dögész fn 4B

1. (jelzőként is) (rég) ’elhullott állatok tetemével, döggel (is) táplálkozó állat, kül. hiéna’ ❖ [a bogarak közül] a dögész mint neve mutatja döggel táplálkozik, mondják, hogy ha kisebb döglött állatot talál, petéit abba rakja, s elássa (1845 Hanák János 8180002, 58) | Temetkezéstekűl, ti bősz szelindekek [ti. császári hadak], Helyet dögész vadak gyomrában leljetek (1848 Kossuth Hírlapja CD61) | hullával élő dögész (hyéna) (1859 Vasárnapi Újság CD56) | friss hullákon a lakmározó dögészek, varjak, hollók ezrei (1894 Herman Ottó C2085, 77).

2. (rég, ritk) ’állati tetemek eltakarításával foglalkozó személy; gyepmester’ ❖ Midőn egykor a’ Gyepimester egy parasztnak döglött lovát ki vivé, ’s szegény ember ön kárán siránkozék, imigy kérleli őt a’ dögész (1832 Lencsés József Antal ford. C2907, 29).

3. (rég, Kat, tréf) ’betegápoló v. sebesültszállító egészségügyi katona, szanitéc’ ❖ az egészségügyi csapatbeli katona csak „dögész(1892 Kacziány Géza C2471, 12) | dögísz […]; 4. egészségügyi katona; 5. kórházi szolgálatban kiképzett katona a gyalogságnál (1907 Magyar Nyelvőr C5965, 299) | – Hahó, dögészek! Ide a zászlós úrhoz! […] Elesettet kapartok be! (1937 Népszava jan. 14. C7505, 10).

4. (kissé rég, Isk, tréf) ’〈egyetemen:〉 orvostanhallgató, ill. a természettudományi kar (állattan szakos) hallgatója’ ❖ dögész, […] 1. orvostanhallgató, vagy 2. természetrajzszakos bölcsész (1907 Magyar Nyelvőr C5965, 299) | [Az Eötvös Collegiumban] rengeteget olvastunk, mindnyájan, még a dögészek is (1947 Keresztury Dezső 2055010, 68).

Vö. ÉrtSz.; TESz. dög; ÉKsz.; ÚMTsz.

dögész főnév 4B
1. (jelzőként is) (rég)
elhullott állatok tetemével, döggel (is) táplálkozó állat, kül. hiéna
[a bogarak közül] a dögész mint neve mutatja döggel táplálkozik, mondják, hogy ha kisebb döglött állatot talál, petéit abba rakja, s elássa
(1845 Hanák János)
Temetkezéstekűl, ti bősz szelindekek [ti. császári hadak], Helyet dögész vadak gyomrában leljetek
(1848 Kossuth Hírlapja)
hullával élő dögész (hyéna)
(1859 Vasárnapi Újság)
friss hullákon a lakmározó dögészek, varjak, hollók ezrei
(1894 Herman Ottó)
2. (rég, ritk)
állati tetemek eltakarításával foglalkozó személy; gyepmester
Midőn egykor a’ Gyepimester egy parasztnak döglött lovát ki vivé, ’s szegény ember ön kárán siránkozék, imigy kérleli őt a’ dögész
(1832 Lencsés József Antal ford.)
3. (rég, Kat, tréf)
betegápoló v. sebesültszállító egészségügyi katona, szanitéc
az egészségügyi csapatbeli katona csak „dögész
(1892 Kacziány Géza)
dögísz […]; 4. egészségügyi katona; 5. kórházi szolgálatban kiképzett katona a gyalogságnál
(1907 Magyar Nyelvőr)
– Hahó, dögészek! Ide a zászlós úrhoz! […] Elesettet kapartok be!
(1937 Népszava jan. 14.)
4. (kissé rég, Isk, tréf)
〈egyetemen:〉 orvostanhallgató, ill. a természettudományi kar (állattan szakos) hallgatója
dögész, […] 1. orvostanhallgató, vagy 2. természetrajzszakos bölcsész
(1907 Magyar Nyelvőr)
[Az Eötvös Collegiumban] rengeteget olvastunk, mindnyájan, még a dögészek is
(1947 Keresztury Dezső)
Vö. ÉrtSz.; TESz. dög; ÉKsz.; ÚMTsz.

Beállítások