Szibéria! – kiáltott Hintáss Gyula, a messze és titokzatos fehérségekre intve, melyek a nyári hó kísértetiességével döbbentettek
(1926 Babits Mihály)
A könnyű kézzel verselő költő […] észreveszi a lét rejtett vagy halovány fényű, megfoghatatlan vagy néha látványos szépségeit, és ezeket a leghagyományosabb dalformában énekli meg – nem átütő erővel, nem döbbentő hatással, de kiegyensúlyozott színvonalon
(2000 Új Könyvek)
2. (tárgy n. is) döbbent vmire
(váratlanul) a tudatára ébreszt, vmire ráeszméltet vkit
Végig hitte kora minden hitét, végig tagadta minden tagadását. De mindent ilyen magára döbbentő átlátszósággal
(1915 Szabó Dezső)
faji meg társadalmi ellentétek vulkánján gondtalanul táncoló, evő-ivó társaságtól, amelyet a háború se tud felrázni, a valóságra döbbenteni
(1956 Hódos György)
[Illyés Gyula] 1514, 1848–49, 1861, 1944 magyar történelmi drámáit írta meg a múltat tisztázó és teremtő szándékkal, […] hogy jelenkori cselekvésünk felelősségére döbbentsen a múlt példáival
(1990 Görömbei András)
[Mészöly Miklós Az atléta halála című műve] az olvasót is a történés aktív részesévé teszi; kész megoldás és magyarázat helyett az apró dolgok realitására figyelmeztet, a „jelek”[,] a tárgyak, a környezet, a tájak jelentőségére döbbent
(1998 Új Könyvek)
2a. (rég)
〈vmely érzést〉 előidéz, támaszt, ill. megrázó v. eszméltető erővel tár vki elé vmit
Minden szellő fúvallatja a’ bokrokon ijjedést döbbentett [Schlauch] szorúlt szívébe
(1824 Fáy András¹)
mintha mindenkiben halálos rémületet akarna döbbenteni, ismételte: –Magyar vagyok, magyar vagyok!
(1919 Szabó Dezső)
A némber forrón és fájón kegyetlen Teremtő, rontó ösztönét, Te asszony elénk döbbented dús művészetedben, Pajkos játékosan, véres viharzón
(1921 Juhász Gyula¹)
Lenkei elénk döbbenti a mítikus ősemberiséget
(1927 Szilágyi Géza)
Vö. CzF.

Beállítások