döfköd ige 2c
1. ts ’(hegyes végű tárggyal, eszközzel) gyors, erőteljes mozdulattal többször egymás után megdöf, megszúr vkit, vmit’ ❖ [Fércz úr] a padlót döfködte fehér elefántcsontos botjával (1879 Mikszáth Kálmán CD04) | az ágyat döfködik szuronnyal (1919 Barta Lajos CD10) | Az ifiúr kedvetlenül döfködi villájával a krumplit, hallgat (1956 Lengyel József 9395006, 109) | újra meg kellett vénáznia a Kerekes bácsit, akinek valahol a „mélyben” lapulnak az erei, fél óráig kell döfködni, mire le lehet venni tőle néhány csepp vért (1989 Bólya Péter 1023008, 125).
1a. ’〈állat embert v. állatot〉(szarvával) többször egymás után erőteljes mozdulattal megbök (és megsebez)’ ❖ meglát két […] hegyet, melyek mint vivó kakasok és döfködő bakok egymás ellen dühöngnek (1853 Ipolyi Arnold C2172, 120) | Dániel megfogta a szakállát és húzta. A kecske mekegve döfködte szarvaival (1920 Déry Tibor CD10) | A juhok döfködik egymást (1998 Természet Világa CD50).
1b. (irod) ’〈lelkiismeret, rossz érzés stb.〉 bánt, gyötör vkit’ ❖ A fiatalokat döfködte a lelkiismeret, sejtették, hogy a világ sora ismét rosszra fordul (1936 Reményi József CD10) | De minél jobban megszokom az uj politurt [ti. a kibontakozó osztrák hazafiságot], annál inkább döfköd a megszokott hiányérzet (1937 Cs. Szabó László CD10) | szánni valóan döfködött a vád (1942 Örley István 9501001, 225).
2. ts ’〈hegyes végű tárgyat, eszközt〉 gyors, erőteljes mozdulattal többször egymás után beleszúr vmibe, vkibe’ ❖ Egyik injekció a másikat érte. Karjába, lábába vadul döfködték a tűket (1926 Komjáthy Aladár CD10) | az elefántok igen gyakran csak önkénytelen koptatási vágyból döfködik agyaraikat a földbe (1929 Az állatok világa ford. CD46) | a jeges szél ütötte-verte arcukat, éles szikrákat döfködött szemükbe (1952 Láng János 2051008, 30).
3. ts (ritk) ’〈testrészt〉 többször egymás után beléje mélyedve, beléje nyomódva (és ezzel fájdalmat okozva) szúr, bök vmi’ ❖ Ahova lépek, talpamat tarló döfködi kegyetlenül (1925 Sárközi György CD10).
4. ts ’(kézzel, ujjal, fejjel stb.) gyors, erőteljes mozdulattal többször egymás után megtaszít, meglök, taszigál, lökdös vkit, vmit’ ❖ egymást döfködték oldalba. – Ki az, aki beszél? (1883 Mikszáth Kálmán CD04) | Alvinczi aztán nyergelt, nyargalt a hintó után, térdével döfködte kifáradt lovát (1913 Krúdy Gyula CD54) | [a csikó] anyja hasát döfködte vidáman (1946–1949 Juhász Ferenc 9285010, 10) | a zöldségüzletek vidékiesek, és bennük vállkendős öreg nénik sokáig döfködhetik ujjukkal a káposztafejeket, hogy elég kemények-e (1960 Bernáth Aurél 9052001, 386).
5. tn (tárgyragos határozóval is) ’(hegyes végű tárggyal, ujjal stb.) többször egymás után gyors, erőteljes mozdulatokat tesz vki v. vmi irányába(, hogy megszúrja v. megbökje)’ ❖ görbe botjával nagyokat döfköd a padozatra (1871 Mikszáth Kálmán C3132, 21) | A szörnyek néztek egy darabig, aztán mind közelebb jöttek, körülfogtak és szarvaikkal döfködtek felém (1911 Nagy Zoltán CD10) | A poklot és mennyországot hívja igaza támogatására. Döfköd közben a hüvelykjével a szívetája felé (1930 Adorján Andor CD10) | [A nábob] megindult, maga elé döfködve gumivégű botjával (1957 Rónay György C3638, 92).
J: döfdös, döföd, döföl.
ÖU: meg~.
Vö. ÉrtSz.; TESz. döf; ÉKsz.